1776-ban, az amerikai függetlenségi háború idején az amerikaiak nagyjából személyenként évente 2 kilogramm cukrot fogyasztottak. 1850-re ez a szám 9 kilogrammra nőtt, 1994-re pedig 54 kilogrammra. Ma már közel járunk a 75 kilogrammhoz.
A finomított cukor fele fruktóz, ez nagyjából az étrendünk 10%-át jelenti. Ez a mennyiség nem almaevésnek köszönhető, hanem sokkal inkább annak a ténynek, hogy mindannyian közel 450 grammnak megfelelő üdítőitalt nyakalunk be naponta; ez körülbelül évi 185 litert jelent. Még az olyan cégek, mint a Dr. Pepper és a Coca-Cola által fizetett kutatók is elismerik, hogy a cukor csak üres kalória, és „nem tartalmaz semmilyen nélkülözhetetlen mikrotápanyagot, így aztán ha csökkenteni szeretnénk a kalóriabevitelt, egyértelmű, hogy a cukorfogyasztás csökkentésével kell kezdenünk”. Felmerült azonban a kérdés, hogy a cukor talán még rosszabb is annál, hogy pusztán üres kalória.
Az egyre csak halmozódó tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy „az ételekhez és italokhoz finomított cukor és magas fruktóztartalmú kukoricaszirup formájában adott fruktóz kellően nagy mennyiségben olyan folyamatokat indíthat be, melyek aztán májtoxicitáshoz és más krónikus betegségekhez vezethetnek”.
A fruktóz úgy fókuszál a májra, mint egy lézersugár, és akárcsak az alkohol, a fruktóz is növelheti a májban lévő zsír mennyiségét. A nem alkoholos zsírmáj betegségének elszaporodása – az orvostudomány egyik legrendkívülibb felfedezése az elmúlt 3 évtizedben – közegészségügyi problémát jelent az Egyesült Államokban és szerte a világon.
Ez talán nem az az üzenet, amit a cukoripar vagy az italgyártók hallani akarnak. Az ipar első számú csoportja, a World Sugar Research Organization főigazgatója azt erre, hogy „bárminek a túlzott fogyasztása ártalmas. Beleértve a vizet és a levegőt is”. Bizony, a túlzott cukorfogyasztást a túl sok levegővételhez hasonlította.
Az Amerikai Kardiológiai Társaság új cukorral kapcsolatos irányelveinek értelmében az amerikai nők többségének nem kellene napi 100-nál többet fogyasztaniuk hozzáadott cukrokból származó kalóriákból, míg a legtöbb amerikai férfinak kevesebb mint 150 kalóriányit kellene ebből ennie vagy innia. Ez azt jelenti, hogy egy dobozos üdítő már bőven elég is. Az Egészségügyi Világszervezet új irányelvei viszont azt mutatják, hogy az tesz nekünk jót, ha a hozzáadott cukor mértékét visszaszorítjuk a bevitt kalóriák 5%-a alá. Ez körülbelül 6 evőkanálnyi hozzáadott cukrot jelent. Nem értem, miért nem ajánlják egyszerűen a 0 cukorbevitelt optimálisként, de az azért érezhető, hogy mennyire radikális ez a javaslat, tekintve, hogy jelenleg átlagosan napi 12-18 evőkanálnyi cukrot fogyasztunk el.
Ez pedig alá is húzza, miért előnyösebb a teljes növényi alapú étrend, szemben azzal a növényi alapú étrenddel, melyben azért jut hely a feldolgozott élelmiszereknek is.