Néha leragadunk egy köztes állapotban. Nem vagyunk biztosak abban, mit kellene tennünk, és merre induljunk el, csak azt tudjuk, hogy nem akarunk többet azon a helyen maradni, ahol vagyunk. A köztes állapotban találhatók beteljesületlen elvárásaink és meg nem valósult álmaink. Ez az a tér, ahol a valós dolgok történnek, és ebben a térben dönthetünk arról, hogy vagy leragadunk és elmenekülünk a vágyainktól, vagy elindulunk, hogy egy sokkal teljesebb életet élhessünk.

kalandok_a_leleknek_B1_218px
Ajánlatunk a témában

Nemrég elhatároztam, hogy sokkal teljesebb életet fogok élni. Az elmúlt néhány hónapban azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Mások nem vették észre, egy bennem fortyogó, mély és átható suttogás azonban az egész lelkemet áthatotta. És csak egyre hangosabbá vált. Többé nem tudok nem tudomást venni róluk – a szívem vágyairól. Azt akarják, hogy észrevegyem őket.

Azt hiszem, mindenkiben suttog egy ilyen hang. Ha megpróbáljuk elnyomni, csak még nehezebb lesz elrejtőzni előle. „Ez az életed. Az vagy, aki lenni akarsz?” – cseng a Switchfoot dala a fülemben.

Hat évvel ezelőtt, amikor először hallottam ezt a dalt, a depresszió fojtogatta a torkomat. Éppen egy nagyvállalat egyik tagjaként dolgoztam a reklámiparban. Tulajdonképpen a dal szövege ösztönzött arra, hogy az legyek, aki lenni akarok. Elengedtem mindent, ami nem működött, és belevetettem magam az utazásba és az írásba, azokba a tevékenységekbe, amikhez szenvedély fűzött.

Akárcsak egy eltökélt gyermek, aki még meg szeretne ismerkedni a világ kemény oldalával, én is így vetettem bele magam új életembe. Nem vettem tudomást a negatív tapasztalatokról és arról, hogy a világ azt mondja: mindez lehetetlen. Hátat fordítottam a nagyvállalatnak, és eltűnt a depresszióm.

És most ugorjunk vissza a jelenbe. Azt az életet élem, amit én alkottam magamnak, amire én vágytam. Ennek az életnek minden egyes pillanata lenyűgöző, csodálatos és fantasztikusan csodaszép. Valami azonban még mindig hiányzik belőle.

„Ez az életed. Ez minden, amiről álmodtál?” – cseng a dal szövege a fülemben. Bár van egy weboldalam és egy cégem, amit úgy neveztem el, hogy „Játssz a világgal” (Play with the World), még mindig nem játszom eleget, legalábbis nem annyit, amennyit kellene.

Hogy nem veszek tudomást a vágyaimról, annak túlsúly, önbecsüléshiány és egy megrekedt, közömbös élethez való hozzáállás lett az eredménye. Annyira arra koncentráltam, hogy minden egyes nap megpróbáljak élni, hogy megfeledkeztem az álmaimról, és nem hívtam meg őket, hogy ők is együtt játsszanak velem.

Ébren vagyok és élek, de még mindig nem élek igazán. Az életem rutinná, megszokássá, statikussá vált. Még nem tört el, de már javításra szorul.

Életünk során számtalan alkalommal esünk bele a szokások, a rutin és a mindennapi tevékenységek csapdájába. Ha nem vigyázunk, könnyen állóvízzé, élettelenné, sőt, unalmassá válhat az életünk, amiben monotonon végezzük a feladatainkat.

Itt az ideje, hogy megálljunk, és ne csak arra figyeljünk, mi történik körülöttünk a világban, hanem saját, belső világunkra koncentráljunk. Mélyen legbelül olyan vágyak, szükségletek munkálkodnak bennünk, amelyek arra áhítoznak, hogy megvalósítsuk őket.

Ha többet akarunk érezni, többek akarunk lenni, és többet akarunk megmutatni magunkból, meg kell engednünk az álmainknak, hogy ők is együtt játsszanak velünk. Az igazság az, hogy ha nem álmodozunk, beteljesületlen életünk áldozatává válunk. A bennünk rejlő lehetőségek teljes megélése azért csodás, mert életben tartja az álmainkat. Mindig van választásunk. Továbbra is ragaszkodhatunk és belekapaszkodhatunk abba, ami már nem szolgál minket, de el is engedhetjük, hogy rálépjünk a szívünk útjára.

Az én életemet ma az elengedés jellemzi, és felnőtt életemben először érzem azt, hogy száz százalékig rendben leszek. Ez az elengedés valósága, ami egyenlő a szabadsággal.

Már nem próbálok alkalmazkodni a társadalomhoz, és nem azt teszem, ami biztonságos és elvárt. Elengedek, és tiszta szívvel belevetem magam az életembe. Meg akarom élni az élet mélységeit, és annak valamennyi gyönyörűségét. Itt az ideje, hogy nagyokat álmodjak. Most azt az álmomat szeretném megvalósítani, hogy hat hónapig a tengerentúlon éljek és dolgozzak.

Hat hónapig hat különböző országban. Elhatároztam, hogy hat hónapot arra fogok szánni az életemből, hogy felfedezzem ezt a gyönyörű világot. Tovább fogom folytatni tanácsadói, írói és tervezői munkámat, csak a világ különböző pontjain.

shannon_countries

Kiléptem a nagyvállalati létből, hogy a világ bármelyik pontjáról irányíthassam a saját vállalkozásomat, de nem tettem magamnak ígéretet arra, hogy ez így is lesz. Mindez a változásról szól. A küldetésem úgy hangzik: „A világ az irodám, ahol minden nap játszani fogok.” Itt az ideje, hogy még jobban megéljem ezt a küldetést. Gyere, és tarts te is velem. Tartozunk magunknak annyival, hogy meghallgassuk a szívünket. A fejünkben motoszkáló álmok életünk láthatatlan szerkezetét képezik. Ha figyelünk rájuk, tökéletesen kibontakoztathatjuk önmagunkat.

Ki akarsz lenni igazán? Tartozol magadnak annyival, hogy teljes életet élj. Milyen álmok feszülnek benned? Milyen lépéseket tehetnél meg már ma annak érdekében, hogy ez sikerüljön? Már csak egyetlen kérdés marad hátra: ez az életed – az vagy, aki lenni akarsz?

 

playwiththeworld.com

Keresd a könyvet webáruházunkban

Olvass bele a könyvbe