Nincs új tudásom. Egyetlen ősi és korlátlan tudás létezik. Boldogan fordítom ezt a bölcsességet a gyógyulás útját járók javára.
Régóta hiszem:
„Mindaz, amit tudnom kell, feltárul előttem.”
„Mindazt, amire szükségem van, megkapom.”
„Életemben minden rendben van.”
Teljes mértékben felelősek vagyunk mindazért, ami történt és történik velünk. Minden egyes gondolatunk a jövőnket alakítja. A hatalom lényege a mostban rejlik. Mindenki önutálattól és bűntudattól szenved. A legtöbb ember úgy véli, nem elég tehetséges.
Ez azonban csak egy gondolat, és a gondolatok változtathatók. A neheztelés, a rosszallás és a bűntudat a legkártékonyabb beidegződések. A sérelmekről való lemondás még a rákot is meggyógyíthatja. Ha igazán szeretjük önmagunkat, életünkben minden sikerülni fog.
Le kell mondanunk a múltbeli sérelmekről, és meg kell bocsátanunk mindenkinek. Késznek kell lennünk arra, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat.
Önbecsülés és önbizalom a nyitja minden pozitív változásnak. Mi magunk hozzuk létre testünkben az összes úgynevezett „betegséget”.
AMIBEN HISZEK:
Az élet valójában nagyon egyszerű: amit adunk, azt kapjuk vissza
Amilyennek tartjuk magunkat, olyanná is válunk. Hiszem, hogy mindenki, így jómagam is, teljes mértékben felelősek vagyunk mindenért, ami életünkben végbemegy, a jóért éppúgy, mint a rosszért. Minden egyes gondolatunk a jövőnket formálja. Élményeinket gondolataink és érzéseink határozzák meg. Mindaz, amit gondolunk és mondunk, élményeinket alakítja.
Mi teremtjük a helyzeteket, aztán lemondunk a hatalmunkról azáltal, hogy a másikat hibáztatjuk saját kudarcunkért. Nincs ember, nincs hely és dolog, amelynek hatalma lenne felettünk, mert elménk egyedüli irányítói „mi” vagyunk. Mi hívjuk létre élményeinket, valóságunkat és benne mindenkit. Ha békét, harmóniát és egyensúlyt teremtünk elménkben, meg is fogjuk találni azokat életünkben.
Te melyik nézetet vallod?
„Nem bízhatok senkiben.”
„Jók hozzám az emberek.”
Ez a két nézet teljesen eltérő élményekhez juttat. Amit önmagunkról és az életről gondolunk, bekövetkezik.
A Világegyetem teljes mértékben támogatja elképzeléseinket
Azaz, tudatalattink elfogadja, bármit választunk is hitünkként. Ez pedig azt jelenti, hogy amit magamról és az életről gondolok, bekövetkezik. Amilyennek magadat és az életet látni szeretnéd, valóra válik. Lehetőségeink pedig korlátlanok: bármit gondolhatunk.
Most már talán te is belátod, hogy a két nézet közül érdemes az utóbbit választani.
Az egyetemes hatalom nem bírál és nem ítélkezik felettünk
Egyszerűen elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. Majd kivetíti életünkben meggyőződéseinket. Ha a fejembe veszem, hogy magányos vagyok, és senki sem szeret, akkor ezt is fogom tapasztalni.
Ugyanakkor, amint kész vagyok ezt a negatív elvárást pozitívra cserélni, és hiszek abban, hogy „a Szeretet végtelen, szeretek és szeretetre méltó vagyok”, életem is megváltozik. Kedves emberekkel fogok találkozni, akiket már régóta ismerek, kedvesebbekké válnak, és nekem sem esik már nehezemre szeretettel közeledni másokhoz.
A legtöbben teljesen félreismerjük magunkat, és merev szabályok közé zárjuk az életünket
Mindezt nem azért mondom, hogy bárkit is elmarasztaljak, hiszen ebben a pillanatban is mindnyájan a tőlünk telhető legjobbat cselekedjük. Ha többre lennénk képesek, ha többet tudnánk és értenénk, bizonyára másként csinálnánk.
Kérlek, ne hibáztasd magad, amiért itt tartasz. Már az a tény, hogy megtaláltad ezt a könyvet és általa engem, azt bizonyítja, hogy megértél a változásra, életed új irányt vehet. „A férfiak nem sírnak!”, „A nők nem tudnak bánni a pénzzel!” Ne dőlj be az efféle közhelyeknek!
Kisgyermekként a körülöttünk élő felnőttek viselkedéséből tanuljuk meg, miként viszonyuljunk önmagunkhoz és az élethez
Így tanuljuk meg, milyennek tartsuk magunkat és világunkat. Na már most, ha boldogtalan, megfélemlített, indulatos, vagy magukat bűnösnek valló emberek közt nőttél fel, bizony sok negatív dolgot tanultál meg magadról és a világról.
„Semmit sem csinálok jól.”, „Az én hibám.”, „Ha dühös vagyok, nem ismernek rám.” Az efféle rögeszmék sok csalódást okoznak.
Felnőttként hajlamosak vagyunk újraéleszteni gyermekkorunk érzelmi környezetét
Ez nem jó vagy rossz, helyes vagy helytelen; ezt az „otthonképet” hozzuk magunkkal. Hajlunk arra is, hogy személyes kapcsolatainkba anyánkkal vagy apánkkal való kapcsolatunkat, esetleg kettejük viszonyát vetítsük bele. Gondolj vissza, hány szeretőd vagy főnököd volt „éppen olyan”, mint anyád vagy apád.
Úgy bánunk magunkkal, miként szüleink bántak velünk. Ugyanúgy dorgáljuk és büntetjük magunkat. Szinte hallod a szavakat, hogyha figyelsz. Ugyanúgy szerethetjük és bátoríthatjuk is magunkat, ha kiskorunkban szeretetet és bátorítást kaptunk.
„Semmit sem csinálsz jól.”, „Mindenért te vagy a hibás.” Hányszor szidtad így magadat?
„Csodálatos vagy.”, „Szeretlek.” Gyakran dicséred magad így?
Én mégsem hibáztatnám szüleinket mindezért
Mindnyájan áldozatok áldozatai vagyunk, s ők nem taníthattak meg bennünket olyasmire, amit maguk sem tudtak. Ha az anyád vagy az apád nem tudta, miként szeresse önmagát, hogy is taníthattak volna meg, hogy szeresd önmagadat. Ők minden tőlük telhetőt megtettek, hogy úgy éljenek, miként azt tanulták. Ha szeretnéd jobban megismerni szüleidet, kérd meg, hogy meséljenek gyermekkorukról; s ha megértéssel hallgatod őket, megtudhatod, honnan erednek félelmeik és merev nézeteik. Azok az emberek, akik „mindezt tették veled”, éppoly riadtak és rémültek voltak, mint most te vagy.
Hiszem, hogy magunk választjuk szüleinket
Mi döntünk úgy, hogy emberi testet öltve földre szállunk az idő és tér meghatározott pontján. Elhatároztuk tehát, hogy idejövünk, és megtanulunk egy bizonyos leckét, amely előrevisz minket lelki fejlődésünk pályáján. Nemet, fajt és hazát választunk magunknak, majd megkeressük azt az emberpárt, aki elénk fogja tartani a magunkkal hozott mintát, amelyen dolgoznunk kell földi létünk során. Aztán mikor felnövünk, rendszerint szemrehányóan szüleinkre bökünk, és így nyafogunk: „Ti tettétek ezt velem!” Pedig valójában mi választottuk őket, mert megfeleltek arra, hogy általuk teljesítsük küldetésünket.
Már kiskorunkban kialakult a hitrendszerünk, s egész életünket úgy éljük le, hogy élményeink ehhez igazodjanak. Tekints vissza, és figyeld meg, hányszor történt meg ugyanaz. Nos, nekem elhiheted, hogy te kerested rögeszmésen azokat a helyzeteket, mert közben olyannak láthattad magad, amilyennek képzelted. Valójában nem is fontos, hogy mióta küszködünk egy problémával, és az mennyire komoly vagy súlyos.
A hatalom lényege a mostban rejlik
Mindazt, amit idáig átéltél, a múltból hozott gondolataid és elképzeléseid alakították. Azok a gondolatok és szavak formálták, amelyeket tegnap, a múlt héten, az előző hónapban, tavaly, tíz, húsz, harminc, negyven vagy akár több éve gondoltál és mondtál, attól függően, hogy most hány éves is vagy.
Ez volt a múltad, amelynek egyszer s mindenkorra vége. Ebben a pillanatban csak az számít, amit most gondolsz, hinni s mondani készülsz. Hiszen ezek a gondolatok és szavak fogják formálni jövődet. Hatalmad lényege a jelen pillanatban rejlik, s már most alakulnak élményeid, amelyekben holnap, a jövő héten, a jövő hónapban, jövőre és így tovább, részed lesz.
Figyeld meg, milyen gondolat foglalkoztat ebben a pillanatban. Negatív vagy pozitív? Szeretnéd, ha ez a gondolat határozná meg a jövődet? Figyelj, és légy óvatos!