Dan Schawbel, a Forbes magazin újságírója Brené Brown írónővel beszélgetett arról, hogy miért kell küzdeni a szociális kapcsolatok válsága ellen, mennyire fontos a hovatartozás érzése, mi a különbség valódi hovatartozás és beilleszkedés között, miért jobbak a személyes emberi kapcsolatok, mint az internetes felületeken létrejöttek, illetve hogyan kerülhetnének közelebb a vezetők az alkalmazottaikhoz.

Brown a Houstoni Egyetem kutató professzora, ahol a Huffington Alapítvány ügyeit intézi, és a Szociális Munka Tanszék állandó tagja. Az utóbbi tizenhat évben az emberi bátorságot, a sebezhetőséget, a szégyent és az empátiát tanulmányozta, és három könyve is felkerült a The New York Times bestsellerlistájának élére, melyek közül kettő, A tökéletlenség ajándéka és a Bátraké a boldogság magyarul is megjelent. The Power of Vulnerability (A sebezhetőség hatalma) című beszéde a világ öt legnézettebb TED-előadása között van, több mint harmincmillió megtekintéssel.

 

Dan Schawbel: Miért vannak manapság válságban a szociális kapcsolatok?

Brené Brown: Mi, emberek, a politikai és ideológiai nézeteink alapján csoportokra oszlottunk. Elfordultunk egymástól, másokat hibáztatunk mindenért, és haragszunk a többiekre. Magányosak vagyunk, és félünk. Az, hogy hogyan jutottunk idáig, nagyon összetett kérdéskör, de ha csupán egyetlen dolgot kéne megneveznem, ami rendkívül megnöveli a csoportokra bomlás kényszerét, miközben elvágjuk a más emberekhez fűződő valódi kapcsolatainkat, az biztosan a félelem lenne. Félünk a sebezhetőségtől. Félünk attól, hogy sérülünk. Félünk az elválás fájdalmától. Félünk a kritikától és a kudarctól. Félünk a konfliktustól. Félünk attól, hogy kevesebbet érünk másoknál. Ha figyelmen kívül hagyjuk a félelmeinket, és tagadjuk a sebezhetőségünket, a félelem egyre nő és terjed. Elveszítjük az emberekbe és a változatosság összetartó erejébe vetett hitünket, helyükbe pedig mások hibáztatása és a szégyen lép.

 

Schawbel: Miért gondolja, hogy a valódi hovatartozás ereje nyújt erre megoldást?

Brown: Szellemi krízisben vagyunk. A valódi hovatartozás megteremtésének titka az, hogy hinnünk kell az összetettebb emberi kapcsolatban. Az ilyen kapcsolat, vagyis az energia, amely összeköt minket az összes többi emberrel a világon, nem megbontható dolog, habár a kapcsolatba vetett hitünk folytonos megpróbáltatásokon esik át, és újra meg újra sérül. Ha az abbéli hitünk, hogy létezik valami nálunk hatalmasabb erő, amelynek alapja a szeretet és az együttérzés, megtörik, feltehetően behúzódunk az odúnkba, hogy messziről gyűlölködjünk, toleráljuk a baromságokat, és megfosszunk másokat az emberiességüktől.

Rettenetes bátorságot igényel a krízis felismerése. Amikor hirtelen döntésre kényszerülünk, a legtöbb ember a konfliktus és a vele járó kellemetlenségek, mint például a sebezhetőség elkerülése mellett dönt, amit hallgatással ér el. Vagy odaáll valamelyik oldalra, és idővel átveszi azoknak az embereknek a viselkedését, akikkel valójában nem ért egyet. Akárhogy is, a döntések miatt, melyeket a hitünk megvédése érdekében hozunk, másoktól elhatárolódva, félelemben és magányban élünk. Az adatok segítségével, melyeket a valódi hovatartozás kutatása közben gyűjtünk, még több kirakódarabkát találhatunk, és így megfejthetjük, miért érezzük magunkat egyedül az általunk választott társadalmi csoportban. Ez pedig talán egy új nézőpontot teremthet ahhoz, hogy megértsük, miként nyerhetjük vissza hitelességünket és a másokhoz fűződő kapcsolatainkat.

 

Schawbel: Hogyan jellemezné a valódi hovatartozást, és mennyiben különbözik ez a beilleszkedéstől?

Brown: A valódi hovatartozás olyan szellemi gyakorlat, amelynek révén az ember mélyen tud hinni magában, és kapcsolatban marad az énjével annak érdekében, hogy a legvalódibb önmagát mutassa a világnak, és sérthetetlenséget érezzen. Tudja, hogy valaminek a része, még akkor is, ha egyedül van a vadonban. A valódi hovatartozáshoz nem kell megváltoznunk, pusztán annak kell lennünk, akik igazából vagyunk.

A valódi hovatartozás nem passzív dolog. Nem olyasmi, mint amit akkor érzel, amikor csatlakozol egy csoporthoz. Nincs köze a beilleszkedéshez, sem önmagunk megjátszásához, sem mások elárulásához, hogy magunkat mentsük. Ez olyan gyakorlat, amely során sebezhetővé kell válnunk, kellemetlenül kell magunkat éreznünk, és meg kell tanulnunk másokkal kapcsolatokat ápolni, miközben nem veszítjük el a valódi énünket. Hogyha érdemben akarjuk megváltoztatni, ami történik, szándékosan tőlünk különböző emberek társaságát kell keresnünk. Csatlakoznunk kell hozzájuk, és közösséget kell vállaljunk velük. Meg kell tanulnunk hallgatni, komoly beszélgetésekben részt venni, keresni az örömöt, megosztani a fájdalmat, és nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a kíváncsiságra, mint saját magunk védelmére. Mindeközben pedig meg kell tanulnunk élvezni az együtt töltött pillanatokat.

Úgy tűnhet, hogy mindez ellentétes a józan ésszel, ugyanakkor az összetett emberi kapcsolatokba vetett hitünkből meríthetjük a legtöbb bátorságot, amikor egyedül vagyunk. Könnyebb kiállnunk az igazunkért, ha tudjuk, hogy a visszahúzó erők és a kritikák ellenére megbonthatatlan a kapcsolatunk magunkkal és másokkal. Ha nem hiszünk az ilyen kapcsolatokban, az elkülönülés dzsungele olyan ijesztő lesz, hogy inkább megmaradunk a saját klikkünkben és visszhangos odúnkban.

 shutterstock_570905851 (1)

Schawbel: Hisz abban, hogy magányosságunknak, hovatartozásunk elvesztésének oka a technológiai fejlődés?

Brown: Ahogy ezzel a kérdéssel kezdtem foglalkozni, világossá vált, hogy a szemtől szembeni kommunikáció elkerülhetetlen a valódi hovatartozást erősítő gyakorlathoz. Világszerte több kutatás is ugyanerre az eredményre jutott. A közösségi média hasznos lehet a kapcsolatok fejlesztése terén, amennyiben valódi közösséget hozunk létre, amelynek van struktúrája, célja, jelentősége, és a tagjai időnként szemtől szemben is találkoznak. A közösségi média kiváló eszköz a közösségteremtésre, de a valódi hovatartozáshoz, a valódi kapcsolatokhoz és az empátiához valódi emberekre van szükség, valódi térben és időben.

 

Schawbel: És hogyan kerülhetnek a vezetők közelebb az alkalmazottaikhoz?

Brown: Ha a vezetők azt akarják, hogy az alkalmazottaik bemenjenek dolgozni, kiálljanak magukért, megragadják a lehetőségeket, és új dolgokat hozzanak létre, olyan környezetet kell teremteniük, amelyben az emberek biztonságban érzik magukat. Olyan kultúrát, amelyben a dolgozók munkája nem kerül veszélybe attól, ha kiállnak magukért, és igazsággal válaszolnak a baromságokra, miközben udvariasak maradnak.

Forrás: https://www.forbes.com/sites/danschawbel/2017/09/12/brene-brown-why-human-connection-will-bring-us-closer-together/#4de1969d2f06

Ajánlott könyv:

a_tokeletlenseg_ajandeka_B1_300px