Ismerd meg a ciklusokat, tudd meg, most melyikben tartasz éppen, tanulj belőlük, hogy még közelebb kerülj valódi életutadhoz!

A világ erői mindig körkörösen munkálnak,
és minden törekszik lekerekedni.
Az égboltozat is félgömb alakú,
s hallottam, hogy a Föld egy hatalmas labda,
akárcsak a csillagok.
A legviharosabb szelek örvényt kavarnak;
a madarak kör alakú fészket raknak,
hiszen ők is a természet hitét vallják.
A Nap és a Hold egyaránt kerek,
s körutat járnak be égi pályájukon.
Még az évszakok váltakozása is körkörös,
és mindig visszatér önmagába.
Az ember élete is körpályán mozog a gyermekkortól
a második gyermekkorig, és így van ez mindenütt,
ahol csak erők munkálnak.

Fekete Jávorszarvas

 

A körforgás törvénye arra emlékeztet minket, hogyan térnek vissza az idő körei és spiráljai önmagukba végtelenül ismétlődő mintázatokban és ritmusokban. A mindenség egy kozmikus lélegzetvétel ütemére tágul ki és húzódik össze, mely évmilliárdokig tart; az évszakok minden esztendőben beköszöntenek és tovatűnnek. A vízcseppek aláhullnak az égből, majd páraként felszállnak, összesűrűsödnek, és újra aláhullnak. Az égvilágon mindennek megvan a maga ritmusa és körforgása.

Mi magunk is kisebb ciklusok szerint élünk, melyekre a mindennapi élet forgatagában nem mindig figyelünk fel – az energia eme ismétlődő mintázatai felbukkannak, eltűnnek, majd ismét megjelennek, begyűrűzve az időben és egyre magasabb szintre emelkedve, amint lassan kijárjuk az élet iskoláját, és felhágunk sorsunk beteljesítésének ormaira.

Az 1-estől a 9-esig terjedő egyjegyű számok e körforgások egyikének megértéséhez kínálnak kulcsot. Azért érdemes behatóan megfigyelnünk életünk mintázatait és ritmusait, mert ha sikerül összehangolnunk személyes vágyainkat a magasabb rendű erőkkel és ritmusokkal, akkor megtanulhatjuk eszményien időzíteni döntéseinket; az időfolyó sodrával úszva meglovagoljuk minden egyes hullám taraját, s közben kifinomítjuk a készségünket, hogy ráhangolódjunk a természet világára.

Jóllehet születési számunk és a hozzá kapcsolódó tulajdonságok egy életen át végigkísérnek minket, egyben rendszeresen ismétlődő és progresszív ciklusokon is keresztülmegyünk, melyeket az 1-től 9-ig terjedő számok alapvető minőségei jellemeznek. A születésünk éve az elsődleges életcélunkat határozza meg, a rákövetkező esztendőben az eggyel nagyobb számjegyhez társuló minőségeket tapasztaljuk meg, és így tovább egészen a 9-esig, amikor is újabb körforgás kezdődik életünkben. Tehát a születési számunk és életutunk hatásán kívül a kilencéves ciklusok aktuális esztendejének befolyását is erőteljesen érzékeljük, és elmondhatjuk, hogy minden év meghozza a maga problémáit és lehetőségeit.

A körforgás egyes éveinek dinamikáját a magvetés, növekedés, érés, betakarítás és – az új ciklust előkészítő – beszántás fogalmaiban érthetjük meg a legvilágosabban. Ez a metafora talán túlságosan elvontnak tűnik – legalábbis addig, míg át nem látjuk a saját ciklusunkat, és észre nem vesszük, milyen hasznos és gyakorlatias útmutatással szolgál számunkra e szókép életünk döntéseinek időzítéséhez.

A KILENCÉVES CIKLUSOK

1: Alkotóerő és biztonság

A körforgás első éve a kreativitásé és az újdonságé: ekkor vállaljuk fel a magvetés kockázatát, válunk nyitottá az új lehetőségekre, s kapjuk meg a biztonság ígéretét. A mag a földbe kerül, ám még nem szökken szárba. A vetés szellemi megfelelője a tervezgetés, az elhatározások meghozatala és a lehetőségek feltérképezése. Ez egyaránt jelentheti, hogy visszaülünk az iskolapadba, hogy átképezzük magunkat, vagy éppen máshová költözünk – a fő, hogy újrakezdjük az életünket, és nekivágjunk az ismeret-lennek, akár a pacsirta, mely alighogy beköszönt a tavasz, már pirkadat előtt minden áldott nap dalra fakad.

2: Együttműködés és egyensúly

A második évben az elvetett magnak külső segítségre és gondozásra van szüksége – jó földre, vízre és napsütésre. A mi életünkben a ciklus második esztendeje azt jelzi, hogy ideje együttműködést kezdeményeznünk embertársainkkal valamilyen formában, meghúzni a határainkat, s új munkaterületünkön vagy tevékenységünkben a másokhoz fűződő viszonyunk alapján meghatározni magunkat. Ebben az évben új kötelékeket alakítunk ki, szövetségeket kötünk, és támogatóhálózatot építünk ki. A földet lassan átmelegíti a napsütés.

3: Önkifejezés és érzékenység

A harmadik évben a hajtás áttöri a föld kérgét, és kibújik a napvilágra; ekkor köszönt be a szemmel látható, bár sérülékeny fejlődés időszaka. A hajtás még halványzöld és törékeny. Ez az esztendő bizonytalansággal és kételyekkel terhes; az ember azon tanakodik: „Képes vagyok rá vajon?” A szemhatárunk kitágul, egyre többet látunk és tapasztalunk. Tavasz vége felé jár az idő.

4: Stabilitás és előrehaladás

A negyedik esztendőben hajtásunk szárba szökken és megerősödik, s mélyebb gyökereket ereszt a talajba. Ez a stabilitás megteremtésének idő szaka: kritikus szakasz, melyben nem látványos eredményekkel kell előrukkolnunk, inkább szilárd alapot kell vetnünk életünknek. Ebben az esztendőben végiggondoljuk és számba vesszük tennivalóinkat, pótoljuk esetleges mulasztásainkat, átcsoportosítjuk erőinket, és gondoskodunk róla, hogy az előkészületeink hiánytalanok legyenek. A nyár már a küszöbön áll.

5: Szabadság és önfegyelem

A ciklus ötödik évében facsemeténk virágba borul, és más élőlényeket – madarakat, méheket és egyéb erdei teremtményeket – vonz magához. Éppígy ha eddig szorgosan dolgoztunk és termékeny talajba vetettük a magot, s az első négy év során lelkiismeretesen mindent megtettünk, akkor lassan eljön a kedvező alkalom, s felkínálkoznak az első választási lehetőségek. Fánk végre gyümölcsöt hoz. Nyár dereka lévén a vigasság ideje ez.

6: Eszmények és elfogadás

A hatodik esztendő a viszonzás éve, amikor megoszthatjuk munkánk gyümölcseit mindazokkal, akik örömest megízlelnék, amikor kötelesség-érzetünket és nemes eszményeinket követve nagylelkűen részeltethetjük embertársainkat jó szerencsénkben. A bőség és egyben a bőkezűség időszaka köszöntött be, ám egyben az elfogadásé és az összkép áttekintéséé is: fel kell mérnünk, hogy mit értünk el, mit tartogathat a jövő, és mi az, ami kívül esik a lehetőségeink határain.

7: Bizalom és nyitottság

A hetedik esztendő a hála éve, amikor is megemlékezünk a leszüretelt gyümölcsök Forrásáról. Ez az év nem a céltudatos munka, hanem a ki-kapcsolódás és a mulatság időszaka, amikor visszatekintve leszűrhetjük eddigi utunk tanulságait. Felidézhetjük magunkban az első év kreatív késztetéseit, a második esztendő csapatmunkáját és együttműködését, a harmadik év küzdelmeit kételyeinkkel és sebezhetőségünkkel, a negyedik év erő gyűjtését és -átcsoportosítását, s végül az ötödik és hatodik évet, melyekben leszüreteltük erőfeszítéseink gyümölcseit, és nagylelkűen megosztottuk őket embertársainkkal. Most pedig végre hálát adunk mindezért, és nyugtázzuk, hogy a korábbi évek valamennyi kihívása közelebb vitt minket a jelen pillanatához. Beköszöntött az ősz.

8: Befolyás és bőség

A szorgos magvetők, akik nem voltak restek cselekedni, a nyolcadik évben békén élvezhetik eddigi munkájuk gyümölcseit, vagyis kamatoztathatják mindama képességeiket, melyekre időközben szert tettek. Életük fája immár mélyen gyökerezik, sudár és erős, érett és értékes, s jól és gazdagon terem. Majd amint a változás szele fújni kezd, az aranyló őszi levelek tarka kavargásban hullnak a földre, a tél közeledtét jelezve.

9: Feddhetetlenség és bölcsesség

Ez a kilencedik év a kiteljesedés és elengedés esztendeje; a csendes tűnődésé, mely a bölcsességhez vezet – a visszatekintés ideje és a felismerésé, hogy egy ciklus véget ért, és hamarosan kezdetét veszi az újabb. Hiába is kapaszkodnánk a múltba, hiszen minden tovatűnik egyszer: az ősz elbúcsúzott, és most ideje beszántani a földet, megforgatni a talajt, hogy a következő tavasszal újult erővel és reménnyel ismét elvethessük a magot, felhalmozott bölcsességünkkel tökéletesítve a ciklust. A keserédes, borongós téli napokkal a belső csend és nyugalom időszaka köszönt be, miközben várjuk, hogy újra felragyogjon a kikelet napja.

Ajánlott könyv:

Dan Millman – ERRE SZÜLETTÉL (25. JUBILEUMI KIADÁS)