Miközben a világ az új koronavírus 2019 – más néven COVID-19 – pusztító hatásával küzd, dr. Michael Greger Hogyan éljük túl a járványokat című hiánypótló kötetében nemcsak arra világít rá, hogy mit tehetünk a saját és a szeretteink védelmében egy pandémia alatt, hanem arra is, hogy az emberi társadalomnak muszáj lépéseket tennie annak érdekében, hogy csökkentse a jövőben ránk leselkedő még súlyosabb katasztrófák valószínűségét.

Az orvosi egyetem elvégzése után egy közegészségügyi kórházba mentem dolgozni. Volt benne egy maximálisan biztonságosan őrzött börtönegység, egy hajléktalanszálló, és az ország néhány utolsó zárt tbc-osztálya közül az egyik. Olyan volt, mintha az Orvosok határok nélkül nevű segélyszervezetnél praktizálnék, csak ez itt volt rögtön Boston külvárosában.

Emellett a kórházban egy egész emeletet AIDS-es betegeknek tartottak fenn. Ez még a HIV-antivírusgyógyszerek forradalma előtt volt, és az áldozatok mindenféle bizarr, borzalmas fertőzésekbe haltak bele. Mivel az immunrendszerük tönkrement, gombás tüdőgyulladások, az agy parazita megbetegedései és gennyedző tumorok támadták meg őket, melyek a bőrükön kifakadva úgy néztek ki, mint egy karfiol. Az egész orvosi képzésem során soha nem láttam ennél szívszorítóbb dolgot. Ami egy fertőzőbetegség-specialista álma, az a páciensek rémálma.

Még ma is látom magam előtt a beesett szemüket. Gyakran a legjobb, amit tehettem értük, a morfiumkezelés és a masszázs volt. Gyerekkoromban nem létezett olyasmi, hogy HIV/AIDS. Honnan jött ez a vírus? Folyamatosan ott visszhangzott a kérdés a fejemben, miközben egyik pácienst láttam el a másik után. Ez a kérdés tüzelte az újonnan felbukkanó fertőző betegségek iránti érdeklődésemet.

Ma nagyrészt az életmódorvoslás terén elért eredményeim miatt ismernek, de még évekkel a NutritionFacts.org elindítása és azelőtt, hogy a krónikus betegségekre irányult volna a fókuszom, a fertőző betegségek terén végzett munkám képezte a tudományos publikációim nagy részét, és ennek köszönhetem a lehetőséget, hogy felszólalhattam a Kongreszszus előtt, szerepelhettem a The Colbert Report című talk show-ban, és segíthettem Oprah Winfrey védelmét a hírhedt húsrágalmazási perében. Sokan meglepődnek, hogy a Hogy ne halj meg nem az első, hanem a negyedik könyvem, és hogy az, amelyiket közvetlenül előtte írtam, a pandémiás betegség megelőzéséről és túléléséről szólt.

 

 

A mostani koronavírus okozta válsághelyzet adta az ösztönzést – és az időt – ahhoz, hogy visszalátogassak erre a munkaterületre. Éppen az Egyél úgy, hogy ne halj meg című legújabb könyvem kétszáz várost felölelő előadóturnéjának a közepén jártam, amikor a COVID–19 elkezdett elterjedni a világon. Szomorú és csalódott voltam, amiért fel kell függesztenem az előadásokat és az utazást, de emiatt tudtam megragadni a lehetőséget, hogy ismét mélyre ássam magam a pandémiás készültség szakirodalmába, hogy a sok állandó zsivaj és badarság közepette tájékoztathassalak a legújabb tudományos fejleményekről.

 

Nem a pánik, hanem a józan intézkedések ideje ez, hogy megvédd a családodat és a közösségedet mind most, mind a jövőben felbukkanó járványok alatt.

 

A mostani koronavírus-pandémia talán csak a főpróbája egy közelgő járványnak. Évtizedekkel ezelőtt felfedeztek egy influenzavírust – a H5N1-et – csirkékben, amely örökre megváltoztathatja az azzal kapcsolatos felfogásunkat, hogy milyen szörnyű is lehet egy világjárvány. Olyan influenzavírus volt ez, amely a megfertőzött emberi áldozatainak több mint a felét meg tudta ölni. Képzeld el, mi lenne, ha egy ilyen vírus kezdene robbanásszerűen terjedni emberről emberre. Képzelj el egy a COVID–19-nél százszor rosszabb pandémiát, ahol az elhalálozási arány nem egy a kétszázból, hanem inkább egy a kettőből – mintha csak egy érmét dobnál fel a levegőbe. A H5N1 szerencsére eddig még elsősorban a baromfi, és nem az ember vírusa, de a H5N1 és más hozzá hasonló új és halálos állati vírusok még mindig itt vannak körülöttünk, még mindig mutációkon esnek át, és rajta tartják a szemüket a nyolcmilliárdnyi emberi gazdaszervezetet kínáló büféasztalon.

 

A pandémiákkal kapcsolatban a kérdés soha nem a ha, hanem a mikor.

 

Egy olyan világjárvány, ahol a halálozási arány magasabb néhány százaléknál, nemcsak a pénzügyi piacokra, hanem magára a ma ismert civilizációra is fenyegetést jelentene.

Ebben a könyvben azt írtam le, amit tudnod kell ahhoz, hogy megvédd magadat és a családodat a mostani veszélytől, ugyanakkor mélyebbre is ástam, a probléma gyökeréig, és felvetek egy alapvető kérdést:

Hogyan lehetne eleve leállítani a pandémiás vírusok felbukkanását? Ha egyetlen gondolatot kell áthoznom a krónikus betegségek megelőzésével és visszafordításával kapcsolatos munkáimból, akkor az az, hogy – amikor csak tehetjük – az okot kell kezelnünk.

***

Több millióan halhatnak meg a COVID–19 pandémia alatt a világon. Az Egyesült Államokra nézve a „legjobb” becslés, melyeket az Amerikai Kórházszövetség közölt, körülbelül félmillió amerikai halálát jósolta.  Megfelelő társadalmi távolságtartással azonban ezt körülbelül százezer főre csökkenthetjük. De, bármilyen hihetetlen is, még a félmilliónál is lehetne sokkal, sokkal rosszabb.

Így, hogy máris több ezren haltak meg, milliók pusztulhatnak még el, több milliárdan vannak elzárva és billiókat veszíthetünk a piac zuhanásának köszönhetően, a COVID–19 még mindig csak 2-es kategóriájú pandémiának ígérkezik.

A viharok pusztító kapacitását meghatározó hurrikánsúlyossági index mintájára készült pandémiás súlyossági index (1. ábra) a Járványügyi és Betegség-ellenőrzési Központ kísérlete a pandémiák destruktív kapacitásának meghatározására. Az esetek elhalálozási arányán alapul, azaz azon, hogy azoknak, akik megbetegednek, hány százaléka nem éli túl végül a fertőzést. A világ legrosszabb pandémiájában, az 1918-as influenza-világjárványban közel minden harmadik ember megbetegedett, és a betegek két százaléka halt meg. Ezek alapján az 1918-as pandémiát 5-ös kategóriás pandémiának tekinthetjük, ami egy olyan „szupertájfunnal” analóg, ahol a szél sebessége meghaladja a kétszáznegyven kilométer per órás sebességet. Azoknak az aránya, akik a COVID–19-ben meghalnak, sokkal alacsonyabb, valószínűleg közelebb van a 0,4 százalékhoz, egyrészt az alapján, ahol a mai napig a legkiterjedtebb tesztelést folytatták, másrészt pedig a történelmi tendenciák alapján, amikor valós időben próbálnak ilyen becsléseket adni.

 

Amint az ábrán látható, az esetek kétszázalékos elhalálozási aránya, amilyen az 1918-as pandémia volt, az 5-ös kategóriának éppen a kezdetét jelzi. A COVID–19 megmutatja, hogy a SARS jellegű koronavírusok kicsúszhatnak a kezünkből, és valódi világjárvánnyá válhatnak. A SARS-t gyorsan elfojtották az utazók lázmérésével, de mire vége volt, a 8096 esetből 774 halállal végződött. Ez körülbelül az esetek tízszázalékos elhalálozási aránya. Hála a jó égnek, hogy nekünk most egy SARS-CoV-2 pandémiával, nem egy SARS-CoV pandémiával van dolgunk. A még halálosabb MERS 2494 áldozata közül 858-an haltak meg. Ez harmincnégy százalék, ami azt jelenti, hogy jó eséllyel minden harmadik ember, aki megbetegszik, belehal.

A 2002-es SARS, majd a 2012-es MERS óta tudjuk, hogy a koronavírusok különösen halálossá válhatnak. Nem csak amolyan közönséges megfázásvírusok ezek, mint gondoltuk. Most, a COVID–19-cel értjük meg, hogy ez a víruscsalád is féktelenül elszabadulhat a globális színpadon. A koronavírusok tehát máris megmutatták, hogy mindkettőre képesek. Nem nehéz elképzelni az átadhatóság és a halálos erő egy olyan kombinációját, amely a következő koronavírus-pandémiát egy egész nagyságrenddel vagy annál is súlyosabbá fokozhatja.

De van azonban egy ennél is fontosabb tanmese, ami a könyvem fő témáját képezi. Az influenza pandémiás potenciáljáról régóta tudunk, de eddig úgy nézett ki, hogy a leghalálosabb formáját a kétszázalékos eseti elhalálozási aránnyal hozta az 1918-as influenza idején. Na már most, a két százalék elég volt ahhoz, hogy közel százmillió ember halálát okozza, és ezzel az emberi történelem leghalálosabb eseményévé váljon – de 1997-ben felfedezték a H5N1-et, a csirkék influenzavírusát, amelynek a halálozási aránya meghaladja az ötven százalékot. Mi van akkor, ha egy ilyen vírus vált ki egy világjárványt? Mi van akkor, ha kétszázalékos elhalálozási arány helyett ahhoz hasonlítana inkább, mint amikor feldobunk egy érmét?

A COVID–19 pandémia pusztító, de még mindig újratöltik a készleteket az élelmiszerüzletekben. Lehet, hogy az internet lassú, de nem állt le. A fények sem hunytak ki, és még mindig biztonságos ívóvíz folyik a csapból. Az orvosok és nővérek még bemennek a munkahelyükre. Ha a jóslatok nem tévednek, és „csak” százezer amerikai halálával kell számolnunk, az kevesebb mint háromezerből egy. Az 1918-as pandémia alatt, ahol a betegek két százaléka megadta magát, körülbelül minden százötvenedik amerikai halt meg.  Képzeld el, hogy milyen lenne egy tízszer ilyen súlyos járvány, ahol minden tizenötödik ember meghalna. Vagy huszonötször ilyen rossz, amely hat ember közül egyet elvinne.

Koronavírus vagy influenzavírus, a jó hír az, hogy nem vagyunk teljesen tehetetlenek ellene. És ahogyan az egzotikusállat-kereskedelem és élőállat-piacok megszüntetése sokat tehet a következő koronavíruspandémia megelőzése érdekében, úgy azzal is segíthetünk gátat vetni a következő gyilkos influenzának, ha megreformáljuk azt, ahogyan a haszonállatainkat tartjuk.

 


Hogyan jönnek létre ezek a betegségek? És – ha van rá mód – hogyan állíthatjuk meg őket és halálos bevonulásukat az országainkba, otthonainkba és a szervezetünkbe?

Hogyan éljük túl a járványokat? című könyvében Dr. Michael Greger orvos és nemzetközileg elismert közegészségügyi szakértő a világon valaha megjelent leghalálosabb kórokozók némelyikének az eredetébe ássa bele magát. A múltból egészen a mai napig követve az evolúciójukat dr. Greger az újonnan felbukkanó influenzát és a koronavírusokat állítja rivaldafénybe, miközben felderíti, honnan erednek ezek a kórokozók, és annak is utánajár, hogy milyen alapvető feltételek és jelentős emberi hozzájárulás fokozta halálos hatásukat, amivel magasabb, akár globális szintre léphettek.


Forrás: Hogyan éljük túl a járványokat

 

 

Ajánlott könyvek:

HOGYAN ÉLJÜK TÚL
A JÁRVÁNYOKAT

HOGY
NE HALJ MEG

EGYÉL ÚGY,
HOGY NE HALJ MEG