A farkas vad természetét nem könnyű felfedezni Clarissa Pinkola Estés könnyed stílusában, ebben a vidám, halk szavú hölgyben, aki piros szalagot visel a hajában, és Szűz Mária-medált a nyakában.

„Mária egy lánybanda-vezér a mennyországban – mondja, és közben megrendeli ebédmenüjét, fasírtot krumplipürével. – Nagyon fuerte, azaz erős, heves. Mi már az ő letisztult, anglicista verzióját kaptuk meg. A szenteknek azonban bőrkeményedés volt a kezükön.”

E csendes környékű grillbárban ücsörgött délutánokon át a húsz éven keresztül jungiánus pszichoanalitikusként dolgozó, egyébként nagyszerű kántor és mesemondó dr. Estés, és itt írta meg Farkasokkal futó asszonyok című könyvét, mely annak ellenére lett siker, hogy kevés ismertető jelent meg róla.

farkasokkal_futo_asszonyokKönyvében dr. Estés egyedien értelmezi a régi meséket: összeolvad bennük Carlos Castaneda és Bruno Bettelheim, a Kékszakáll és A kis gyufaáruslány. Egy archetipikus, vad női karaktert mutat be, akit elmondása szerint veszélyesen megszelídített a „kedvesség” erényét hirdető társadalom, amely a farkashoz hasonlóan a kihalás szélére sodorta a nők ösztönös, mélyen rejlő hatalmát is, de azt még mindig elő lehet hívni eszközként a túlélésért vívott harcban.

Dr. Clarissa Pinkola Estés a farkas és a nő közötti párhuzamot vadbiológiai, legfőképpen a farkasokról szóló tanulmányai során ismerte fel. „A farkas és a nő természete között kapcsolat van, mindketten érdeklődők, tűrőképességük és erejük hatalmas – írja. – Mélyen intuitívak, nagyon odafigyelnek a kölykeikre, a társukra és a falkájukra. Mégis mindkettőre vadásztak már, zaklatták és hamis tulajdonságokkal ruházták fel, miszerint tüzes, körmönfont és túlzottan agresszív, és nem olyan értékes, mint az őket bírálók.”

Barbár kreativitás
Dr. Estés vadságdefiníciója nem szabályozatlan viselkedést jelent, hanem egyfajta barbár kreativitást, ösztönös képességet arra, hogy a nő tudja, mikor milyen eszközt kell alkalmaznia.
Minden lehetőség adott a nők számára – állítja. – A nyugalomtól kezdve az álcázáson át a fülek visszahúzásáig, megvillantani a fogakat, vagy torokra támadni. De a gyilkolás csak egészen ritka esetben indokolt, nagyon-nagyon ritka esetben. – Elmosolyodik, és kortyol egyet diétás üdítőjéből. – Azok a nők, akik egész életükben azt tanulták, hogy kedvesnek kell lenni, nem ismerik ezeket a lehetőségeket. Amikor valaki rájuk szól, hogy maradjanak a helyükön, akkor ők leülnek, és csendben várnak. Ha azonban valaki sarokba szorítja őket, az egyetlen kiút a rúgás, az ütés bármivel, ami a kezük ügyébe kerül.”
Noha dr. Estés szorgalmazza a nők felszabadítását, tart a feminista címkézéstől.

clrissa pinkola estes„Egy latin nőt sosem hívnának Ms.-nek*. Ez a középosztálybeli angol nők találmánya – fejti ki dr. Estés, aki mexikói szülők gyermekeként született, és magyar bevándorlók fogadták örökbe Indiana állam vidéki részén. – A latin nők büszkén viselik a Mrs. előtagok. Nekik ez egyszerűen csak annyit jelent, hogy családjuk van.” (* Angol nyelvterületen a Mrs. és a Miss jelöli, hogy az adott hölgy férjezett-e, vagy sem. Ezzel szemben a Ms. „semleges”, azaz nem közöl információt a családi állapotról.)

„A léleknek nincs neme. Nőkről írtam a könyvem, mert nő vagyok. Ha férfi lennék, akkor róluk írtam volna” – teszi hozzá.

Dr. Estés úgy véli, a belső énről szóló tudást leginkább a nehézségekből lehet megszerezni. Szerinte a tehetősek és az előnyös társadalmi helyzetben lévők nehezebben „találják meg a kapcsolatot természetes énükkel”. Dr. Estés nem gondolja, hogy sikerei gátat szabnának saját önvizsgálatának.
„Semmi esetre sem – mondja. – Szeretné látni a sebeimet?

A húszas éveiben egy válóper közepén találta magát, és azért küzdött, hogy három gyermekét szegényen ugyan, de fel tudja nevelni. „Akkoriban hajnali ötkor keltem, és mentem kenyeret sütni, hogy legyen elég pénzem a gyermekeimre – meséli. – Nem volt más lehetőségem. Mindvégig azon törtem a fejem, hogyan lépjek ki ebből a helyzetből.” A Farkasokkal futó asszonyok című könyvben visszaemlékszik erre a nehéz időszakra, és úgy hívja a „sötét évek dala, hambre del alma, a kiéhezett lélek dala”.

Dr. Estés a denveri Loretto Heights College-on végzett, majd később ott is doktorált. Pszichoanalitikusként saját praxist vezet, és ügyvezető igazgatóként is tevékenykedett a C.G. Jung Központban.
Amikor megkapta Farkasokkal futó asszonyok című könyvének előlegét, az egyik első csekket a Su Teatro, egy helyi spanyol színház részére állította ki adományként. Egy szegény fiatal nőket segítő csoportnak is adományozott, akik arra törekszenek, hogy meggyőzzék a nőket, ne szüljenek gyermeket huszonöt éves koruk előtt. Egy harmadik csekket a Ms. magazinnak állított ki.
Margaret Maupin, a Tattered Cover könyvesbolt beszerzője azt állítja, a Farkasokkal futó asszonyok megpendítette a húrt az élet mélyebb értelmét kereső nők körében. Önsegítő kézikönyvnek tartja, noha a szerző nem kedveli ezt a kategóriát.

Régen az emberek kis közösségekben nőttek fel, ahol átadták egymásnak a népi bölcsességeket – mondja. – Ma azonban már nem így élünk. Nem lehet bekopogni a nagynénénkhez a szomszédba és kérdéseket feltenni.”

Dr. Estés létrehozott egy írókból és művészekből álló csoportot, hogy felszólaljanak a homoszexuálisokkal szembeni megkülönböztetés ellen. Mindez egy olyan államban, ahol nem sokkal korábban fogadtak el egy melegek elleni törvényt. Dr. Estés azonban ellenzi az állam bojkottálását.

Ívelt hát
„Colorado általánosságban egy nagyon toleráns hely – teszi hozzá. –Hiszem, hogy ki kell állnunk az alapvető emberi jogokért. De bojkottálni valamit nem megoldás. Ha természetes életet szeretnénk élni, legyünk aktivisták” – mondja, ezzel utalva a valódi én megközelítésére.

Clarence Thomas legfelsőbb bírósági jelölésének 1991-es szenátusi megerősítő meghallgatásán dr. Estést dühbe gurította, ahogy Anita Hillel bántak, aki szexuális zaklatásért perelte Thomast.
„Az a befeketítő stílus, ahogy ezek az angol emberek kezelték, ismerős volt nekem. Ismerős volt az édesanyámnak. Ismerős volt a nagymamámnak. Ismerős a lányaimnak is.”
Dr. Estés azt állítja, hogy a nők erős, vad természete nyilvánult meg a meghallgatásokat övező tiltakozásokban. „Emlékszem egy fotóra Pat Schroederről és sok más nőről, akik felvonultak a Szenátusnál, hogy kinyilvánítsák a véleményüket. Láttam az ívelt hátukat, és ahogy a lábaikkal a lépcsőket rótták. Azt gondoltam magamban, hűha, a falka most elkapja őket.”

Ezzel szemben nem talált a nők megkülönböztetésére utaló jelet Zoe Baird tárgyalásán nemrégiben, aki azért visszakozott a legfőbb ügyészi jelöléstől, mert illegális bevándorlókat alkalmazott gyermekfelügyeletre, illetve otthoni munkára. Az ügy nagy port vert fel.
„Milyen nevetséges, hogy ez a nő azt gondolta, a törvények felett áll – állapítja meg. – Tudja, nőnek lenni nem rosszabb vagy jobb. Ha nők irányítanának mindent, akkor női diktátorok lennének. Ha fekete bőrűek irányítanának mindent, akkor fekete diktátorok lennének. Ha spanyol származásúak irányítanának mindent, akkor spanyol diktátorok lennének.”

Az ebédje után dr. Estés másfél saroknyit sétál a Gaylord Streeten, és örül a napsütésnek ezen a meglepően enyhe téli napon.
„Itt lakom – mondja miközben ujjával egy krémszínű tégla- és stukkóházra mutat. – Tudja, mi a legjobb abban, ha van egy háza az embernek? Azt ültet a kertben, amit akar, és láthatja felnőni.”

(Írta: Dirk Johnson, forrás: The New York Times)

Keresd a könyvet webáruházunkban kiadói kedvezménnyel

Olvass bele a könyvbe