A gyulladás számos – hacsak nem az összes – krónikus betegség alapvető kiváltó oka. A rák, a szívbetegségek, az ízületi gyulladás, az allergia, az asztma, az Alzheimer-kór, az emésztési rendellenességek, az autoimmun betegségek és a cukorbetegség kialakulásában, de még az elhízásban is jelentős szerepet játszanak bizonyos gyulladásos folyamatok.
Mindannyian éreztük már, milyen kellemetlenül megdagad és ég a kificamodott boka vagy a lehorzsolt térd. Hajjaj! Hát még az micsoda kín, amikor a torokgyulladástól nyelni is alig bír az ember, és csak keservesen nyögdécsel. Bizony, a gyulladás igencsak kínos dolog, de ez a folyamat véd meg bennünket a szervezetünkbe kerülő behatolók támadásától és a sérülések következményeitől. Immunrendszerünk sejtjei rohamra indulnak, hogy lecsapjanak a testünkben zajló haddelhadd okozóira, és/vagy orvosolják a helyzetet. Amíg ez a reakció kordában tartható, addig nincs is semmi vész!
Azonban létezik a gyulladásnak egy csendes (ám annál agresszívabb) válfaja, mely anélkül is végbemehet a szervezetedben, hogy tudomást szereznél róla. Az elfogyasztott ételek, italok, a felzaklató gondolatok (stressz!), a környezeti mérgek, a cigi, a piálás, sőt még a tévé előtt terpeszkedő életmód is a gyulladások tüzes láncreakcióját indíthatják be testedben. Márpedig amikor a szervezetedben egyszerre belobbannak a gyulladásos folyamatok, védekezőrendszered olyannyira túlterhelődik és megzavarodik, hogy a szó szoros értelmében nem tudja többé megkülönböztetni, ki a betolakodó, és ki a jó barát. Ennek eredményeképpen jó szándékú immunrendszered saját maga ellen fordul, pusztítani kezdi az egészséges sejteket, szöveteket, és minden egyebet, amit csak ér. Valahogy úgy, ahogyan Al Pacino kezdett tombolni Tony Montana szerepét játszva A sebhelyesarcúban. Mindenkit lekaszál a gépfegyverével, aki csak a szeme elé kerül, s közben azt üvölti: „Köszönjetek a kis barátomnak!” Egyszóval, az ember jókora slamasztikába kerül.
Gyulladásellenes wellnessterved részeként azt javaslom, hogy vagy küszöböld ki étrendedből mindazokat a tré kajákat, amelyek irritálják a szervezetedet, vagy legalább kevesebbet fogyassz belőlük! Hogy konkrétan mire gondolok? Nos, mindama élelmiszerek zömére, melyek savasító Szabvány Amerikai Receptúránk (avagy, khm… SZ.A.R.) részét képezik: a húsokra és tejtermékekre, a finomított szénhidrátokra, a búzára; a magas fruktóztartalmú kukoricasziruppal, mesterséges édesítőszerekkel és transzzsírokkal készült feldolgozott élelmiszerekre – és persze ne feledkezzünk meg a vegyszerekről, gyógyszermaradványokról és mindazokról az összetevőkről, melyeknek az ember ki sem tudja ejteni a nevét – még akkor is, ha növényi eredetűek. Ami feldolgozott, az elfuserált. Semmi sem hasonlítható a természet bőségszarujából kikerülő terményekhez. Következésképpen minél teljesebb és feldolgozatlanabb egy élelmiszer, annál egészségesebb számodra.
Ha lecsökkented a savasító és gyulladáskeltő élelmiszerek mennyiségét az étrendedben, és egészséges, lúgosító növényi táplálékokkal pótolod őket, egyszeriben elárasztod a szervezeted vitaminokkal, ásványi anyagokkal, rákellenes növényi vegyületekkel, antioxidánsokkal, rostokkal és még sorolhatnám. Ily módon lehetőséget biztosítasz a testednek, hogy kiheverje a sok szemét kaja, a szabad gyökök által előidézett oxidatív stressz és mindama mérgek ostromát, amelyek pusztítják a szervezeted birodalmát. S ahogy a tested szép lassan felépül, meg is újul. A konkrét okok kimutatása és kezelése túlmutat a forradalmár célkitűzésein. Mi általánosságban orvosoljuk a problémákat.
Íme egy egészségesebb alternatíva reggelire Kris Carr Őrülten csábos életek című könyvéből!
BANÁNOS-DIÓS AMERIKAI PALACSINTA KUKORICALISZTBŐL
A jellegzetes fehér lisztből fehér cukorral és tojással készült palacsintafélék szörnyen nehezek és ízetlenek. Ám ez a teljes kiőrlésű, tojásmentes, tápláló, de mégsem nehéz amerikai palacsinta már az első falatnál levesz a lábadról. Ne feledd, hogy a palacsintatészta – különösen, ha teljes kiőrlésű lisztből készült – hajlamos besűrűsödni állás közben! Ha szükséges, adj hozzá további folyadékot, hogy a tészta könnyen szétfolyjon a forró palacsintasütőben!
1. Takaréklángon forrósíts fel egy súlyos palacsintasütőt, vagy felületkezelt öntöttvas serpenyőt!
2. Tegyél egy dróthálós szitát egy közepes tál fölé! Adagold a kukoricalisztet, a kétféle tönkölylisztet (vagy réteslisztet, ha azt használsz), a sütőport, a fahéjat és a sót a szűrőbe! Kutyuld meg az elegyet egy fém habverővel, hogy a hozzávalók leperegjenek a tálba! A szűrőben maradt kukoricalisztet is öntsd hozzájuk! Alaposan keverd meg őket a habverővel, hogy a keverék levegős legyen!
3. Egy másik közepes tálban verd fel a mandulatejet, a juharszirupot, az olajat, a vaníliát és az almaecetet, míg teljesen homogén elegyet nem alkotnak! Ezt öntsd hozzá a száraz lisztkeverékhez, és egy szilikon keverőkanállal addig kavard, míg a palacsintatészta simává és csomómentessé válik! Ezen a ponton a tésztaanyag megduzzadhat és besűrűsödhet. Várj fél percet, majd keverd meg egy villával! Add hozzá a szűk ½ csésze felkockázott banánt és a diót! Ha szükséges, hígíts egy keveset a palacsintatésztán, hogy nyúlósan csorogjon le a kanálról!
4. Olajozd meg a palacsintasütőt, és csavard fel a lángot közepesre! Amikor az olajcseppek táncolni kezdenek a sütőben, elkezdheted sütni a palacsintákat! Állítsd be a lángot úgy, hogy palacsintáid szép barnára süljenek, de ne égjenek oda!
5. Önts szűk ¼ csésze palacsintatésztát a sütőbe, és hagyj mintegy 5 centi helyet az egyes palacsinták között! Nagyjából 2 percig süsd az egyik oldalukat! Ne engedj a késztetésnek, hogy hamarabb megfordítsd palacsintáid! A tetejükön buborékok képződnek, a széleik pedig hajlamosak letapadni. Csúsztass alájuk egy vékony, rugalmas és széles sütőlapátot, és sorra lazítsd fel, majd forgasd meg a palacsintákat! A másik oldalukat körülbelül 1 percig süsd! Ez a felük sosem sül olyan szép egyenletesre, mint az első – emiatt ne aggódj!
6. Minden egyes felszolgált adagot díszíts a maradék banán néhány szeletével és pár szem dióval! Melegítsd fel, és keverd el a juharszirupot az almaborral! Csorgasd rá a meleg szirupot a palacsintákra, és csak arra ügyelj, hogy ne önts rájuk túl sokat (1 evőkanálnyi elegendő)! A palacsinta akkor a legízletesebb, ha közvetlenül a palacsintasütőből tálalod, de a tűzhelyed sütőjébe rakva alacsony (100 ºC körüli) hőmérsékleten további 5-10 percig friss marad – ne feledd lefedni sütőpapírral!
Keresd a könyvet webáruházunkban kiadói kedvezménnyel