Víz, nap, lótuszvirág – ezek a jelképek díszelegnek kiadónk könyveinek gerincén. De vajon mit jelentenek? Cikkünkben az Édesvíz logó jelentésének járunk utána.
A lótusz (szanszkrit nyelven padma) a buddhizmusban a „nyolc szerencsés jel” egyike, és egyben a buddhista tanítások egyik legkifejezőbb szimbóluma. A lótusz gyökerei a mélyben, a sárban erednek, szára azonban felfelé igyekszik, áttör a vízen, a gyönyörű, tiszta és illatos virág pedig a felszínen, sőt a víz fölött lebeg, a napfényben fürdőzve. Ez a növekedési minta a lélek fejlődését szimbolizálja az anyagiság, a materializmus sarától a tapasztalás vizein keresztül a megvilágosodás fénylő világosságáig.
Jóllehet léteznek egyéb növények is, amelyek a víz felszíne fölött virágzanak, egyedül a lótusz rendelkezik olyan erős szárral, amely akár 20-30 centire is a víz fölé nyúlik. A Lalitavisztara szútra szerint „a legjobb ember lelke makulátlan, akár a lótusz, amely a sárból hajt ki, de nem ragaszkodik hozzá.”
Egy másik nagy tanító megfogalmazásában „az ezoterikus buddhizmusban a szív olyan, akár a ki nem nyílt lótusz: amikor a Buddha erényei kifejlődnek benne, a virág szirmot bont; ezért is ül a Buddha egy lótuszvirágon.”
A lótusz a buddhizmus egyik legismertebb motívuma, amely számtalan buddhista művészeti alkotáson szerepel, és az egész kultúrkörben megtalálható. Gyakran díszítenek vele textileket, szobrokat és kerámiatárgyakat, valamint épületeket.
Az összes fontos buddhista istenség kapcsolódik valahogyan a lótusz szimbólumához – vagy úgy, hogy lótuszvirágon ül, vagy úgy, hogy egy teljes szépségében pompázó, kinyílt lótuszt tart a kezében. Léteznek olyan képek és szobrok is, amelyek álló Buddhákat ábrázolnak, mindkét lábuk alatt egy-egy lótusszal.
Mivel a lótusz nem fordul elő Tibetben, az ottani művészetben csak stilizált ábrázolásaival találkozunk. Ennek ellenére gyakran láthatjuk tibeti istenségek képein és szobrain, illetve a nyolc szerencsés jel megjelenítésein.
A lótusz színe is fontos abból a szempontból, hogy milyen jelentést tulajdonítanak a szimbólumnak:
– A fehér lótusz a spirituális tökéletességet és a teljes mentális tisztaságot (bódhi) jelképezi. Fehér Tarához, a végtelen könyörületesség istennőjéhez kapcsolják. Az ő tökéletességét szimbolizálja, amit egyben az istennő testszíne is hangsúlyoz.
– A rózsaszín lótusz a legmagasabb szintű lótusz, amit általában a legmagasabb szintű istenségnek tartogatnak. Ezért rendszerint magához a Nagy Buddhához kötik.
– A piros lótusz a szív eredeti természetét és tisztaságát jelképezi. A szeretet, az együttérzés és a szenvedély lótusza. A hagyomány szerint Avalokitésvara (az ő reinkarnációjának tartják a Dalai Lámát), az együttérzés bódhiszattvájának virága.
– A kék lótusz a szellem győzelmét jelképezi az érzékek felett, és a tudás bölcsességére utal. Nem meglepő, hogy Manjusrí, a bölcsesség bódhiszattvájának kedvenc virágáról van szó.
(Forrás: www.religionfacts.com; fordította: Cziczelszky Judit)