Ma már tudjuk, hogyan lehetne megelőzhető számos esetben ez a neurodegeneratív betegség.
Az idegrendszert érintő rendellenességek világszerte a fogyatékosságok vezető okai közé tartoznak. Ezek közül nem is az Alzheimer, hanem a Parkinson-kóros esetek száma növekszik a leginkább.
Röviden:
- 1990 és 2015 között a Parkinson-kóros esetek száma több mint a kétszeresére nőtt, és ez a szám 2040-re ismét megduplázódhat. Ennek azonban nem csak az elöregedő társadalom az oka.
- A légszennyeződésnek, a fémgyártásnak, egyes ipari vegyszereknek és néhány szintetikus növényvédő szernek is köze van a Parkinson-kór kialakulásához. Mégis igen keveset teszünk az ismert kockázati tényezők kiiktatására.
- A szerzők küzdenek azért, hogy az Egyesült Államokban tiltsák be a triklór-etilént, a parakvátot és azokat a vegyi anyagokat, amelyeknek köze lehet a Parkinson-kór kialakulásához, és amelyeket más országokban már betiltottak.
A Lancet Neurology szakfolyóirat 2015-ös tanulmánya szerint 1990 és 2015 között a Parkinson-kórban szenvedők száma több mint a kétszeresére, 2,6 millióról 6,3 millióra nőtt. Az előrejelzések szerint ez a szám 2040-re ismét megkétszereződik, és legalább 12,9 millió ember fog Parkinson-kórban szenvedni. A növekedés elképesztő (lásd a lenti ábrát).
A növekedés nem írható csupán annak a számlájára, hogy egyre jobban az érdeklődés középpontjába került ez a betegség, ahogyan arra sem, hogy az emberek átlagéletkora egyre hosszabb. Egy másik, szintén az idegrendszert érintő rendellenességről, a szklerózis multiplexről is egyre több információ áll rendelkezésre, és egyre jobb diagnosztikai eszköztárral rendelkezünk a kór felismerésére. Valóban, a szklerózis multiplexes betegek száma is növekedett az utóbbi időben, ez az emelkedés azonban még véletlenül sem volt annyira exponenciális, mint a Parkinson-kór esetében (lásd a lenti ábrát). Ami az öregedést illeti, valóban egyre több ember él egyre tovább. Példának okáért, az Egyesült Királyságban 1900-től 2014-re meghatszorozódott a 65 éven felüliek száma. A Parkinson-kórban elhunytak száma azonban háromszor gyorsabb növekedést mutat.
A Parkinson-kór jellemzői a remegés, a lassú mozgás, a merevség, illetve egyensúlybéli és járási nehézség. Számos, szabad szemmel nem látható tünetei is lehetnek, úgymint a szaglás elvesztése, székrekedés, alvászavar és depresszió. A legtöbb Parkinson-kóros beteget az ötvenes éveiben, vagy még később diagnosztizálják, pedig a Parkinson-kór nem csak az időseket érinti. Az esetek 10%-ában a betegség már a páciens negyvenes éveiben, vagy még korábban kialakul.
A Parkinson-kór az idegsejtek elvesztéséből ered. Az agy dopamin termelődéséért felelős részén lévő idegsejtjei kezdenek elhalni. A dopamin felel a mozgáskoordinációért, például a járásért. A betegség kiváltó okai között szerepelnek többek között olyan környezeti tényezők, mint a légszennyeződés, egyes ipari oldószerek és bizonyos növényvédők. Ráadásul egyes genetikai mutációk, a fejet ért sérülések, a rendszeres testmozgás hiánya szintén fokozzák a betegség kialakulásának kockázatát.
Az iparosodásnak hála a jövedelem és a várható élettartam világszerte növekedett, annak termékei és melléktermékei azonban minden bizonnyal a Parkinson-kóros esetek számának növekedését idézték elő. A légszennyezettség az 1700-as években kezdett problémát okozni Angliában. Az 1800-as években – a fémgyártás és az annak során kibocsátott káros anyagok miatt – a helyzet tovább romlott. Az ipari vegyszerek az 1920-as években, a többségében idegmérget tartalmazó szintetikus növényvédők pedig az 1940-es években terjedtek el. Ezeknek mind köze van a Parkinson-kórhoz, tekintve, hogy azok, akik a legtöbbet találkoztak ezekkel az anyagokkal, azoknál magasabb a Parkinson-kór kialakulásának aránya, mint az átlaglakosság körében.
Ennek a kapcsolatnak a bizonyítékai egyértelműek és lesújtók. A legkevésbé iparosodott országokban a legalacsonyabb a betegség kialakulásának aránya, a viharos sebességgel iparosodó országokban – mint például Kínában – pedig a legmagasabb. Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy leginkább egyes fémek, növényvédő szerek, illetve egyéb vegyi anyagok tehetők felelőssé ezért. A laborokban végzett állatkísérletek is ugyanerre az eredményekre jutottak, ezeknek az anyagoknak a hatására az állatok is a betegség tipikus tüneteit kezdték el produkálni.
A mezőgazdasági művelés alatt álló területeken élőknél a legmagasabb a Parkinson-kór kialakulásának az aránya. Nebraskában, a vidéki területeken 2–4-szer magasabb az arány, mint az omahai városi részeken – derült ki egy 2004-ben, a Movement Disorders magazinban publikált tanulmányból. Kanadai kutatók szinte teljesen egyértelmű összefüggéseket találtak arra, hogy ott a legmagasabb a Parkinson-kór kialakulásának aránya, ahol a legtöbb növényvédő szert használják. Ezt a megállapítást már 1987-ben dokumentálták. A tanulmány a Canadian Journal of Neurological Sciences-ben jelent meg. Franciaországban is a vidéki területeken a legmagasabb a Parkinson-kórban szenvedők aránya, mivel a szőlőtermesztő vidékeken gyakran igencsak sok növényvédő szert használnak – olvasható a European Journal of Epidemiology-ben, 2017-ben publikált tanulmányban.
Azok a farmerek, akik bizonyos növényvédő szerekkel dolgoznak, nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Az 1998-ban, a Neurology-ban megjelent tanulmányban azt olvashatjuk, hogy 170%-kal nagyobb a betegség kialakulásának kockázata a mezőgazdasággal foglalkozóknál, mint a nem a mezőgazdaságban dolgozóknál. Minél hosszabb ideig dolgozik a farmer a növényvédő szerekkel, annál nagyobb a kockázat.
A növényvédő szerek azonban nemcsak a farmerekre jelentenek veszélyt, hanem azokra is, akik egyszerűen csak azokon a vidékeken élnek. A levegőben szétszórt növényvédők ugyanis elérhetik a lakóövezeteket is, arról nem beszélve, hogy a talaj- és a kútvízbe is bekerülhetnek. A magánterületeken lévő kutakat gyakran nem fúrják elég mélyre. Ez különösen nagy kockázatot jelent, ugyanis a növényvédő szerek könnyen beszennyezhetik ezeknek a vizét. Ne felejtsük azt sem, hogy az Egyesült Államokban a magánkutak létesítésére nem vonatkoznak olyan szigorú szabályok, mint a nyilvános kutakra és vízvezetékekre.
De itt vagyunk mi is, akik olyan gyümölcsöket, zöldségeket, dió- és gabonaféléket eszünk, amelyeket növényvédő szerekkel kezeltek. Milyen kockázatnak vagyunk kitéve? Nem tudjuk. Nagyon nehéz meghatározni, hogy milyen hatással van az egyénre az, ha egész életén át növényvédőkkel kezelt élelmiszereket fogyaszt, főleg annak a fényében, hogy a betegség évtizedeken át alakul ki. Ennek tanulmányozására azonban mindenképp szükség van. Eddig csak megalapozott sejtéseink voltak. Azt azonban tudjuk, hogy az organikus élelmiszerekben sokkal kevesebb növényvédő-maradvány van, mint a hagyományosan termesztettekben.
Hatalmas mennyiségű bizonyíték áll rendelkezésre, mégis úgy tűnik, hogy nem igazán tudjuk kezelni a helyzetet (lásd a „How Property Rights Can Fight Pollution”, azaz „A tulajdonjog kontra szennyezés” című cikket 2020 március–áprilisából.) Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (U. S. Environmental Protection Agency, EPA) egyszer már indítványozta a Parkinson-kór kialakulásához köthető egyik szer, nevezetesen a triklór-etilén betiltását. A vegyipari cégek lobbija után azonban az EPA 2017-ben úgy döntött, hogy határozatlan időre elhalasztja a betiltást. A triklór-etilén használata olyannyira sokféle és elterjedt – használják például zsíroldásra, szilíciumlapkák tisztítására, vegytisztítás általi folteltávolításra, sőt, az 1970-es évekig a koffein kávéból történő kivonására is – hogy szinte mindenki találkozott már vele a mindennapi élet során. Vannak, amelyekkel még ma is. A Superfund területek* fele triklór-etilénnel szennyezett. (Superfund területek: A leginkább szennyezett területek, amelyeket az EPA-nak vagy a szennyezésért felelős félnek meg kell tisztítani.) Ezen kívül azonban ezernyi más területet is érint a triklór-etilén általi szennyezés.
Az EPA beszámolója szerint az Egyesült Államok ivóvizeinek 30%-a triklór-etilénnel szennyezett. Mivel az a talajvízből és a talajból könnyen elpárolog, így az oldószerek, például a radon észrevétlenül beszivárog a levegőből az otthonainkba és az irodákba. Ez azonban nem is a Parkinson miatt a legveszélyesebb, az EPA szerint ugyanis a triklór-etilén rákot is okozhat.
A triklór-etilén csak egy azok közül a veszélyes vegyi anyagok közül, amelyekkel szemben nem védjük meg magunkat. Itt van például a parakvát, ami annyira mérgező, hogy már 32 ország – köztük Kína – betiltotta. Az ezzel való rendszeres érintkezés 150%-kal növeli a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát – derült ki egy 2011-es tanulmányból, amely az Environmental Health Perspectives szakfolyóiratban jelent meg. Ennek ellenére az EPA még mindig nem tett le túl sok mindent az asztalra. Miközben a környezetünk védelmével megbízott ügynökség csak egyhelyben toporog, addig – ahogyan az Egyesült Államok Földtani Intézetének peszticidekről szóló projektjének adataiból (U. S. Geological Survey’s Pesticide National Synthesis Project) kiderül – az amerikai mezőgazdasági területeken felhasznált parakvát mennyisége az elmúlt évtizedben megduplázódott.
A klórpirifosz idegméreg a legszélesebb körben alkalmazott rovarölő az országban, amelyet a golfpályák kezelésére, és több tucat növény, köztük a mandula, a gyapot, a szőlő, a narancs és az alma permetezésére használnak. Ennek a szernek nemcsak a Parkinson-kór kialakulásához lehet köze, hanem a gyerekek agyi fejlődésére is hatással lehet. És az EPA ezt sem tiltotta be. Amikor az egyik szövetségi bíróság fellépett a betiltás érdekében, akkor Trump kormánya fellebbezett. 2019 júliusában az EPA, válaszul a jogerős ítéletre úgy határozott, hogy továbbra is engedélyezi a klórpirifosz használatát.
A Parkinson-kóros esetek száma riasztó mértékben nő, de ma már tudjuk, hogyan lassíthatjuk ezt az emelkedést – már amennyiben képesek vagyunk odafigyelni az epidemiológiai érvekre. Az összes bizonyíték azt mutatja, hogy bár a Parkinson járványszerű elterjedése nem kerülhető el, nagyrészt azonban megelőzhető. Mi négyen – egy idegtudós és három neurológus – akik mindannyian a Parkinson-kórra specializálódtunk – és szinte az egész karrierünket ennek a betegségnek szenteltük –, reméljük, hogy pácienseink életét jobbá tudjuk tenni. Valódi célunk és szenvedélyünk azonban az, hogy megvédjük az embereket a kórtól.
Annyira frusztrál minket, amikor olyan nőkkel és férfiakkal találkozunk a klinikáinkon, akik fejsérülést szenvedtek, vagy egy farmon dolgozva ki voltak téve a különféle növényvédő szerek káros hatásainak, oldószerekkel dolgoznak, fertőzött vizet fogyasztanak vagy szennyezett a levegő a lakóhelyükön. A Parkinson kockázati tényezői azonban mind csökkenthetők. Mi emberek járultunk hozzá ehhez a járványhoz, és mi emberek vagyunk azok, akik végre véget is vethetnek neki.
A korábban használt növényvédők szelleme
Az elmúlt fél évszázadban rájöttünk, hogy milyen kockázatokkal járhat ezeknek a szereknek a használata. A diklór-difenil-triklór-etánt, rövidítve a DDT-t, valaha csodavegyületnek tartották. Az 1930-as években a svájci vegyész, Paul Hermann Müller olyan vegyi anyag után kutatott, amellyel azokat a rovarokat lehet kiirtani, amelyek elpusztítják a növényeket, illetve különféle betegségeket terjesztenek. Célja az volt, hogy mindez a növények károsítása nélkül menjen végbe. A természetet imádó Müller vegyi anyagok százait tesztelte, mielőtt kipróbálta, hogy mi történik akkor, ha egy üveg belsejét DDT-vel, ezzel a színtelen, íztelen és szinte szagtalan idegméreggel vonja be. Ezt követően közönséges legyeket tett a tárolóedénybe. A legyek azonnal kipurcantak. Müller megtalálta azt, amit keresett.
1948-ban Müller orvosi Nobel-díjat kapott. Ám a DDT mégsem volt olyan csodálatos, ahogyan azt elképzelte. Az 1940-es évek elejétől kezdve ugyanis egyre több, a DDT okozta káros hatást véltek felfedezni. A DDT károsította a vadvilágot, az embereket, a környezetet. Erről Rachel Carson már 1962-ben megjelent, a Néma tavasz címet viselő könyvében is írt. Habár már félévszázaddal ezelőtt betiltották, a DDT még mindig megtalálható a környezetben és az élelmiszereinkben. Ahogyan az emberi fogyasztási láncon egyre fentebb kerül, úgy válik egyre koncentráltabbá, amelyet aztán a zsírszöveteinkben tárolunk.
Nap mint nap olyan gyümölcsöket, zöldségeket, dió- és gabonaféléket fogyasztunk, amelyeket növényvédő szerekkel kezeltek. Milyen kockázatnak vagyunk kitéve? Nem tudjuk.
A DDT-t és a hozzá hasonló vegyszereket annyira széles körben alkalmazták, hogy szinte mindenben megtalálhatók. 2003-ban és 2004-ben, 30 évvel a rovarirtó betiltása után, az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Járványügyi Központja (U. S. Centers for Disease Control and Prevention, CDC) körülbelül 2000, 12 évnél idősebb ember vérét vizsgálta. A kutatók DDT és annak metabolitja, vagy bomlásterméke, a diklór-difenil-diklór-elitén (DDE) után kutattak. 2009-es beszámolójukban arról írnak, hogy „a lakosság kis hányadának vérében mérhető mennyiségű DDT, míg a(z amerikai) lakosság többségének vérében kimutatható mennyiségű DDE található”. A Parkinson-kór szempontjából az agyban lévő vegyi anyagok koncentrációja számít, ami összevetve a vérben lévő mennyiséggel, annak a többszöröse is lehet, mivel a DDT zsírban oldódik, olvashatjuk az Extension Toxicology Network információs adatbázis oldalán.
Akkortájt, amikor a DDT általi kockázatokat elkezdték felismerni, bejött a képbe egy újabb rovarirtó. Vietnámban szolgáló katonák és nagyjából 4 millió vietnámi került kapcsolatba az Agent Orange („Narancs ügynök” vagy „Orange ügynök”) névre keresztelt növényirtóval, amely a nevét azokról a 208 literes, narancssárga tartályokról kapta, amelyekben tárolták. Ez egy olyan gyomirtó-keverék, amelyet kifejezetten arra fejlesztettek ki, hogy kiirtsák vele a trópusi erdő vegetációját és a teljes növényzetet annak érdekében, hogy a légierő katonái észre tudják venni az erdőben rejtőző ellenséget.
A Nature természettudományos szakfolyóiratban 2003-ban megjelent becslések szerint, 1965 és 1970 között 45 millió liter Agent Orange-ot szórtak ki Vietnám felett. Átfogó tanulmány azóta sem született arról, hogy a milyen hatással volt a vietnámiakra, illetve a Vietnámban szolgálókra a gyomirtóval történő találkozás. Kisebb tanulmányokat azonban írtak az Agent Orange-ről és annak hatásairól, úgymint a szer alkalmazásához köthető születési rendellenességekről, rákról és a Parkinson-kórról. Minderről egy 2007-ben a Science-ben megjelent összefoglaló cikkben olvashatunk, amelyet a Veteránok Egészségügyi Igazgatóságának (Veterans Health Administration) vezetője, Richard Stone írt. Elegendő bizonyíték van a szer káros hatásait illetően, tekintve hogy azok, akik ezzel az anyaggal találkoztak, és most Parkinson-kórban szenvednek, fogyatékossági kompenzációra és egészségügyi ellátásra jogosultak, amelyet az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériuma (U. S. Department of Veterans Affairs) áll.
A történet azonban itt még nem ér véget. Vannak ugyanis még olyan gyomirtók, amelyeknek szintén közük lehet a Parkinson-kór kialakulásához. Az 1960-as években az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelete (U. S. Food and Drug Administration) zéró toleranciát hirdetett a heptaklórral szemben. 1978-ban a hawaii ananásztermesztők és Hawaii állam azonban mégis mentességet kapott, így a termelők továbbra is permetezhették heptaklórral az ananászt. Betiltották viszont azoknak az ananászoknak a takarmányként való felhasználását, amelyeket egy éven belül heptaklórral kezeltek. 1982-ben aztán kiderült, hogy néhány szennyezett ananász még az egy év letelte előtt belekerült a takarmányba. O’ahuban 19 tejüzemnél kezdtek vizsgálódni, ezekből hét üzemnél állapították meg, hogy a tejben lévő heptaklór szintje túl magas, méghozzá az elfogadható szint három–hatszorosa. Két hónappal a szennyezés felfedezése után, a Hawaii-szigeteken elrendelték az összes friss tej visszahívását a boltokból és iskolákból.
Ez alatt a két hónap alatt azonban a hawaii lakosság jócskán ki voltak téve a rovarirtó káros hatásainak. Leland Parks, a honolului Csendes-óceáni Orvosbiológiai Kutatóközpont (Pacific Biomedical Research Center) tudósa szoptató anyák tejét vizsgálta be, amelynek alapján megállapították, hogy átlagban négyszeresére nőtt az anyatej heptaklór általi szennyezettsége.
Az 1960-as években a fenti vizsgálattól függetlenül, japán kutatók is elindítottak egy másik vizsgálatot Honululuban. Több mint 8000, japán felmenőkkel rendelkező férfi vett részt ebben a kutatásban, amelyben különféle szívbetegségek kialakulását tanulmányozták. A vizsgálat részeként egy étrendre vonatkozó kérdőívet is ki kell tölteniük a résztvevőknek, amelyben a tejfogyasztásukra is ki kellett térniük. A közreműködők egy része abba is beleegyezett, hogy ha meghalnak, akkor felboncolhatják őket. Ennek alapján 449 ember agyát vizsgálták meg.
A figyelemreméltó eredményeket 2016-ban publikálták a Neurology szakfolyóiratban. Kiderült, hogy a feketeállományban (az agy Parkinson-kór által érintett területén) az idegsejtek sűrűsége alacsonyabb volt azoknál, akik sok tejet fogyasztottak. A kutatók találtak egy másik forrónyomot is: azoknak az agyában, akik Parkinson-kórban szenvedtek, sokkal nagyobb valószínűséggel találtak heptaklór maradványokat. Ezeket a megállapításokat egyéb tanulmányok is alátámasztották. A CDC szerint a dieldrin névre hallgató rovarirtó – amellyel az 1970-es évekig az Egyesült Államok nagy részén permetezték a kukoricát és a gyapotot – nagy valószínűséggel szintén megtalálható a Parkinson-kóros páciensek agyában. A dieldrin bárminemű alkalmazását 1987-ben tiltották be. Ezeknek a zsírban oldodó rovarirtóknak – úgymint a DDT-nek, heptaklórnak és a dieldrinnek – a szintje a vérben is magasabb értékeket mutat a Parkinson-kórban szenvedőknél.
Habár a DDT-t, a heptaklórt és a dieldrint a 20. század végén betiltották az Egyesült Államokban és sok más iparosodott országban, a kevésbé fejlett országokban – úgymint Indiában és Kínában – továbbra is használják. Kína azonban nemrég betiltotta a szert, de mivel ők voltak a gyártói és a legfőbb felhasználói, a szer maradványait sokáig magas koncentrációban ki lehetett mutatni az anyatejben. A tudományos folyóirat, a Chemosphere 2005-ös tanulmánya szerint a Parkinson-kóros esetek száma is emelkedést mutat Kínában.
Lehet, hogy csak néhány év múlva derül ki, hogy milyen hatással voltak ezek a szerek az emberekre. Főleg a közepes és alacsony jövedelemmel rendelkező országok esetében. Ezeknek a vegyszereknek a maradványa a mai napig megtalálható a tejben például Brazíliában, Kínában, Etiópiában és Ugandában.
Ezeknek a növényirtószereknek a testben történő felhalmozódása nemcsak azokra a felnőttekre korlátozódik, akik ezekkel az anyagokkal találkoztak, ugyanis tovább lehet őket adni a következő generációnak is. Ahogyan a hawaii eset is mutatta, a szoptató anyák, akik tej- és hústermékeket fogyasztva saját szervezetükbe juttatják ezeket a vegyszereket, az anyatejen keresztül gyermekeiknek is átadhatják. DDT-t és az ehhez hasonló vegyszerek maradványait találtak Spanyolországban, Nicaraguában, Tajvanon és a Kanári-szigeteken élő nők anyatejében még 2014-ben is.
Ezek a szerek még a placentán (méhlepényen) is áthatolhatnak, és károsíthatják a fejlődő magzatot. A dieldrin például felhalmozódik a zsírban, és kimutatható a magzatok agyában is – derült ki az Environmental Health Perspectives 2001-es kutatásából. A DDT, a heptaklór és a dieldrin hosszú távú hatása a magzatokra és az anyatejjel táplált csecsemőkre és gyermekekre – valamint az, hogy hozzájárulhat-e mindez a Parkinson-kór kialakulásához –, napjainkban még ismeretlen, azonban aggasztó.
A parakvát veszélyei napjainkban
Az Egyesült Államok az 1970–80-as években tiltotta be a DDT-t, az Agent Orange-ot és a heptaklórt. Azonban még ma sem nem tiltotta be az összes, a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát növelő növényvédőt. A betegséggel leginkább kapcsolatba hozható parakvátot például a mai napig széles körben alkalmazzák.
A parakvátot az 1950-es évek óta használják rovarirtóként. Ezt, a világ legismertebb gyomirtójának, a glifozátnak, ismertebb nevén a Roundup-nak az alternatívájaként forgalmazzák. A parakvát azokkal a gyomokkal is leszámol, amelyek ellen még a Roundup is hatástalan. Napjainkban Egyesült Államok-szerte használják a farmokon, sőt mi több, használata egyre elterjedtebb. Elsősorban kukoricán, szójababon, búzán, gyapoton és szőlőn alkalmazzák.
A parakvát lehet, hogy kiváló gyomirtó, de a hatékonyságának hatalmas ára van. Az American Journal of Epidemiology szakfolyóiratban 2009-ben megjelent tanulmány szerint ugyanis az, akinek az otthonától kevesebb, mint 500 méterre használják a parakvátot, illetve egy másik rovarirtót, a manebet, azoknál a Parkinson-kór kialakulásának kockázata óriási mértékben, mintegy 75%-kal nőtt. Két évvel később az Environmental Health Perspectives is készített egy tanulmányt erre vonatkozóan. Ők arra a megállapításra jutottak, hogy a parakvátot használóknál – többségében a farmereknél – két és félszer nagyobb eséllyel alakult ki a Parkinson-kór, mint azoknál, akik nem kerültek kapcsolatba a parakváttal. A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (National Institutes of Health) egyik tudósa, Freya Kamel, a parakvátot vizsgálva 2016-ban azt mondta a New York Times újságírójának, Danny Hakimnak, hogy „minél több információhoz jutunk hozzá, az adatok annál inkább meggyőzőek”.
Laboratóriumi körülmények közt vizsgálva, a parakváttal elő lehet idézni a Parkinson-kór tüneteit. Egy 1999-es, a Brain Research szakfolyóiratban megjelent tanulmányban olvasható, hogy a Rochester Egyetemen végzett kutatás során A. I. Brooks és kollégái parakvátot adtak az egereknek, amelynek hatására az egerek aktivitási szintje csökkent. A parakvát a – rágcsálók feketeállományában lévő – dopamintermelő idegsejteket is megölte. Minél több parakvátot adtak nekik, annál több idegsejt pusztult el.
A parakvát azonban nem csak a Parkinson-kór miatt ad okot az aggodalomra. Szembe kerülve károsíthatja a szaruhártyát, ami vaksághoz is vezethet, belélegezve pedig belső vérzést okozhat. Ha lenyelünk belőle egy teáskanálnyit, meghalunk.
A parakvátot – a Parkinson-kór kialakulásához fűződő kapcsolata, valamint azáltal, hogy világszerte több ezer ember halálát okozta – 32 ország, köztük Kína is betiltotta (lásd a táblázatot). Habár az Egyesült Királyságban is betiltották, mégis van egy olyan cég az országban, aki továbbra is exportálja a világ számos országába. Ez a cég nem más, mint a Syngenta. Hakim 2016-os New York Times riportjában megtalálható a Syngenta álláspontja. A vegyipari óriás azt nyilatkozta, hogy az, hogy a parakvát növeli a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát, „foszlányos és elégtelen”. A kolumbiai, ecuadori, guatemalai, indiai, indonéz, japán, mexikói, panamai, szingapúri, dél-afrikai, tajvani és egyesült államokbeli gazdák továbbra is vásárolnak tőlük.
A Parkinson-közösségen belüli és kívüli érdekképviseleti csoportok már megpróbálták betiltatni a parakvátot az Egyesült Államokban. 2017. július 24-én az Egyesített Parkinson Érdekképviseleti Tanács (Unified Parkinson’s Advocacy Council), amelybe beletartozik az Amerikai Parkinson Szövetség (American Parkinson Diesase Association), a Davis Phinny Alapítvány (Davis Phinney Foundation), a Michael J. Fox Alapítvány (Michael J. Fox Foundation), valamint a Parkinson Alapítvány (Parkinson’s Foundation) is, levelet írt az EPA-nak, amelyben aggodalmukat fejezték ki a parakvát-dikloriddal szemben amiatt, hogy az fokozza a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát. Ezért arra kérték az Környezetvédelmi Ügynökséget, hogy tagadja meg ennek a gyomirtónak az újbóli nyilvántartásba vételét, mivel komoly bizonyítékok vannak arra, hogy a parakvát ártalmas az emberi egészségre.
Ahhoz, hogy ezeket a vegyszereket árusítani és forgalmazni lehessen az Egyesült Államokban, az EPA-nál kell regisztrálni őket. Az ügynökség saját szabályai alapján a sikeres regisztráció annak a függvénye, hogy „vannak-e olyan tudományos kutatások, amelyek azt mutatják, hogy a szerek biztonsággal használhatók-e anélkül, hogy indokolatlan kockázatot jelentenének az emberekre vagy a környezetre”.
Maga az EPA is elismeri, hogy a „parakvát igencsak mérgező”, erről „A Parakvát-diklorid: Már egyetlen korty is halálos lehet” (Paraquat Dichloride: One Sip Can Kill) címet viselő munkavédelmi célból készült online publikációjukban olvashatunk. A tanulmányban igaz történeteket olvashatunk, többek között véletlen baleset folytán bekövetkezett halálesetekről, úgymint arról a nyolc éves kisfiúról, aki beleivott egy üdítősüvegbe töltött parakvátba, amelyet saját garázsukban talált. A gyermek 16 nappal később a kórházban meghalt.
Az EPA 15 évenként vizsgálja felül az összes gyomirtót, ahogyan a parakvátot is. 2017-ben felülvizsgálati céllal azonban ismét hozzányúltak a parakvát aktájához, ám döntés csak 2022 októberére várható.
2019-ben a cselekvés hiánya miatt a Michael J. Fox Alapítvány több mint 100.000 aláírást tartalmazó petíciót adott be, amelyben sürgetik az EPA-t, és követelik tőlük, hogy tiltsák be a parakvátot. Mindeközben a parakvát alkalmazása az elmúlt évtized alatt megduplázódott az Egyesült Államokban (lásd a lenti ábrát). Az EPA szerint pedig „a parakvát az egyik legelterjedtebb gyomirtó az Egyesült Államokban”. 2016-ban több mint 5,4 millió kg-t permeteztek az Államokban.
Megfelelő védőfelszereléssel minimalizálni lehet a vegyszerek emberi egészségre gyakorolt káros hatását. A védőkesztyűvel például csökkenteni lehet a betegség kialakulásának kockázatát azok között a farmerek között, akik bizonyos vegyszerekkel (többek között parakváttal) dolgoznak. Ám a védőkesztyű önmagában nem óv meg a gyomirtóktól. Ne feledkezzünk meg a többi védőfelszerelésről sem, úgymint a csizmáról, az eldobható kezeslábasról, a védőszemüvegről – mert ezekkel mind csökkenteni lehet a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát az Egyesült Államokban, és természetesen a világ bármely pontján is.
Nagytakarítás
Számos kihívással kell szembenéznünk még ma is: sokat kell még dolgoznunk ahhoz, hogy beazonosítsuk, mi fokozza a Parkinson-kór kialakulásának a kockázatát. Rengeteg munka van még azzal is, hogy felülkerekedjünk azon a hatalmas gazdasági és politikai nyomáson, amely ennek a régóta favorizált iparágnak a pártján áll.
1964-ben, egy évtizeddel azután, hogy bebizonyosodott, hogy a cigaretta tüdőrákot okoz, Sir Austin Bradford Hill előadást tartott a Királyi Orvostudományi Társaságnak (Royal Society of Medicine), amelyben felvázolta azokat a kritériumokat, amelyeknek teljesülnie kell az ok-okozati összefüggések kimutatására. A dohányipar ugyanis azt hangoztatta, hogy csupán azért, mert a dohányzók körében magasabb a tüdőrák előfordulása, még nem bizonyítja azt, hogy a rákot maga a dohányzás okozza. Hill azt akarta elérni, hogy a lakosság körében végzett tanulmányok által bizonyítható legyen, mi minek a következménye. Véleménye szerint ehhez az kell, hogy a kettő közötti kapcsolat erős legyen, tudományos bizonyítékokkal alá lehessen támasztani, ezen kívül egyéb kritériumoknak is meg kell felelnie.
A vegyipari vállalatok azonban ellenálltak ennek. Nem akarták, hogy velük is az történjen, mint a dohányiparral. A New York Times-nak dolgozó Hakim és Eric Lipton 2018-ban vizsgálódásba kezdett, és kiderítették, hogy a vegyipari cégek lobbiztak az EPA-nál, hogy az EPA ne tiltson be bizonyos szereket. Ennek érdekében aláásták azoknak a tanulmányoknak az eredményeit, amelyek azt mutatták, hogy szereiknek köze van különféle neurológiai problémák, többek közt a Parkinson-kór kialakulásához. Holott ezeknek a vegyszereknek az esetében szinte minden megfelel Hill kritériumainak. A bizonyítékok között számos olyan tanulmányt találhatunk, amelyek a Parkinson-kór kialakulása és a bizonyos vegyszerek közötti igen erős kapcsolatot mutatják: magasabb arányban betegszenek meg azok, akik gyakrabban és erőteljesebben ki vannak téve a vegyszer káros hatásainak. Az állatkísérletek is ezt mutatják, ugyanis a vegyszerekkel való találkozás után az egerek is produkálták a betegség tüneteit. Hill kritériumaira támaszkodva arra a következtetésre juthatunk, hogy a növényvédő szereknek nem csupán közük van a Parkinson-kór kialakulásához, hanem valószínűleg ezek a szerek okozzák az elváltozást..
Nem meglepő, hogy ezt a következtetést nem osztják a növényvédő szereket árusítók. 2016-ban a PLOS ONE folyóiratban egy olyan cikk jelent meg, amelyben a Syngenta egészen más eredményre jutott: „Létezhetnek olyan kockázati tényezők, amelyek a vidéki élethez, a gazdálkodáshoz, a növényvédőszer-használathoz és kútvíz-fogyasztáshoz kapcsolódva okozati összefüggésben lehetnek a Parkinson-kór kialakulásával”, ám hozzáteszik, hogy „az eddigi tanulmányok mindezidáig nem azonosítottak efféle tényezőket”.
A Parkinson-kór visszaszorulását elősegítheti az, ha az emberek nem kerülnek kapcsolatba azokkal a vegyszerekkel, amelyeknek köze van a betegség kialakulásához. A megoldás tehát az, ha nem használjuk többet ezeket a szereket. Számos alacsony(abb) jövedelemmel és kevésbé szigorú környezetvédelmi politikát folytató ország már rég betiltotta a parakvátot (lásd a fenti táblázatot). Az Egyesült Államoknak is így kellene tennie.
Számos degeneratív betegség visszatükrözi a szüleink és a nagyszüleink által alkotott környezetet. Ahogyan a környezet szennyezése károsíthatja az egészséget és számos betegség kialakulásához vezethet, egy hathatós „nagytakarítás” visszafordíthatja ezt a folyamatot. A tudomány által megvilágosodva, most már helyrehozhatjuk saját magunk és elődeink hibáit.
Adaptáció a cikk íróinak könyvéből, az Ending Parkinson’s Disease-ből. Website: www.endingPD.org
Ajánlott könyv: Dr. Ray Dorsey MD, Dr. Todd Sherer PhD, Dr. Michael S. Okun MD, Dr. Bastiaan R. Bloem MD, PhD – KÜZDELEM A PARKINSON-KÓR ELLEN
