Merre tartasz, Ember? címmel állította színpadra Jaross-Giorgi Viktória Szepes Mária művei alapján írott darabját, melynek alcíme: másvilági tragikomédia. Az író-rendező, egyben koreográfus alkotót a darabról kérdeztük.
Honnan jött az ötlet, hogy Szepes Mária műveiből állít színpadra egy történetet?
Mindössze 16 esztendős voltam, amikor találkoztam Szepes Máriával, zöldfülű csitri, akinek fogalma sincs, hogy épp egy meghatározó élményben van része. Egy kerti összejövetel volt, ő ott ült a diófa alatt, körbevették, közvetlen volt mindenkivel. A Vörös Oroszlán jóval később, Hollandiában került a kezembe, két nap alatt elolvastam, és közben úgy éreztem, mintha Mária nénivel beszélgetnék. Néhány évvel később, Budapesten, ahogy sétálgattam az utcán, észrevettem egy kis antikváriumot, és egy belső hang rám szólt: állj meg, fordulj jobbra, és menjél be! Odabent megkérdeztem, vannak-e Szepes Mária könyvek. Az eladó sorolta a címeket, és amikor a Varázstükörhöz ért, rávágtam: azt kérem! Ahogy kinyitottuk a könyvet, ott állt Szepes Mária saját kezű dedikációja. Így üzent, hogy nekem vele dolgom van. Amikor a műveiből készült darabot írtam, mintha Ő súgott volna nekem.
Miért tartja másvilági tragikomédiának a darabot?
Almási Sándor, aki a főszereplőt játssza, annyira vicces! Miközben nagyon komoly témáról van szó. Bízom benne, hogy sikerült megtalálnunk az egyensúlyt a humor és a súlyos mondanivaló között.
Miről szól a darab?
Egy emberről, aki szerencsétlennek, a körülmények áldozatának érzi magát. Mély depressziójából Szepes Mária szelleme mutatja az utat „befelé és felfelé”, mígnem régi emlékeit, sérelmeit és bűneit újraélve megküzd önmagával, és kiszabadul önmaga alkotta falai közül. Mert a börtönfalainkat mi építjük fel belül, a börtönünket önmagunkban hordozzuk. Gondolatok és érzések kavarognak a darabban, s jelennek meg a humor, a zene, a tánc, a játék segítségével, mindvégig ébren tartva a néző figyelmét.
Úgy tudom, adódtak nehézségek a darab színpadra állítása során, például a szereplőválogatás kapcsán. Hogyan sikerült ezeken úrrá lenni?
Jaross Viki
Először is befogadó színházat kellett találnom a produkciónak. Hálás vagyok a Centrál Színháznak, Puskás Tamás igazgatónak, hogy lehetővé teszi az előadásokat, terveink szerint havonta kétszer is. Sokáig nem találtam a Mester szerepére színésznőt. Már-már arra gondoltam, talán egy évvel el kell halasztanunk a darab bemutatását, amikor a Szepes Mária Alapítvány egyik munkatársával készültünk Szepes Mária kiadójához, az Édesvízhez, és én késve érkeztem, furcsa helyen parkoltam, vagyis úgy alakult, hogy nem akkor és nem ott voltam, ahol és amikor lennem kellett volna. Ekkor jött szembe velem Nyakó Juli, éppen Szepes Mária kiadója előtt. Azonnal azt mondtam neki: Juli, ez egy jel, hogy neked kell játszanod a női főszerepet a darabomban! Ha így van, akkor megoldjuk, válaszolta ő, és tényleg megtalálta a módját. Nem is vagyunk tudatában, micsoda isteni gondoskodásban van részünk!
Mennyire hallgat a megérzéseire?
Szepes Mária
Teljes mértékben. Nem az érzéseimre, hanem a megérzéseimre, a kettő nem ugyanaz. És az álmaimra is. Sokszor kapok figyelmeztetést vagy éppen visszaigazolást az álmaimban. Ez a darab, amit most próbálunk, egy megemlékezésnek indult, nem véletlen, hogy Szepes Mária születésnapján mutatjuk be. De amikor írtam, nem hagyta magát befejezni, lezárni ott, ahol eredetileg terveztem, hanem mintha tollba mondták volna a szöveget, saját magát írta tovább. Megérzés volt az is, ahogy rátaláltam Mókusra, azaz Szirtes Edinára, akit egy koncertjén hallottam, és azonnal tudtam, hogy helye van ebben a darabban. Amikor belép, megváltozik az energiaszint, zenéjével mintha áthangolná a frekvenciákat. Egyedülálló művész, akárcsak a többiek. Szeretném megemlíteni Kakasy Dórit is, aki a darabban a feleség szerepét játssza, és persze ott vannak a tehetséges táncosok, akik nélkül nem csinálnék darabot. Mellettem áll kimeríthetetlen ötleteivel Daróczi Sanyi díszlet- és jelmeztervező barátom, rengeteget hozzáad munkájával Kunert Peti, a darab zenei írója, a videoszerkesztő, az asszisztens, Lőrinczy Attila dramaturg, szóval egytől egyig mindenki pótolhatatlan és cserélhetetlen ebben a produkcióban. A Szepes Mária Alapítvány tagjainak és Almási Csabának is nagy hálával tartozom.
Annyit talán elárulhatunk a darabról, hogy főszereplője a végén ráébred: megváltozik a világ, mihelyt önmagáról átteszi a fókuszát másokra.
A magam életében is ezt tapasztalom: sokkal jobban érzem magam, amikor mások gondjaira figyelek, azoknak a megoldásán dolgozom, és közben valahogy megoldódnak az én problémáim is. Szepes Máriát is az tette boldoggá, hogy segíthetett másoknak megtalálni az utat.
Z.Sz.
Az alkotóval készült teljes interjú olvasható a Természetgyógyász Magazin decemberi számában.
Jegyek: centralszinhaz.jegy.hu