Születésedtől kezdve felkiáltójelek és sémák közt élsz. Ezt kell enned, így kell tenned, így kell szeretned – mert csak így fognak szeretni! A kutató-írónő bátor könyve rávilágít, hogy másik utat is választhatsz. Hogy ne legyél tökéletes, csak önmagadnak elég jó.
Minden vágyad, hogy megfelelj, még akkor is, ha ennek súlyos terheit cipeled? Vajon honnan ered a tökéletességre törekvés gyökere, és egyértelműen negatív tulajdonság-e? Hiszen legtöbben erénynek, követendő magatartásnak gondolják. Mégis, oly sokszor odatolakodik egy hiányjel a kereknek vélt mondatba. Az örök elégedetlenségből, kimerültségből, kudarcból gyúrt hiányjel. Majd következik az önvád: mit rontottam el? Megtettem mindent, ami elvárható, vagy nem?
Illeszkedni vagy oda tartozni?
A csavarok jó tulajdonsága, hogy valamilyen menetbe rendszerint be lehet tekerni őket. Ha nem illenek az egyikbe, két eset lehetséges. Másik csavart keresni, vagy másik menetet.
A könyv már az első oldalakon rávilágít, milyen hibát vétesz, ha önmagadat, mint csavart, egy nem hozzád illő menetbe akarsz beerőltetni. Ez a beilleszkedés, melyre sokan vágynak. Meg sem kérdezik maguktól, vajon a kiválasztott hely alkalmas-e számukra? Az illeszkedés egyik módja a tökéletesség hajszolásának. Jaj, csak ne hibázzak, ki ne lógjak a sorból! Ez a gondolkodásmód folyamatos szorongást vonz maga után. Mert ha már beilleszkedsz egy társaságba, utána is kínosan ügyelned kell arra, mit gondolnak rólad. Kézzel vagy késsel edd a palacsintát? Határidő előtt add át az elkészült projektet, vagy túl buzgónak néznek, és inkább várd ki a dátumot? Válassz a korodhoz nem illő frizurát csak azért, mert a többiek is így hordják a hajukat? Ha ismerősek ezek a dilemmák, te is a beilleszkedők táborát szaporítod.
Ezzel szemben, a valahová tartozásod természetes igényét másként is kielégítheted. A kulcsszó: az elfogadás. Hihetsz abban, hogy attól még szeretni fognak, ha nem vagy ugyanolyan, mint a többiek. Milyen unalmas is lenne a társadalom, ha csupa egyforma személyiségből állna! A félelmeid leküzdése komoly feladat, de mindenképp megéri. Nem fogsz többé attól tartani, hogy nem szeretnek – mert éppen elég, ha azok számára vagy szerethető, akik neked is fontosak.
Folyamatosan kattogó hangok
A hibás következtetésből eredő önvád az írónő szerint hatalmas csapda. Egy hang kitartóan ciripel a füledben: Nem vagyok elég jó! Ha pedig bármilyen, kisebb-nagyobb kudarc ér az életben, azonnal felerősödik a hang: Mindez azért történt, mert nem tettél meg minden tőled telhetőt!
„A perfekcionizmus sosem légüres térben történik. Mindenkire hatással van a környezetünkben. Továbbadjuk a gyermekeinknek, fojtogatjuk vele a barátainkat és a családtagjainkat, megfertőzzük a munkahelyünket lehetetlen elvárásainkkal. Szerencsére azonban az együttérzés is gyorsan terjed. Ha gyengéden bánunk önmagunkkal, az együttérzés olyan tartalékát halmozzuk fel, amelyből másoknak is jut.” Fontos mondatok, segítenek leszámolni a mártír-szereppel, és odafordulni magadhoz, mint egy szeretnivaló gyermekhez. Az esendőség elfogadása utat nyit a könnyebben megélt mindennapok felé. Ha kikukucskálunk a maximalizmus bukósisakja mögül, csodálkozva vesszük észre: jé, attól még, hogy nem vagyok tökéletes, nagyon is szerethetnek mások!
Csak az értelmes, ami hasznot hajt?
Fel kell tenni önmagunknak ezt a kérdést, ha túlzottan fojtogat a tökéletesség. Beivódott a köztudatba, hogy csak a termelékeny, anyagi jövedelmet hozó tevékenységre érdemes időt, energiát áldozni. Még akkor is, ha történetesen semmi kedvünk, affinitásunk nincs hozzá. Festenél egy akvarellt, csak úgy, az alkotás öröméért – de megszólal a hang, hogy pusztán időfecsérlés lesz. Hiszen úgysem lesz galériád, nem adsz el egyetlen képet sem.
Kavicsokat dobálnál a vízelvezető árokba hazafelé, de nem teszed, mert mennyivel hasznosabb, ha hazasietsz és lesúrolod a konyhapultot. Igaz, tegnap is megtetted és azóta nem öntött rá senki ragacsos málnaszörpöt, de mégis. „A szabadidőnket arra használjuk, hogy kétségbeesetten keressük az örömöt és az értelmet az életünkben. Azt hisszük, hogy az elért eredmények és a megszerzett javak megadhatják nekünk ezt, csakhogy épp ez a törekvés az, ami miatt olyan végtelenül fáradtak vagyunk, ugyanakkor nem merünk lassítani.”
Brené Brown először önmagán és családján próbálta ki az elengedés kísérletét, és a tapasztalatokat megosztja a könyvben. Elhatározták, hogy ezentúl csökkentik a munkára fordított időt – a hivatásra és a házimunkára is vonatkoztatva. Azt várnánk, hogy emiatt hátrányt szenvedtek valamiben? Épp ellenkezőleg! A pihenés, a kreatív feltöltődés, az egymásra fordított idő sokszorosan megtérül. Lelki, testi és anyagi értelemben is.
A túlteljesítési kényszertől nem könnyű megszabadulni, de mindenképp megéri. A könyv lépésről lépésre ad tanácsokat a probléma felismerésétől a gyakorlati megvalósításig. Nem tudod, mivel ajándékozhatnád meg magad vagy szeretteidet? Illatgyertyák, bonbon vagy CD helyett próbáld meg a tökéletlenséget! Még be sem kell csomagolni.
Galgóczi Dóra újságíró
Ajánlott könyv:
