Egy éves koromban örökbe fogadtak. Hároméves koromtól huszonegy éves koromig vert és szóval is bántalmazott az anyám. Az apám ilyenkor elvonult, és nem lépett közbe. Anyám alkoholista volt, és nyilvánvalóan depressziós.

A testvéremet ugyanilyen erőszaknak tette ki, bár nála abbamaradt, amikor belépett a seregbe. Ez egész addig tartott, amíg huszonnégy éves koromban Londonba költöztem. Annyira függtem az anyámtól, mint ő tőlem. A külön töltött évek alatt is sokszor szidott. Például olyanokat mondott, hogy túl kövér vagyok, sosem viszem semmire az életben, ronda vagyok, hülye, és nem érek el semmit. Természetesen hittem neki. Az életem maga volt a pokol, amit személyiségének puszta ereje tüzelt, valamint a félelem, a magamban való kételkedés, és a szeretet iránti szükségem. Ötvenéves koromig kitartottak bennem ezek az érzések. Olyan férfihoz mentem hozzá, aki függött tőlem, és én is tőle.

a_titok_ami_megvaltoztatta-az-eletem_b1_218px
Ajánlatunk a témában

Sok év telt el. 2014-ben elolvastam A Titkot, és eltökéltem, hogy jobbra fordítom az életem. Elolvastam Az Erőt is, és rájöttem, hogy meg kell bocsátanom. Meg kell bocsátanom a testvéremnek, az anyámnak, az apámnak és a férjemnek, valamint magamnak is.

2015-ben átköltöztettem anyámat a nagy házból egy kisebb lakásba. Intenzív és agresszív volt velem. A gyűjtögetés és a depresszió átvette az uralmat az élete felett. Számos parázs vitánk volt. A férjem ötlete volt, hogy közelebb költözzön, és anyám belement. Tudtam, hogy elé kell állnom, és meg kell mondanom, hogy megbocsátottam. Megköszöntem anyámnak azt is, hogy megmentett a lehetséges gyermekotthontól, és hogy jó erkölcsi hátteret adott, ami szerint élhettem az életemet. Félretettem minden elszenvedett verés és kiabálás emlékét, és arra fókuszáltam, amiért hálásnak kellett lennem.

Még ebben az évben egy nap a költözése előtt elém állt, és megkérdezte, mit tett velem, amiért ennyire mérges vagyok rá. Nyugodt hangon azt kérdeztem: „Hol is kezdjem?” Elszörnyedten hallgatta, ahogy a múltbeli történésekről beszéltem. Megkérdezte, hogy akarom-e, hogy kilépjen az életemből. Nemet mondtam, mivel szerettem, de be kellett ismernie, amit tett, és bocsánatot kellett kérnie.

Így tett, és elmondta, hogy mennyire szeret, és hogy mindig én voltam az élete értelme. Azt feleltem, még újrakezdhetjük.

És így is tettünk. Ötvenegy és nyolcvankét éves korunkban közelebb vagyunk egymáshoz, mint valaha, és mindketten új életet kezdtünk. Odaadtam anyámnak A Titkot, hogy olvassa el. Teljesen mértékben magáévá tette a könyvet, és most mintha egy másik nő lenne. Szeret szórakozni, szerető, kedves, és igazán a barátomnak mondhatom. Korábban fájdalmak kínozták, most viszont napi öt kilométert sétál. A megbocsátásom megszabadította a fájdalmától és a szenvedéstől.

Köszönöm A Titoknak, hogy új utat mutatott nekem. Még mindig szükségem van rád, te jelented számomra a biztonságot, de bízom és hiszek abban, hogy az univerzum figyelni fog rám, ha közlöm a kívánságaimat, és hiszek abban, amit cselekszem.

Szeretettel:
Tracey