Világhódító úton a mexikói szerző, Anand Dílvar könyve a Rab. Végre Magyarországra is megérkezett a bestseller, amely immár több mint 2 millió eladott példánnyal büszkélkedhet világszerte. Anand Dílvar története a lélek belső összeomlásáról majd felszabadulásáról szól egy olyan harcban, melyet a főszereplő múltjának gyötrő szellemeivel vív.

Anand Dilvar Rab 2

“Rázd le magadról a béklyót! Vesd le válladról a terhet, amelyet a neheztelésed, a megbánásod és a bűntudatod tesz ólomsúlyúvá! Többé ne a többi embert és a múltadat okold mindazért, ami nincs rendben az életedben! Minden áldott nap alkalmad nyílik rá, hogy újrakezdd az életed. Amikor reggelente felnyitod a szemed, újjászületsz, és esélyt kapsz rá, hogy változtass a nemkívánatos dolgokon, és általánosságban jobbá tedd az életed. Minden egyedül csak rajtad áll. A boldogságod nem a szüleiden, a párodon vagy a barátaidon múlik, és nem is a múltadtól függ, hanem egyes-egyedül csak tőled.

Mi tart hát vissza? Az elutasítástól vagy a kudarctól félsz, netán épp a sikertől? Az emberek véleményétől tartasz, a bírálatuktól, esetleg attól, hogy hibát követsz el, vagy épp egyedül maradsz?

Rázd le magadról a béklyót, amellyel saját magadat kötötted gúzsba! Csupán egyvalamitől kell félned, éspedig attól, hogy nem teljesíted ki önmagad, csak hagyod elsuhanni az életedet, anélkül hogy véghezvinnéd, amire vágysz, s elszalasztod a nagy lehetőséget, hogy megmutatkozz mások előtt, kimondd, amit gondolsz, és megoszd a lelked kincseit. Te is az élet értékes része vagy, ahogyan mindenki más, megvan hát a jogod, hogy felemelt fejjel járj. Múltbéli baklövéseid már feledésbe merültek, jövőbeli ballépéseid pedig majd megbocsátást nyernek. Senki sem tartja számon a hibáidat, egyedül csak te! Te magad vagy a bíró, aki elmarasztal, az ítéletvégrehajtó, aki kirója rád a büntetést, és a rossz barát, aki bírálattal illet! Lépj ki ebből a körből! Bocsáss meg magadnak: erre egyedül te vagy képes! “

Dílvar hazájában, Mexikóban Osho tanainak egyik legismertebb képviselője. Több mint 30 önfejlesztő könyv szerzője, az El Camino Rojo Ediciones kiadó vezetője, a Vision Quest spirtuális központ alapítója, worshopok szervezője és oktatója. A spirituális tudatosság és a meditáció elkötelezett híve.

Írásai az emberi lét nehéz aspektusait mutatják be, a legalattomosabb szenvedélyek rabságáról és az élvezetek mögött megbújó veszélyes hibáinkról szólnak. Egy birtoklásvágytól kábult és zavarodott társadalom képét tárják elénk, amely a legvadabb szórakozásba menekülve próbálja palástolni identitásának elvesztéséből fakadó szégyenérzetét, és képtelen felismerni az igazi értékeket, a szeretet fontosságát.

Rab című könyvének főszereplője egy férfi, aki egy átmulatott, őrült este végén súlyos autóbalesetet szenved, kórházba kerül, és élet-halál között lebeg. Egy kómába esett, bénult testbe zárt tudatos lélek tusája ez.

A férfit gépek tartják életben, és testi szenvedése végét várja csupán. Egy belső hang vezetésével azonban hosszadalmas utat jár be, amely során ráeszmél, hogy minden fájdalma a lelkéből fakad. Így kezdődik harca az idővel, melyet végigkísérve olvashatunk a jó és rossz közötti tusáról, sötét emlékekről, hibákról, félelmekről, vélt problémákról, önpusztító tettekről és gondolatokról. A végkifejlet váratlan és meghökkentő.

A könyv a modern világban eluralkodott kilátástalanságot, tehetetlenséget tükrözi, elszakadásunkat a személyes szabadságtól. Az érzékszerveinket napi szinten bombázó kártékony hatások következtében már nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól, képtelenek vagyunk elfogadni saját határainkat, nem vállaljuk önmagunkat. Pedig meg kéne tenni – ám nem azért, hogy kivívjuk mások elismerését, hanem azért, hogy megtanuljuk megbecsülni és elfogadni önmagunkat.


Anand Dilvar Rab 3“– Az emberek zöme arra pocsékolja az idejét, hogy talmi anyagi javak után szaladgáljon, csak mert úgy hiszik, hogy odakint a nagyvilágban rejlik az a „valami,” ami boldoggá teheti őket. Eközben persze magától értetődőnek tartják az élet legértékesebb adományait. Bizony, az igazán fontos dolgokról, a kapcsolatainkról és mindarról, amivel máris rendelkezünk, hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Mindig csak többre és többre vágyunk. Az emberek annak a téveszmének a fogságában hajszolják magukat, hogy ha boldogok akarnak lenni, muszáj megszerezniük azt a bizonyos „valamit”. Nem jönnek rá, hogy máris megvan mindenük, amire a boldogsághoz csak szükségük lehet. Képtelenek felismerni, hogy a boldogság csupán egy életszemlélet… egy lelkiállapot, avagy szokás.
– Az én életem igazán bővelkedett áldásokban, mégis folyton elégedetlennek éreztem magam – feleltem.
– A legtöbb ember beleesik abba az ostoba csapdába, hogy mind többet és többet akarjon felhalmozni különböző javakból. Egyesek a vagyont és a birtoktárgyakat hordják halomra, mások a tudást és a címeket hajszolják. Halálosan rettegnek tőle, hogy elszegényednek, hogy az emberek megvetően nyilatkoznak róluk, hogy nem tartják őket érdemes személyiségnek. És közben nem ismerik fel, hogy korántsem a birtokolt javaik teszik őket érdemes emberré, hanem a lényük.
– Emlékszem, én is mindig különb akartam lenni másoknál… azt szerettem volna, ha nekem van a legmenőbb kocsim, és értem bomlanak a legszebb nők. Most minderről egy szempillantás alatt lemondanék cserébe azért, hogy még egyszer magamhoz ölelhessem a szüleimet.
– Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy ebből a világból semmit sem vihetünk magunkkal, s hogy minden eredményünk értéktelen, ha nincs senkink, akivel megoszthatnánk. Érted már, hogyan vezérelnek minket cselekedeteinkben e téveszmék?

Egy darabig gondolkodtam, azután így szóltam:

– Azt hiszem, teljesen igazad van. Folyton azon igyekszünk, hogy többet szerezzünk, többet tegyünk, többet érjünk el, és többé váljunk. Nem fogjuk fel, hogy ha szusszanásnyi szünetet tartanánk e hajszában, hogy kiélvezzük, amit megszereztünk, hálát adjunk azért, hogy ilyen sok mindent elértünk és ilyen remek emberré váltunk, nyomban rátalálnánk a boldogságra. Miért van ez így? Mi az oka annak, hogy csaknem mindnyájan ugyanabba a hibába esünk? Miért feledkezünk meg róla, hogy a kapcsolataink a legfontosabbak az életünkben? Mi késztet bennünket arra, hogy lefitymáljuk mindazt, aminek a birtokában vagyunk, és szüntelenül más dolgok után sóvárogjunk?
– Ez egyszerűen azért van, mert helytelen értékrendet követünk.
– Mindannyian? Az meg hogyan lehetséges?
– Nagyon is könnyen, hiszen egy neurotikus társadalomban élünk, amely téveszméket sulykol belénk, hamis értékeket helyez előtérbe, és teljesen helytelenül állítja fel a dolgok fontossági sorrendjét.
– Olyan nehéz elhinni, hogy MINDANNYIAN tévedünk!
– Igazán? Akkor hogyan magyarázod a háborúkat? A halálba küldjük a fiainkat és fivéreinket, csak hogy megvédelmezzük az eszméinket. Hogyan magyarázod, hogy világunk összvagyonának zöme a népesség tíz százalékának kezében összpontosul, és mindenki más éhezik? Milyen magyarázatot tudsz adni a tényre, hogy az emberek ölik egymást a pénzért, hogy az apák több figyelmet szentelnek a munkájuknak, mint a gyermekeiknek és a feleségüknek? Mivel indokolod, hogy képesek vagyunk beszennyezni és elpusztítani a saját bolygónkat, az egyetlen lakóhelyünket, és lassan kiirtjuk a rajta élő fajokat? Áruld el nekem, miért van az, hogy ölbe tett kézzel nézzük, amint gyermekek éhen halnak, és semmit sem teszünk az érdekükben?
– Jól van, oké. Azt hiszem, felfogtam… Ne húzd fel magad.
– Én már rég felülemelkedtem az olyan érzelmeken, mint a düh. Mindössze azt szeretném, ha megértenéd, hogy világunk valóságát az emberek és meggyőződéseik formálták. Mivel azt hisszük, hogy sosem juthat elegendő mindenből mindenkinek, egy olyan valóságot teremtettünk, amelyben létezik a szegénység. Mivel meggyőződésünk, hogy a pénz és a hatalom tesz boldoggá minket, szántszándékkal eltávolodtunk felebarátainktól. És mivel úgy véljük, hogy a jólétünk a környezetünkben zajló események függvénye, kiengedtük kezünkből az életünk feletti ellenőrzést.
– Azt akarod mondani, hogy a meggyőződéseink határozzák meg a valóságunkat?
Minden az elménkből fakad. Amiben hiszel, az testet ölt az életedben.”