A Szuperélet című New York Times bestsellerben a táplálkozási szakértő és szuperélelmiszer-guru, Darin Olien emlékeztet minket arra, hogy az öt életerőt segítségül hívva maximálisan kiaknázhatjuk szervezetünk természet adta képességeit, ugyanis ezektől függ, egészségesek, fittek és betegségektől mentesek leszünk-e.

Darin Olien beutazta a világot, hogy tanulmányozhassa az őslakos közösségek számára évszázadok óta táplálékul szolgáló élelmiszerek egészségünkre gyakorolt hatását. Kutatásainak eredményeit a gyakorlatban kamatoztatva megtanítja az olvasót arra, hogyan őrizheti meg ideális testsúlyát, előzheti meg akár a legsúlyosabb betegségeket, és érezheti magát nagyszerűen – mindezt mindenféle szigorú, trükkös vagy bonyolult diéták nélkül, amelyek hosszú távon sosem működnek.

„Azért vagyok olyan izgatott, mert lehetőségem van megosztani a világgal mindent, amit csak megtanultam a testünkről, a szükségleteiről és arról, hogyan működik valójában.

Mint például azt a tényt, hogy a betegség nem létezik.

Tudom, mekkora őrültségnek hangzik, de így van. A betegség nem létezik. Legalábbis nem olyan formában, ahogyan azt az orvosok és a tudósok állítják. Ugyanis ezt halljuk egész életünkben: eleinte jól érezzük magunkat, és drukkolunk, hogy ez mindig így legyen, de tudjuk, hogy egyszer úgyis valami rossz fog történni velünk. Valami elromlik. Valami megbolondul bennünk. Talán a szívünk vagy a májunk, a vérünk, a tüdőnk, a beleink, a csontjaink, az agyunk vagy a mellünk. Egy napon valami biztosan elromlik majd.

És tényleg. A fenébe is! Miért pont velem kellett megtörténnie?!

És most betegek vagyunk. A betegségünknek valószínűleg valami szörnyű latin neve is van. Általában rendel a közelben egy specialista, aki csakis ezzel foglalkozik, semmi mással. Ha szerencsénk van, olyasvalamiben szenvedünk, amit az orvosok és a gyógyszerészek rendbe tudnak hozni. Ellenkező esetben ugyanis nagy bajban vagyunk. Annak tekintetében, mit hallottunk a szakértőktől, ez bizony egy betegség. Pedig valójában nem az.

Ha a szívünk, a fejünk, a prosztatánk, a hasnyálmirigyünk, a vesénk vagy valami hasonló miatt aggódunk, máris nem a megfelelő módon szemléljük a dolgokat. Rossz információkból táplálkozunk. Nem arra figyelünk, ami valóban fontos.

 

Ezen „betegségek” mindegyike csupán tünet. Annak jele, hogy valami elromlott bennünk. Ha ezek a tünetek elég súlyossá válnak, komoly problémákat gerjesztenek, ez igaz. De még ha kezeljük is őket, akkor is csak a tünetekkel foglalkozunk, nem pedig  a mélyben rejtőző kiváltó okokkal.

 

Én ezt tanultam meg az idők során: minden betegségnek ezernyi apró oka lehet, ám ezen apró okok mind néhány nagyobb ok eredményei. De mi csak ezeket a kis okokat kezeljük, amelyek újra és újra felbukkannak. Pedig, ha ehelyett a nagyobb okokat kezelnénk, a betegségek azon nyomban megelőzhetővé válhatnának, így nem is kellene kezelnünk őket.

És ez mindegyik betegségre igaz, különösképpen azokra az alattomos, modern kórokra, amelyek vagy idejekorán véget vetnek az életünknek, vagy ha nem is, de betegen kell tovább élnünk évekig vagy akár évtizedekig. Itt olyan krónikus betegségekre gondolok, mint a diabétesz, a tüdőtágulat, az ízületi gyulladás, a szívbetegség, a rák és társaik.

 

 

Az igazság az, hogy egyáltalán nem is kellene megbetegednünk. Vagy ha meg is betegszünk, tejesen és gyorsan fel kellene épülnünk. Mindannyian arra teremtettünk, hogy csodálatos fizikai lények legyünk. A testünket arra programozták, hogy egészséges, élettel teli és erős legyen. Ha pedig mégiscsak megbetegszünk, az természetellenes, nem pedig elkerülhetetlen dolog.

Egyes számú gyilkosunk, a szívbetegség, a legtöbb esetben elkerülhető. A kettes számú, a rák, ugyancsak. Akár hisszük, akár nem, léteznek olyan vidékek ezen a bolygón, ahol ezek az istencsapások egyáltalán nem gyakoriak. Ebben a világban azonban, ahol a legdrágább és tudományos szempontból legfejlettebb orvosi ellátás áll a rendelkezésünkre, ezek a tragédiák a mindennapjaink részei.

Midig megdöbbenek azon, hogy amikor megkérdezek másokat, hogy vannak, mindig ilyesmit felelnek: Jaj, semmi gond. Jól vagyok. Csak a szokásos itt fáj, ott fáj. Néha sajog a térdem. Meg a hátam. Olykor a fejem is. Mindig nehezen alszom el éjjel, a nap közepén viszont alig tudok ébren maradni. Néha ég a gyomrom. Vagy olykor fel vagyok puffadva. Bárcsak annyi energiám lenne, mint régen, de hát kinek van? Semmi különös, csak a szokásos…

Hogy micsoda? Ilyenkor a legszívesebben felüvöltenék. Már miért lenne mindez „szokásos”? Ezek közül egyetlen tünettől sem kellene szenvednünk. Arra teremtettünk, hogy remekül érezzük magunkat, tele energiával és élettel. Fejfájás, hátfájás és hasfájás nélkül, kimerültség és gyomorproblémák nélkül. Unalmas szex és örömtelen létezés nélkül. De valamiért elfogadtuk, hogy ezt jelenti felnőttnek lenni. Pedig ez nem igaz!

Annyi ember érzi akár csak egy kicsit is pocsékul magát, és azt hiszi, mindezek ellenére egész jól van. De ez az „egész jó” tényleg jó? Hát, szerintem, mivel csak ez az egy életünk van, az „egész jó” semmiképp sem elég jó.

 

 

Ezek az apró kis panaszok valójában mind-mind figyelmeztető jelek: azt vetítik elő, hogy a jövőben valami nagyon rossz fog történni. Ami ma még csak puffadás, holnap már gyomorrák is lehet. Az álmatlanság súlyos szívrohamban csúcsosodhat ki. Még a merevedési zavart is valami sokkal komolyabb betegség követheti – hiszen, ha tablettákkal sikerül is elfedni a kiváltó okokat, a beszűkült erek a péniszben továbbra is ott maradnak, és ha ott beszűkültek az erek, akkor nagy eséllyel máshol is. Szóval előfordulhat, hogy akinek ma mindössze lekonyul az ágyban, holnap már akár stroke-ot kap.

Mindezekről és egyebekről később részletesebben is fogunk beszélni, de egyelőre annyit szeretnék tudatosítani az olvasóban, hogy amit teszünk, azzal meghatározzuk az életünket. Egészségesek leszünk-e vagy betegek? Boldogok vagy boldogtalanok? Élünk vagy meghalunk? Nagyrészt tőlünk függ.

Az összes szörnyű, súlyos, félelmetes betegséget mind mi hívjuk be az életünkbe, vagy épp zárjuk ki belőle. Mindez hatalmas terhet jelenthet, elismerem. Ám egyben hatalmas szabadságot is, hiszen mi dönthetjük el, mennyire legyünk egészségesek. Bárhogyan alakuljon is, minden attól függ, odafigyeltünk-e egy fontos dologra, vagy sem.

Segíteni szeretnék az embereknek abban, hogy felelősséget vállaljanak azért az egyetlen dologért, amely a birtokunkban van attól a pillanattól kezdve, hogy megszületünk, egészen addig, amíg meg nem halunk. Azt szeretném, ha:

 

mindenki kihasználná, amit a természettől kapott, annak teljességében, amíg csak tudja; nem pedig csupán elfogadná, ami neki jutott, és várná azt a bizonyos rossz dolgot, ami biztosan megtörténik majd. Mert igenis meg tudjuk előzni a betegségeket, és mindeközben nagyszerűen érezhetjük magunkat. Azt szeretném, ha mindenki nyitottá válna arra a lehetőségre, hogy minden egyes nap nagyszerűen érezze magát. Mindez pedig azzal az óriási csodával kezdődik, amely a születésünktől a halálunkig elkísér minket – a testünkkel.

 

Csupán öt tényezőre kell odafigyelnünk, ha hatással szeretnénk lenni az egészségi állapotunkra. Így van – csupán öt tényező van, amely meghatározza, erősek, elevenek, fittek és boldogok leszünk-e, vagy pedig gyengék, betegesek, fáradtak és nyomorultak, illetve, hogy szépen vagy csúnyán öregszünk-e meg, már ha megöregszünk egyáltalán.

Öt tényező.

A tényező elég unalmas szó, de a tudományos világnak mindeddig sajnos még nem sikerült egyetlen kifejezésével sem ennél pontosabban leírni, mire is gondolok. Szóval hívjuk őket inkább úgy, amik valójában: életerőnek. Az öt életerő – kizárólag ezek határozzák meg az egészségünket. Mindössze ezekkel kell foglalkoznunk. Olyan ez, mint a pénz esetében: ha a fillérekre vigyázunk, a forintok már vigyáznak magukra. Elegendő, ha ezzel az öt életerővel törődünk, a többit megoldja a testünk maga. Ez a dolga.

 

 

Az öt életerő pedig az alábbiak:

TÁPLÁLKOZÁS

 Elég egyértelmű, nem igaz? Idetartozik minden, amit megeszünk. Minden élelmiszer, illetve minden, amit azok tartalmaznak, azaz a lista elég hosszú. Mi nem mindig vagyunk tisztában vele, mi minden van ezen a listán, de a testünk igen.

HIDRATÁLÁS

Az a tény, hogy a testünk nagyrészt vízből áll, elegendő magyarázatként szolgál arra, miért fontos ez.

OXIGÉNELLÁTÁS

Akárcsak a víz esetében, tudjuk, hogy szükségünk van oxigénre, de azt már nem, hogy pontosan miért is.

LÚGOSÍTÁS

Na, ez már bonyolultabb dolog: a testünk belső környezetének sav-lúg egyensúlyáról van szó.

MÉREGTELENÍTÉS

Ez egyrészt vonatkozik az immunrendszerünkre, amelynek sok nehézséggel kell megküzdenie, másrészt pedig a mindenféle méreganyag és egyéb szemét kezelésének folyamatára, ami a világból ömlik ránk. Hát, ennyi.

Azt tanultuk, hogy a vérünk, a szerveink, a csontjaink, az idegeink, a bőrünk és minden más egymástól függetlenül működik, és az egyes szervek működése kapcsán más-más dolgok miatt kell aggódnunk. Ám az igazság az, hogy testünk minden apró kis darabkájának állapotát, egészen a molekulákig és a sejtekig, mind-mind ez az öt életerő befolyásolja.

Az orvostársadalom specializáció alapján tagolódik: az egyik orvos az agyunkat kezeli, a másik a lábunkat, a harmadik a szívünket vagy a hormonális rendszerünk zavarait, és mindegyiküknek megvannak a saját szabályai és előírásai. Azonban az a belső környezet, amely befolyásolja az agyunk működését, a lábunkét, a bőrünkét, a nemi szerveinkét és az ízületeinkét is befolyásolja. A belső környezet, amelyet megteremtünk, minden egyes részünk, így a májunk, az immunrendszerünk, a gyomrunk és a szemgolyónk számára is ugyanaz. A testünk körülbelül 70 billió1 sejtből áll, amelyek mindegyike közel azonos szükségletekkel bír.

Mindössze tisztában kell lennünk vele, mire van szükségük ezeknek a sejteknek: az öt életerőre. Majd meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy kielégíthessük ezen szükségletüket.”

Forrás: Szuperélet

 

Ajánlott könyvek:

Szuperélet

A siker alapelvei könyv

EGYÉL AZ EGÉSZSÉGEDÉRT

TISZTULJ ÉS GYÓGYULJ