Shirley MacLaine csaknem négy évtizede kezdett merész vállalkozásába, hogy megossza olvasóival a világ spirituális értelmezése terén szerzett tapasztalatait.Shirley Camino című kötetevalóságos kincs, az elme és a szív páratlan képességét tükrözi.
A Camino titokzatos energiája révén megmutatkozó felismerések mérlegelése és boncolgatása közepette végigjárja a Compostelába vezető kimerítő utat, mely fokozatosan egyetemes úttá, a lélek utazásává alakul. Lélegzetelállító látomások és felismerések segítségével Shirley megérti a világegyetem jelentését, bepillantást nyer az emberi genezisbe, a nemi különbségek és a szexualitás lényegébe, meglátja a magasabb szintű szeretet ösvényét.
Spanyolország északi részén van egy híres, évszázadok óta ismert zarándokút, melynek Santiago de Compostela Camino a neve. Azt mondják, a „Camino” – az út – közvetlenül a Tejút alatt húzódik azon ősrégi vonalak mentén, amelyek a felettük ragyogó csillagrendszerek energiáját tükrözik vissza.
A keleti filozófiákban prána a neve a föld szellemi életerejének. A prána kibogozhatatlanul összefonódik a nap életerejével, így biztosít energiát minden élet számára.
Az életerő kiváltképp érezteti hatását az úgynevezett energiavonalak mentén. Ezek a vonalak alkotják a föld éteri szellemének lényegi szerkezetét. Rendszerint egyenesek, szélességük és intenzitásuk változó. Egy ilyen vonal keresztmetszete homokórához hasonlít, melynek középső metszéspontja a földfelszínen van. A vonal energiája éppúgy létezik a föld alatt, mint fölötte. Sugárzása nagyon magas frekvencián történik, s amikor az emberi tudat tapasztalja, megtisztítja a gondolatot, a tapasztalatot, az emlékezetet, és a reveláció erejével hat.
A vonalak energiája megnöveli az emberi agy éteri és sűrű anyagának rezgésszámát. E serkentő hatás eredményeképpen a korábban visszafogott tudatosság és tudás teljesebbé, körültekintőbbé válik.
Ez felkavaró és félelmetes lehet, hiszen azt jelenti, hogy az ember érzékenyebbé válik – akár jót, akár rosszat hoz is ez.
Az energiavonalak nem csupán a Nappal konjunkcióban álló Föld szellemi energiáját közvetítik, hanem az egyéb galaxisokkal és csillagrendszerekkel együtt ható energiákat is.
A Föld energiavonalainak mentén futó Camino Franciaországban kezdődik, áthalad a Pireneusokon, s keletről nyugatra tartva átszeli Észak-Spanyolországot, mígnem eléri a Santiago de Compostelának nevezett híres katedrálist, ahol a történet szerint Szent Jakab földi maradványai nyugszanak.
Sosem voltam buzgó vallásos ember, sokkal inkább vonzottak a spirituális erők, ezért a Caminóban is elsősorban e vonalak energiája érdekelt, és persze az a kihívás, hogy egyedül kell végiggyalogolni 800 kilométert (csaknem 500 mérföldet), miközben az út java része során az ember lényegében magára marad, és kiszolgáltatottá válik, miként azt a legtöbb zarándokút megköveteli. Azok, akik vállalkoznak a Santiago de Compostela-i zarándokút, a Camino megtételére, többnyire az Istennek és a Mélyénnek való maradéktalan behódolást szeretnék megtapasztalni.
Először 1991-ben, Brazíliában ötlött fel bennem a gondolat, hogy vállalkoznom kellene a Camino megtételére. Egyszemélyes műsoromat adtam elő, amikor a társulat menedzsere, Michael Flowers egy levelet adott át nekem. A levelet kézzel írták, és nem szerepelt rajta aláírás (…) és egyértelműen közölte, hogy vállalkoznom kell a Santiago de Compostela Camino megtételére. Mint mondtam, a levélen nem szerepelt aláírás. Tintával írták, és aki írta, könyörgött, hogy járjam végig a Caminót, ha komolyan gondolom szellemi és metafizikai írásaimat, tanításaimat és kutatómunkámat. Kíváncsi lettem, elgondolkodtam a felvetésen, beszéltem néhány Brazíliában élő barátommal, akik megtették már ezt az utat, ám végül megfeledkeztem az egészről.
Három évvel később, amikor ismét Brazíliában léptem fel, újra levelet kaptam, melyet ugyanaz a kéz írt, az aláírás ismét hiányzott. Az állt benne, hogy ha továbbra is írni szeretnék a spirituális fejlődésről, akkor elkerülhetetlen, hogy végig ne járjam a Caminót.
Brazil barátnőm, Anna Strong helyeselte a gondolatot. Anna spirituális vezető és tanácsadó, aki meditációs és a belső egyensúly elérését segítő foglalkozásokat vezet. Nagyra tartottam őt, és tudtam, már megjárta a Caminót, és másoknak is segített, hogy ezt megtegyék. Miután elmondta, mire kell számítanom, és megígérte, hogy Madridban vár, és segít az indulásnál, lemondtam a nyárra tervezett filmforgatást, és tudattam az ügynökömmel, hogy inkább Spanyolországon gyalogolok keresztül. Az ügynököm megszokta „vakmerő” kalandozásaimat, és azt tanácsolta, vegyek egy pár jó cipőt, és szoktassam hozzá a lábamat. – Arról nem is szólva, hogy egy újabb jó könyv kerekedhet belőle – tette hozzá.
Helyes – rendben.
A Santiago Caminót több ezer éve járják szentek, bűnösök, hadvezérek, az élet számkivetettjei, királyok és királynők. Aki vállalkozik rá, az a legmélyebb spirituális értelmet, és a Mélyénnel való konfliktusainak megoldásait kutatja. Már az ősi időkben ismert volt, hogy a Camino energiája segít az embereknek abban, hogy önmagukról elgondolkodjanak, és önismeretre tegyenek szert.
A történelemkönyvek egészen a kelta időkig vezetik vissza az út történetét és a kozmikus kinyilatkoztatások eme út köré szövődő mítoszait, melyek törpék, tündérek és manók több dimenziós alakjairól szólnak; én azonban azt találtam a legenda legérdekesebb mozzanatának, hogy az ösvény Compostelától néhány mérföldre nyugatra, az Atlanti-óceán partján, Finisterrében ér véget – ezt a helyet pedig az akkor ismert világ végének tartották. Azon tűnődtem, milyen lehetett az akkoriban ismeretlen világ. Vajon volt egy föld, mely írott történelmünk előtt létezett? Hívó szóval fordult azokhoz, akik abban a reményben keltek útra, hogy valami módon újra érintkezésbe kerülhetnek vele? Mi az oka annak a feltételezésnek, hogy az út során a zarándok megismerheti önmagát és megértheti sorsát? Úgyszólván késztetést éreztem az út megtételére, hogy bejárhassam saját történetem titkait – mely történet régebbi időkre nyúlik vissza, mint amit képzeletem elérhet –, nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy az általam megélt valóság egyértelműbbé válhat. Arra azonban nem voltam felkészülve, hogy mindez milyen hatással lesz majd rám…