A BŰNTUDAT ANATÓMIÁJA

 

„Nem a probléma a probléma. A probléma a hozzáállásod a problémához.” – JACK SPARROW KAPITÁNY

 

A dédelgetett működési zavarom mindig is a bűntudat volt. Talán te is ebben a mókuskerékben vagy? Amikor rögeszmésen aggódunk azokért a dolgokért, amelyek megtörténhettek volna, kellettek volna, jobban csinálhattuk volna? Helytelenül azt hittem, hogy ha ostorozom magam, jobb emberré válok. Ha felsorolom a hibáimat, és kidolgozok egy tervet azok ki-javítására, végre megkapnám azt a srácot, azt a pénzügyi helyzetet, azt a ______ (töltsd ki tetszőlegesen), amire vágyom. Végül rájöttem arra, hogy a bűntudat (és annak összes gonosz unokanővére) elrettentő hatással van a csodákra. Mindegyik „miért nem?” csak áthatolhatatlanabbá teszi a falat köztem és a legmagasabb rendű jó között. Ahogy elkezdtem lebontani az összes szégyenkező gondolatot, hogy a hangsúly ne a szánalmas létezésem „tényeire” essen, a magasabb rendű Igazság elkezdett beszüremleni az életembe. Jó vagyok, ahogy vagyok. Minden ráncom a hatvanas arcomon, minden öregségi folt, minden egyes alkalom, amikor sértettnek vagy dühösnek éreztem magam, és nem éppen tökéletes emberként viselkedtem, ahogyan pedig szerettem volna – rendben van. Az önszeretet nem azt jelenti, hogy minden második héten masszázsra megyek, hogy egy habfürdővel ajándékozom meg magam – bár ezek szép ajándékok, s nem szabad fukarkodni velük. Az ön-szeretet az, hogy pontosan úgy fogadom el magam, ahogy vagyok. Szemölcsöstül és mindenestül. A bűntudat ugyanolyan ostoba, mint a hadászatban bármiféle stratégiai védelmi kezdeményezés. Az egyetlen, amit visszatart, az az univerzális javak állandó áramlása.

SZERZŐDÉSED A VILÁG LEGÉRTÉKESEBB INGATLANJÁRÓL

 

„Végül meglátod majd, hogy a problémák valódi oka nem az élet, hanem az a zűrzavar, amelyet az elme teremt.” – MICHAEL SINGER

 

Terry Crews egykori profi futballjátékos később a Brooklyn 99 – Nemszázas körzet egyik sztárja lett, illetve a Time magazinban is volt már „Az év embere”. Bár egy bántalmazó apa mellett nőtt fel Flintben, Michiganben, ahol, mint mondja, az élet alaposan feladta neki a leckét, végül eldöntötte, hogy alkalmazza a 320. leckét: Semmi nem korlátozhat. Kultúrájának akadályai, környezetének lezüllött figurái agymosása ellenére úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi az életét, és a maga értelmezésében éli azt. Más szóval, kezébe vette tudata ingatlanjának ügyeit. Ahelyett, hogy a korlátaiban hitt volna, lehetőségeket és esélyeket teremtett. Ahelyett, hogy hagyta volna magát lekötni a háttértörténete által, ő döntötte el, hogy kivé válik. Azáltal, hogy nem fogadta el a határok létezését, a nyomorúságos flinti huligánból elképesztően sikeres filmsztár lett. Úgyhogy ma, midőn megismétlem a kijelentést, hogy „Semmi nem korlátozhat”, megkötöm a szerződést a legexkluzívabb, legfontosabb ingatlanról – a tudatomról.

 

 

A KÜZDELEM SZÍVÁS

Avagy mit felejtenek ki az önsegítő könyvekből

Ha szomorú vagyok, ha fáj valamim, ha beteg vagyok, az csak azért van, mert megfeledkeztem arról, hogy Isten mit gondol, s a saját kisszerű és értelmetlen gondolataimat helyeztem az Ő Gondolatai helyébe. Tudom. Tudom. Számos könyvem megtalálható az önsegítő könyvek közt. De íme, hogy miért szeretnék egy újabb kategóriát kitalálni: A törekvés felesleges. Semmi nem hiányzik. Semmi baj nincs. Nem számít, hogy milyennek látod szabad szemmel, te, én, mindannyian tökéletesek vagyunk, ahogy vagyunk. Amikor meg akarok „javítani” valamit, nyomatékot adok az illúziónak, miszerint valami baj lehet. Elkezdek keresni, elkezdek törekedni, ami csak azt sugallja számomra, hogyan maradjak összetörve. Ha változtatni akarsz, az csak beindítja a figyelmeztető szirénákat, és egy piros fáklyát küld az égbe.

Nincs szükség a hét (vagy nyolc) lépés követésére. Legtöbben úgy gondoljuk, hogy lineárisan halad minden. Az A után a B jön, a B után a C stb. Amikor csodatudattal élek (más szóval a természetes állapotom szerint), a válaszok spontán módon merülnek fel. Azok az emberek, akikkel találkoznom kell, ugyanabban a sorban jelennek meg az élelmiszerboltban. Minden erőfeszítés nélkül működik. Van egyedi tervezésű útmutatás. Nincs olyan méret (vagy ét-rend, vagy stratégia a lelki társaddal való találkozáshoz), ami megfelel mindenkinek. Minden, amit tudnom kell, már bennem van. Bármilyen valamirevaló zarándoklat mindig egyenesen visszavezet önmagamhoz. Úgyhogy szeretnék egy névváltoztatást javasolni. Az önsegítés helyett, mi lenne, ha ezt a terminust használnánk: Öncsatlakoztatás a Nagyobb Dologhoz?
Keresd a helyi könyvesboltokban.

 

TÖBBÉ NEM HASALUNK EL KISHAVER

 

„A szavak olyanok, mint a nagy magasságból leejtett tojások. Éppannyira nem hívhatod vissza őket, mint amennyire nem hagyhatod figyelmen kívül a koszt, amit a leesésük okoz.” – JODI PICOULT

 

Ha hülyeséget beszélek az életemről, akár csak kis dolgokról is – „Ó, bárcsak korábban keltem volna fel”, „Bárcsak ne tartott volna fel az az idióta a járdán” –, a gondok és problémák rezonáns mezejét teremtem meg. Ahelyett, hogy gyönyörű szimfóniákat játszanék a szavaimmal, ahelyett, hogy álmok teremtésére használnám őket, gyakran fecsérlem őket arra, hogy a problémáim miatt sóhajtozzak. A 322. lecke azt mondja: „felejtsd el”. Ezek a problémák mind csak az ego szavai. És az ego nem valóságos. A panaszkodás elrejt minden ajándékot, melyek „sugárzó isten hozott-tal várnak”. Az illúziók mögött a Haver üzenete mindent felülír: „Az áldozat örökre felfoghatatlan marad.” Az egyetlen dolog, amit elveszíthetek, az a félelmem.

Ajánlott könyv:

Pam Grout – A CSODÁK TANÍTÁSA EGYSZERŰEN