A szerzőt az a szilárd meggyőződése vezette e könyv megírására, hogy az Ájurvédát meg kell osztani a nyugati emberekkel, mégpedig egyszerű, gyakorlati módon. A Nyugat eddig úgy tekintett az Ájurvédára, mint ezoterikus tudományra. De valójában ez az élet egyszerű, gyakorlati tudománya, amelynek alapelvei bármely ember mindennapi életében általánosan alkalmazhatók. Az Ájurvéda az emberi élet valamennyi eleméhez és aspektusához szól, és olyan útmutatást kínál mindazoknak, akik nagyobb harmóniát, békét és hosszabb életet keresnek, amelyet több évszázad alatt próbált és finomított ki.
A könyv által adott tudás maradandó érték lesz az olvasó számára. Az Ájurvéda időtlen tudomány, és a következő gondolatok és felvilágosítások – reméljük – egész életén át szolgálják majd az olvasót.
Az Ájurvéda az orvostudomány nyolc alapvető ágával foglalkozik: a gyermekgyógyászattal, a nőgyógyászattal, a szülészettel, a szemészettel, a geriátriával, a fül-orr-gégészettel, az általános orvoslással és a sebészettel. Ezeket a szakágakat az öt elem (éter, levegő, tűz, víz, föld), a három dosha, vagyis testnedv, a hét dhatu, vagyis testszövet, a három mala (vizelet, széklet, veríték) és az élet hármassága: a test, a lélek és a lelki öntudat elméletein keresztül közelíti meg.
Ezek a fogalmak a későbbi részekben válnak majd teljesen világossá. E könyv elsődleges célja, hogy áttekintse az Ájurvéda alapjait, beleértve a vizsgálat, a diagnózis és a kezelés technikáit; az élettartam meghosszabbítását, a gyógynövények alkalmazását és az egészség megőrzésének más, mindennapos gyakorlati aspektusait. Ha a tanuló már elsajátította az Ájurvéda alapjait, hátravan még az ősi tudás egész tárházának felfedezése az ájurvédikus bölcsek irataiban, mint pl. a sebész Sushruta (aki több mint kétezer évvel ezelőtt Sushruta Samhit címmel megírta a sebészet egyik klasszikus szövegét), valamint a modern ájurvédikus orvosok tanításaiban. Sushruta írásai megdöbbentő módon megelőlegezik a modern orvoslás tekintélyes részét. Egyebek között részletesen foglalkozott a halált követő boncolással és a plasztikai sebészet eljárásaival, amely a több száz évvel későbbi modern plasztikai sebészet alapjává vált. Sushruta szegekkel tökéletesítette a csonttörések forrasztását, azonosította a test életfontosságú szervekhez kapcsolódó vitális pontjait, a marmákat.
E pontok külső sérülése rendkívül veszélyes, akár halálos is lehet. Számos más eredménye mellett Sushruta kidolgozta a vércsapolás különleges módját a veleszületett vérrendellenességek gyógyítására. E rövid megvilágításból is nyilvánvalónak kell lennie, hogy sok tanulnivalónk van az ájurvédikus tanítómesterektől.