Keleten az emberek mindig is elítélték a testet, az anyagot, puszta májának, vagyis káprázatnak nevezve – azt mondták róla, hogy valójában nem létezik, csupán csalóka látszat; hogy az álmok szálaiból szőtték. A keletiek megtagadták a világot, és ez az oka annak, hogy e világrész gyermekei máig sem számolták fel a szegénységet, a betegséget és az éhezést.

Az emberiség fele régóta elfogadja a benső világot, azonban tagadja a külvilágot. A másik fele az anyagi világot fogadja el, s a benső birodalmat tagadja. Mindkettő csak félútig jutott, márpedig félemberként senki sem lehet elégedett.

Neked teljes egésznek kell lenned; egyaránt gazdagnak anyagiakban és tudásban, meditációban és tudatosságban. Szerintem csak a teljes ember lehet szent ember. Én azt szeretném, ha Zorba és Buddha összetalálkoznának. Zorba egymagában véve üres. Tánca nem bír örökkévaló jelentőséggel, csupán mulandó gyönyörûség, amelybe egykettőre beleun. Ha nem rendelkezel kimeríthetetlen forrásokkal, ha nem meríthetsz magából a kozmoszból… ha nem válsz eggyé magával a léttel, sosem lehetsz teljes egész. Ez az én hozzájárulásom az emberiséghez: a teljes ember.

Magyarázat

Ez a dionüszoszi jellem a teljes ember képét festi elénk, „Zorbáét, a buddháét”, aki bort iszik, táncol a tengerparton, és dalol az esőben, s ugyanakkor maradéktalanul birtokában van a megértésnek és a tisztánlátásnak, amely a bölcs osztályrésze. Egyik kezében lótuszvirágot fog, mutatván, hogy tiszteletben tartja és magában hordozza a női természet kecsességét.

Fedetlen mellkasa (a nyíltszívûség jele) és elernyesztett hasa arra utal, hogy saját férfi asságával is remekül összefér, hiánytalan egészt alkotva. A föld, a tûz, a víz és a levegő négy eleme mind egyesült a Szivárvány Királyában, aki az életbölcsesség könyvén trónol.

Ha nő vagy, a Szivárvány Királya most saját férfi energiáid felerősödését hozza el életedbe, mely révén egyesülhetsz benső lelki társaddal. A férfi számára e kártya a hagyományos férfi sztereotípiák levetkőzésének időszakát jelképezi, és jó alkalmat ad arra, hogy emberi lénye a maga teljességében ragyogjon fel.