Kutatók nemrégiben összehasonlították 11 széles körben elterjedt gyümölcsöt olyan szempontból, hogy mennyire képesek elnyomni a rákos sejtek növekedését in vitro. Szerinted melyik volt a leghatékonyabb – az alma, a banán, a tőzegáfonya, a grépfrút, a szőlő, a citrom, a narancs, az őszibarack, a körte, az ananász vagy az eper?
A különböző ételek egészségességét többféleképpen lehet összehasonlítani. Például ha az antioxidánsok érdekelnek minket, összehasonlíthatjuk a C-vitamin-tartalmukat. Ha összehasonlítjuk a két legnépszerűbb gyümölcsünk, a banán és az alma C-vitamin-tartalmát, ez alapján a banán kétszer olyan egészséges (10 mg C-vitamin van egy banánban, ehhez képest mindössze 5 mg egy almában). Ám a C-vitamin mindössze egy a gyümölcsökben és zöldségekben található több ezer növényi tápanyagból. Kiderült, hogy az almában található C-vitamin kevesebb mint 1%-a az alma totális antioxidáns-aktivitásának.
Ötperces, Which Fruit Fights Cancer Better? (Melyik gyümölcs harcol hatékonyabban a rák ellen?) című videómban bemutatok egy grafikont a finom, piros alma antioxidáns-tartalmáról. A benne lévő C-vitamin mennyisége olyan kevés, hogy alig látható az ábrán. Noha mindössze 5 mg C-vitamin van egyetlen apró almában, 1500 mg antioxidánst tartalmaz! Már korábban értekeztem róla, hogy ha egyben veszünk be ilyen sok C-vitamint, akkor annak prooxidáns hatása van, és DNS-károsodást okoz, de háromszor ennyi antioxidáns-erőt nyerhetünk, ha megeszünk egy almát, a negatív következmények nélkül. Természetesen a banánban is sokkal több minden van, mint csupán C-vitamin. Meglepve láttam egy harvardi tanulmányt, mely azt sugallta, hogy a banánok jelentős antocianinforrások. Az antocianin a bogyós gyümölcsökben megtalálható piros, kék vagy ibolyaszínű növényi tápanyag. Lehetséges, hogy alábecsültem a banánt? Hiszen végül is gyakorlatilag bogyós gyümölcs.
Az antocianinok megtalálhatók a kék, lila, narancssárga, bíborszínű és rózsaszínes-lilás vadbanánokban, de egy sincs a háziasított sárgában. A harvardi kutatók védelmében: ők csak az USDA (az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma) értékeit vették alapul, és kiderült, hogy az intézmény hibázott. Nincs antocianin a boltban vásárolt banánban, és a kétszeres C-vitamin-tartalom ellenére teljes antioxidáns-erejével a banánt kiüti az alma.
Ez mindössze arról szól, hogy összevetjük ezen gyümölcsök képességét: miként nyomnak el egy oxidációs reakciót egy kémcsőben. Remek lenne összemérni a valós biológiai aktivitást is. Az almatanulmányban a kutatók megmérték a (hámozott és hámozatlan) almakivonatok azon képességét is, hogy mennyire tudják elnyomni az emberi rákos sejtek növekedését egy Petri-csészében. Hát nem lenne nagyszerű, ha össze tudnánk hasonlítani ezt a fajta szupererőt a különböző gyümölcsfajták között? Nos, ma már tudjuk!
A videóban mutatok egy grafikont arról, hogy mi történik, ha a rákos sejtekre csepegtetjük az Egyesült Államokban fogyasztott 11 legelterjedtebb gyümölcs koncentrációit. Az ellenőrzés módszere az, hogy vizet cseppentünk ezekre a rákos sejtekre: ilyenkor semmi sem történik. Százszázalékos erővel növekednek tovább, és ezt így folytatják a későbbiekben is. És az ananász, a körte és a narancs nem sokat változtat a helyzeten. Magas őszibarack-koncentrációnál a rákos sejtek burjánzása nagyjából 10%-ra esik, de a banán és a grépfrút négyszer hatékonyabbnak tűnik, a rákos növekedési rátákat 40%-kal csökkentve. A piros szőlő, az eper és az alma még hatékonyabbak, ezek felezik a rákos sejtek növekedését, ám a két győztes gyümölcs, amely drámai esést idéz elő a rákos sejtek burjánzásában már kis dózisokban: a citrom és az áfonya. Szóval ha megnézzük, milyen dózis szükséges a májrák sejtburjánzásának elnyomásához, akkor az alma hatékonyabb, mint a banán, de a valódi győztes a tőzegáfonya. És nem volt hatékony dózis a narancs, a körte és az ananász esetében, mivel nem is látszott, hogy egyáltalán hatással lennének a rákos sejtek növekedésére.
Forrás: http://nutritionfacts.org