A jóga és az Ájurvéda (a tradicionális indiai gyógyászat tudománya) egyaránt ősrégi, és bár a védikus krónikák szerint az emberiséggel egyidős, a történettudomány is elfogadja, hogy ezek a rendszerek legalább 5-6000 éves múltra tekintenek vissza. Mindkét rendszer holisztikusan közelíti meg az emberi lényt, és az egészség helyreállítását szolgálja, bár a céljuk túlmutat ezen, hiszen minden védikus tudomány célja végső soron az önvaló megismerése, a spirituális kutatás.
Ajánlatunk a témában
Az Ájurvéda felfogása szerint az emberi szervezetben három biológiai erő (dosha) irányít minden funkciót. Ezek a vata (levegő), a pitta (tűz) és a kapha (víz). A három dosha egyénre jellemző születési aránya adja meg a prakritit, vagyis az ájurvédikus testalkatot. Ebből egy csomó dolog következik, például az, hogy a különböző emberek anyagcsere-sajátosságai eltérnek, és az egyes táplálékok különbözőképpen hatnak rájuk. Ez ugyanígy igaz a jóga gyakorlataival kapcsolatban is. A jógagyakorlatok közül főleg az ászanák (testtartások) és a pránajáma (légzőgyakorlatok) végzése esetén érdemes figyelembe venni a doshák arányát, illetve esetleges eltolódásukat, ami a betegségek forrása lehet. A vata alkatú embereknek például nyugtató, földelő hatású ászanákra van szükségük, és a csípőnyitás, a lassú nyújtások a legideálisabbak. A pitta alkatúak számára az erőt és a hajlékonyságot fejlesztő pózok egyaránt hasznosak lehetnek, de a dinamikus gyakorlás helyett itt is érdemes a lassúbb, belelazulósabb jógaórákat választani. A kapha alkatú emberek számára viszont az erőfejlesztő pózok és a dinamikus gyakorlás ajánlott, de persze a nyújtás sem maradhat el.
Légzőgyakorlatok és a doshák
A pránajáma-gyakorlatok között is vannak olyanok, amelyek melegítő hatásúak (például a kapálabhátí, a koponyatisztító légzés, vagy a bhásztriká, a fújtató légzés). Ezek a vata és kapha alkatúak számára ajánlottak. A sítalí és sítkarí pránajámák egyaránt hűsítő hatásúak, így pitta-túltengés esetén lehetnek hatásosak. A nádí sódhana pránajáma, azaz a váltott orrlyukú légzés viszont képes kiegyensúlyozni a három dosha működését, és felkészít a meditációra. A meditációs gyakorlatok esetében nem annyira az ájurvédikus testalkatot, mint az elmére ható minőségeket (rajas – aktivitás, tamas – passzivitás, szattva – egyensúly) kell figyelembe venni, és a szattva irányába kell fejlődni.
Ajánlatunk a témában
A méregtelenítés módszerei
A jóga és az Ájurvéda között az egyik jelentős hasonlóság a méregtelenítő eljárások alkalmazása és hangsúlyozása. A jógi beöntéssel tisztítja a beleit, hánytatással a gyomrát, sós vízzel mossa ki az orrnyílásait, és a hasfal forgatásával önmasszázst végez. Ezeket az eljárásokat satkarmának (hat tisztító folyamat) nevezik a jógában. Mindez az ájurvédikus gyógyászat alapeszköztárában is szerepel. Hiszen az Ájurvéda felfogásában a doshák felborult egyensúlya emésztési zavarokat eredményez, ami viszont méreganyagok lerakódását okozza az emésztőtraktusban, majd a test szöveteiben. Az Ájurvéda éppen ezért olajos masszázzsal, diétával és izzasztó kúrával igyekszik kiemelni a méreganyagokat a szövetekből, majd az emésztőcsatornán keresztül szintén beöntéssel, hashajtással, hánytatással és az orrjáratok tisztításával igyekszik eltávolítani őket a pancsakarma terápia keretein belül.
Az egészségen túl
Az Ájurvéda és a jóga eszközeit együttesen használva elérhetjük és fenntarthatjuk a holisztikus egészség állapotát, ami lehetőséget ad a számunkra az önmegvalósítás és a spirituális kutatás megkezdésére. A jóga filozófiája és meditációs gyakorlatai pedig az önvaló megismerésének útján is hatékony segítséget tudnak nyújtani.