Biztosan hallottad már a mondást, hogy az ülés az új dohányzás.

Annak ellenére, hogy néhányak fülében ez csupán nevetséges, túllihegett médiahisztiként hangozhat, a mondat „szerzője” nem tágít. Ő dr. James Levine, a Mayo Klinika és az Arizonai Állami Egyetem Elhízásközpontjának az igazgatója, és még ennél is tovább megy.

Azt állítja, hogy „az ülés a dohányzásnál is veszélyesebb, több ember halálát okozza, mint a HIVfertőzés, és alattomosabb, mint az ejtőernyőzés”. A fejtegetését ezzel a kijelentéssel zárja: „EGYSZERŰEN HALÁLRA ÜLJÜK MAGUNKAT.”

ules1

És nem ő az egyetlen, aki ezt a vészharangot kongatja. Dr. Levine és a szakértők gyorsan növekvő tábora szerint – akiknek számtalan, az állításaikat igazoló kutatási eredmény áll a hátuk mögött – már pusztán azzal, hogy 2 órán keresztül egyfolytában ülsz, növeled a szívbetegség, a cukorbetegség, a metabolikus szindróma, a rák, a háti és nyaki fájdalmak, illetve egyéb ortopédiai problémák kialakulásának esélyét. Az ülés – csakúgy, mint a dohányzás – megrövidíti az életedet.

Számos tanulmányban kimutatták, hogy a hosszan tartó ülés hatása testedzéssel vagy egyéb jó szokásokkal nem visszafordítható.

Ez azt jelenti, hogy ha jól étkezel, és mindennap vallásos buzgalommal edzel egy órát, a többi ébren töltött órádat vagy azok legnagyobb részét azonban ülve töltöd, az ülés elcsipkedi, vagy akár teljesen semlegesíti is az edzőteremben végzett mozgás jótékony hatásait. Ettől még mindig olyan embernek számítasz, aki nyugalmi helyzetben – ülve – tölti az életét.

Néhány szakértő szerint az ülés még a dohányzásnál is ártalmasabb. Egy 2008-as ausztrál tanulmány eredményei szerint 25 éves kor után minden televíziózással töltött óra 21,8 perccel rövidíti meg a tévénéző várható élettartamát. Ezzel szemben egy szál cigaretta elszívása 11 perccel csökkenti a várható élettartamot. Dr. Levine azt állítja, hogy minden egyes ülve töltött óra 2 órával rövidíti meg az életünket.

Az átlagos irodai ülőmunkát végző dolgozónak több mozgásszervi sérülése van, mint akármelyik munkásnak az ipari szektorban, ideértve az építőipart, a fémipart és a közlekedést is. Az egyik kutató végkövetkeztetése szerint az ülés ugyanolyan foglalkozási ártalom, mintha nehéz súlyokat kellene emelgetned a munkád során.

ules2

Ez elmúlt 20 évben orvosok és kutatók tanulmányozták a túl sok ülés halálos következményeit. A rengeteg bizonyíték miatt, mely számos negatív egészségügyi hatással kapcsolja össze az ülő életmódot, a közelmúltban a médiában is elkezdték egészségügyi problémaként emlegetni a kérdést.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ma a fi zikai inaktivitást – a túl sok ücsörgést – a negyedik legjelentősebb megelőzhető halálokként tartja számon világszerte, mely a becslések szerint évente mintegy 3,2 millió életet követel.


Mi, emberek úgy vagyunk megalkotva, hogy amikor nem alszunk, mozognunk kellene. A központi idegrendszerünk arra a feladatra fejlődött ki, hogy érzékelje a körülöttünk kialakuló változásokat, és mozgasson minket a környezetünkben. A Homo sapiens mintegy 200 ezer éve mozgásban töltötte az ideje legnagyobb részét. Ha enni akart, vadásznia kellett, vagy ki kellett ásnia az élelmet a földből. Ha el akart menni valahova, gyalog kellett megtennie a távolságokat.

A testünk mozgásra épült, és fordítva: a mozgás tartja fenn szervezetünk egészségét. Olyan szimbiotikus kapcsolat ez, amely lehetővé tette fajunk túlélését. Az evolúcióval az a gond, hogy nem lát előre. Nem láthatott a jövőbe, tehát nem tudhatott a szék feltalálásáról. Ennek az egyszerű, négylábú bútordarabnak kezdetben nem volt észrevehető hatása az emberi egészségre.

A legtöbb ember számára nem jelentett többet egy olyan helynél, ahol egy-egy hosszú, a földeken vagy a gyárban töltött munkanap fáradalmait kipihenhette. És most tekerjük előre az időgépünket a 21. századhoz.

A világ fejlett országainak lakossága megdöbbentően rövid idő alatt, szinte teljes mértékben átállt az ülő életmódra – a vásárlástól az utazáson át a munkáig és a játékig. Az amerikaiak ma átlagosan napi 13 órát töltenek ülve.

ules3

Amint az íróasztal/szék felállás bevett kulturális normává vált a munka helyeken, egyéb ülésen alapuló újítások követték.

A távbeszélő rendszerek kiépítésével lehetővé vált a dolgozók számára, hogy a saját székükben ülve beszélhessenek egymással. A tévékészülékek minden korosztály képviselőit a szabadidő passzív eltöltésére csábították.

Az 1950-es években, amikor a személyautók széles körben elérhetővé váltak a lakosság számára, és kiépítették az államokat összekötő autópályákat, az emberek elkezdtek kiköltözni a kertvárosokba, és megszületett az ingázó munkába járás kultúrája.

Aztán persze jött a számítógép, és ez végleg megpecsételte ücsörgő lényekként elkerülhetetlen végzetünket. ASZTALHOZ KÖTÖTTEK LETTÜNK.

Az üléssel pont az a gond, hogy olyan ártatlannak és természetesnek tűnik. A testünk olyan könnyedén hajlik bele ebbe a tartásba, hogyan lehetséges, hogy ez mégis rossz nekünk?

Ha 15 percen át tökéletes testtartásban ülünk, a többi időnket pedig mozgással töltjük, akkor ez a rövid idejű ülés természetesen nem ártalmas.
Az ülés azonban olyan, mint a chips – ritkán vagyunk vele mértékletesek.

ules4

Ha hosszú ideig ülünk, a testünk alsó részén lévő izmok szó szerint kikapcsolnak és inaktívvá válnak.

Ezzel párhuzamosan az ilyenkor automatikusan felvett testhelyzeteink nem használják azokat a fontos izmokat és kötőszöveteket, amelyek stabilizálnák és megtámasztanák a törzsünket és a gerincünket.

Az eredmény a testfunkciók károsodása, valamint számos gyakori és igen veszélyes ortopédiai probléma, mint például a háti és nyaki diszfunkciók, a csuklótáji alagút szindróma vagy a medencealapi diszfunkciók. Amikor bárhol a világon előadást és konzultációkat tartunk, mindig azzal kezdjük, hogy megkérjük a hallgatóság tagjait, tegye fel a kezét, akinek nem fáj semmije.

Akárhol járunk, a teremben ülők 5-10 százaléka – és ez a lakosság különböző csoportjait jelenti, ideértve irodai dolgozókat, katonákat, profi sportolókat és még gyerekeket is – szokta felemelni a kezét. Vagyis ezek szerint azoknak az embereknek, akikkel mi kapcsolatba kerülünk, a 90-95 százaléka valamilyen fájdalommal él.

Meggyőződésünk, hogy a hallgatóság által bevallott, széles körben elterjedt fájdalom egyik alapvető oka a túl sok ülés. Ez nemcsak megrövidíti az életünket és fájdalmat okoz, hanem sokba is kerül.

Az amerikai Járványügyi és Betegség-ellenőrzési Központ beszámolója szerint minden egyes egészségügyre költött dollárból 75 centet az ülő életmóddal öszszefüggésbe hozható krónikus betegségek – például elhízás, cukorbetegség és szívbetegség – kezelése visz el. Az amerikai Országos Egészségügyi Intézet szerint minden 10 emberből nyolcnak fáj a háta valamikor az élete során, ez pedig világszerte a mozgáskorlátozottság vezető oka.

Csak az Egyesült Államokban évente közel egymilliárd dollárt költünk a hátfájás kezelésére, és a munkáltatók által befizetett összegből 20 milliárdot a csuklótáji alagút szindróma kezelésére.

ules7

A legtöbb emberhez hasonlóan valószínűleg neked sem könnyű elhinned ezeket. Talán arra gyanakszol, hogy kicsit felfújjuk ezt a dolgot.

Az arra utaló tonnányi bizonyíték azonban, hogy a túl sok ülés szörnyen ártalmas számunkra, csak tovább nő.

Ha máshogyan működne az agyunk, és élénken fel tudnánk idézni a gyerekkorunk természetes és normális érzéseit – hogy milyen volt fájdalom vagy kötött ízületek nélküli futni, ugrálni és mászni –, talán több fenntartással kezelnénk mindazt, amit most, felnőttként „normálisnak” tekintünk. Akkor talán egy kicsit nagyobb hévvel ásnánk bele magunkat a kutatásba, hogy megtaláljuk szenvedésünk okait.

De nem tesszük, mert ebben az ülő életmódot folytató világban a fájdalom konkrét okát talán nem is olyan könnyű megtalálni. Ha egy hód 9 napon át egyfolytában rág egy fát, majd azt egy enyhe szellő kidönti, vajon mi okozta a fa halálát? Igen, a szél fejezte be a munkát, a hód kitartó szorgalma nélkül azonban a fa jól lenne.

A mai modern betegségek viszonylatában az ülő életmód a keményen dolgozó hód, mely elgyengíti a testünket, és amely felelőssé tehető a fájdalom és a betegségek miatt.

Ideje a sarkunkra állni ebben az ücsörgő világban!


És ez volt a fekete leves, de hol találjuk a megoldást?

asztalhoz_kotve_B1_218px
ASZTALHOZ KÖTVE

Korszakalkotó új könyvében az elismert gyógytornász-fizioterapeuta, a New York Times és a Wall Street Journal sikerlistáján egyaránt szereplő szerző, Dr. Kelly Starrett részletes túlélési tervet állít fel székközpontú társadalmunk ücsörgő polgárai számára az ülés negatív hatásai ellen.

Az Asztalhoz kötve című kreatív kézikönyv megoldásokat kínál a hátsó feleden gubbasztva eltöltött idő csökkentésére, valamint olyan stratégiákat javasol, amelyekkel az életminőségedet javító, dinamikus, aktív munkaállomássá alakíthatod az íróasztalodat.

Dr. Starrett könyvéből megtudhatod, hogyan ismerd fel és korrigáld könnyedén az ártalmas testhelyzeteket; hogyan szüntesd meg a hátadban, a nyakadban és a válladban jelentkező fájdalmakat; miként találd meg a gerinced és a törzsed helyes tartását; hogyan enyhítheted a fájdalmat és növelheted a mozgástartományodat a 14 testkarbantartó gyakorlat segítségével.

A bemutató képek segítségével a gyakorlatok pontos kivitelezését sajátíthatod el.

Próbáld ki te is ezt a forradalmi gyógymódot!