Lelki okok a daganatos megbetegedések hátterében

Azok, akik lelki terápiával foglalkoznak, hajlamosak kijelenteni, hogy minden betegség lelki talajon alakul ki, és semmi mást nem kell csinálni, mint rendbe tenni a beteg lelkét, és máris meggyógyul. A Fizikai, testi okok című részben (Daganatos betegségek gyógyítása c. könyv) láthattuk, hogy mennyire fontos tényező a test egészsége szempontjából a vitaminok, a tápanyagok és az ásványi anyagok hiánya, vagy éppen a krónikus vírusok jelenléte. Emiatt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a betegségeknek csak lelki eredetük van, de az biztos, hogy a lelki oldal ugyanolyan hangsúlyosan szerepet játszik a kialakulásukban, mint a testi.

A stressz meggyengíti a mellékvesét, ezáltal az immunrendszert, ami így már nem képes kordában tartani a krónikus vírusokat, vagy megfékezni a daganatos sejtek osztódását. Stressz esetén a legtöbb ember a táplálkozására és a mozgásra sem figyel oda annyira, mint kiegyensúlyozott állapotában.

C-típusú személyiség

A daganatos betegek nagy része az ún. C-típusú személyiséghez tartozik. Ők alapvetően a legjobb emberek, jellemző rájuk, hogy nagyon segítőkészek, mindenkinek mindig mindent megtesznek, saját magukat pedig szinte állandóan háttérbe szorítják. Jellemző rájuk, hogy másokat fontosabbnak tartanak maguknál, ezért, ha valakinek szüksége van rájuk, a saját szükségleteikről mondanak le. Talán mondhatjuk úgy is, hogy nem tudnak kiállni magukért, de ez azért nem teljesen igaz. Ennek a személyiségtípusnak fontosabb a munkája, a főnöke, a gyereke, a családja, mint saját maga. Általában jellemző rájuk, hogy önmaguk számára nem tudnak segítséget kérni, emiatt sokszor már előrehaladott állapotban diagnosztizálják náluk a daganatot, mert az orvosi vizsgálatot is mindig háttérbe szorítják.

A szervezet kezdetben apró jeleket küld, de ha azt nem hallja meg az ember, akkor egyre nagyobbak, hangosabbak lesznek ezek a jelek. Ahhoz hasonlít, mint amikor a kisgyermek rángatja az anyukája szoknyáját, aki nem figyel rá, először picit húz rajta, aztán egyre nagyobbakat és egyre kitartóbban, míg végül már nem lehet nem észrevenni.

Nagyon érdekes, hogy 100 betegből körülbelül 3 az, aki felemeli a telefont és időpontot kér, míg 97 esetben a hozzátartozók, családtagok kérnek segítséget.

Boldog ember nem lesz rákos.  Sok évvel ezelőtt hallottam először ezt a mondást, ami akkoriban nagyon elgondolkodtatott, hiszen a kórházban számtalan olyan betegünk volt, akinek az élete teljesen rendben volt, mégis daganatos betegségben szenvedtek. Nagyon gyakran találkozom azzal a helyzettel, hogy az illetőnek volt egy nehéz élethelyzete, amiben ki kellett tartania, és amikor minden a helyére került, rendeződött az élete, amikor már fellélegezhetett volna, akkor jelentkezett nála a betegség. Tulajdonképpen a páciens nem is érti, miért épp most lett beteg, amikor már minden rendben van. Ez olyannyira gyakori, hogy amikor ezt a tanfolyamokon elmondom, többen fel szokták tenni a kérdést: „Most rólam beszélsz?”

Stresszhelyzetek

Amikor stresszről beszélünk, a legtöbb ember arra gondol, amikor valami nagyon nagy dolog miatt összeszorul a gyomra. De ami a daganatok kialakulásában a legjellemzőbb, az a tartós, krónikus stressz. Ha a mindennapokban állandóan kompromisszumot kell kössünk, ha állandóan „lenyeljük a békát”, akkor ezek az elfojtott érzelmek előbb-utóbb felszínre fognak törni. Az állandó aggódás, rágódás szintén okozhat daganatot, éppúgy, mint a szorongás és a félelmek. A daganatos betegségek kialakulásának lelki okai közt nagyon jellemző még a megfelelési kényszer is, amikor az ember saját magának állítja túl magasra azt a bizonyos lécet. A bűntudat, mint a legmélyebb, legnegatívabb érzés, szintén okozhat betegséget.

Egy kísérletben egereket vizsgáltak, mindegyik egérbe daganatos sejteket ültettek (emlőrákos sejteket). Két csoportra osztották az egereket, mindegyik csoport ugyanazt az ételt kapta, ugyanolyan mennyiségben, de eltérő időben és eltérő körülmények között.

Az első csoportban az egerek hatalmas kifutót kaptak, és mindennap ugyanabban az időben kapták az ételt. A második csoport egerei kis helyen voltak összezsúfolva, és az ételt kiszámíthatatlan időközönként kapták, volt, hogy 1-2 napig semmit, majd dupla mennyiséget adtak nekik, miközben macskanyávogást hallgattattak velük. Ők tehát a krónikus stressz állapotában voltak tartósan. Az eredmény nem meglepő: ugyan mindegyik egérben ott voltak a daganatos sejtek, ám azokban az egerekben, akik a krónikus stresszes csoportba tartoztak, jóval nagyobb és agresszívebb daganatok fejlődtek, mint a kontrollcsoportban, illetve sokkal több rákos őssejt alakult ki a szervezetükben.

Az életünk során elszenvedett valós vagy vélt traumák

Nagyon sokféleképp megközelíthetjük ezt a kérdést. Ha a tudatos szinten boncolgatjuk, olyan események fognak az eszünkbe jutni, amelyek még jelenleg is élénken élnek bennünk. Ez lehet például egy szeretett személy halála vagy elvesztése, amit nem tudunk feldolgozni, akit nem tudunk még elengedni. Miért van ez? Vagy azért, mert annyira szeretjük, hogy nem akarjuk, nem tudjuk elengedni: ilyenkor a szomorúság, a bánat olyan mélyen befészkeli magát az emberbe, hogy az önmagában is képes daganatot okozni. De gyakran a bűntudat, a „nem tettem meg mindent, amit lehetett volna” gondolat az oka, így aztán a daganat mintegy önmarcangolásként jelentkezik.

Azonban a legtöbb esetben nem ezek a friss traumák, hanem sokkal inkább a régebbi, már a tudatalattiban lévő traumák okozzák a betegséget. Ezeket nem annyira egyszerű előásni a tudatalattiból, de nem is lehetetlen. Kineziológiai módszerekkel, mint a hagyma héját, szépen le tudjuk fejtegetni ezeket a rétegeket, és eljutunk az igazi okig. A valódi, ún. gyökértraumák a fogantatásunktól hároméves korunkig keletkeznek leginkább.

Volt egy vastagbéldaganatos betegem, akinek a műtét és a kezelések után kiújult a daganata, majd áttétet képzett a májában, így az orvosi kezelések mellett holisztikus gyógymódokat is elkezdett alkalmazni. A vastagbéldaganat kialakulásában az elengedés, illetve a „mocskos ügyek” játsszák a legfőbb szerepet. Neki sok vesztesége volt abban az időszakban: anyagi veszteségek, válás. Elkezdtünk ezen dolgozni, oldani ezeket a nehéz érzéseket, például a haragot (a harag a májat betegíti meg). Körülbelül fél év múlva jutottunk el a születéséhez, amikor is kiderült, hogy az édesanyja meghalt a szülés során. Akkor valami egészen mély fájdalom, zokogás tört fel belőle, egy egészen mély trauma, ami mindaddig a tudatalattijában volt. Ennek a traumának az oldása után eltűnt az összes daganat, és soha többet nem újult ki. Természetesen ebben az esetben is elengedhetetlen az egészséges táplálkozás, a vitaminok, ásványi anyagok bevitele és a mozgás. Amikor sikerül egy gyökértraumát megtalálni és feloldani, az általában nagyon felszabadító hatással bír minden tekintetben.

Az is előfordulhat, hogy a páciens nem áll készen vagy nem akar szembenézni a régi traumákkal, mintegy burkot képez magában ezek körül. Sokszor teljes tagadásban van, a válasza mindenre az, hogy neki nincs is problémája, ő már mindent feldolgozott, ez biztos nem lehet az oka a betegségének. Ezekben az esetekben nagyon nehéz dolga van a terapeutának, mert ilyenkor nem elegendő a testi szintet rendezni, valahogy elő kell ásni, hozzá kell férni ezekhez a traumákhoz is.

A másik hátráltató tényező, ha a beteg tudat alatt tulajdonképpen élvezi a helyzetet: eddig ő szolgált ki mindenkit, most, hogy beteg, viszont körülötte forog a világ, vagy más betegségelőnyre tesz szert, ami a betegség nélkül nem lenne lehetséges. Találkoztam olyan pácienssel is, aki látszólag mindent megtett a gyógyulása érdekében, de aztán szóba jött, hogy megy FÜV-re (felülvizsgálat annak eldöntésére, hogy munkaképes-e a betegség után), és ott neki bizonyítania kell, hogy daganatos, különben vissza kell mennie a munkahelyére, amit teljes szívvel gyűlölt. Szerencsére azért a legtöbb páciens mégiscsak gyógyulni akar, és megfelelő segítséggel ezt el is érjük.

Forrás: Daganatos betegségek gyógyítása

Ajánlott könyvek: