Miért fogyasszunk teljes értékű élelmiszereket?

A „teljes értékű” – ami egyszerűen annyit jelent, hogy az adott gyümölcsöt, zöldséget vagy bármi mást természetes formájában fogyasztjuk – nem okozhat problémát. Hiszen nemcsak ez a legegészségesebb, hanem egyben a legegyszerűbb is.

A híres Kína-tanulmány szerzője, T. Colin Campbell nagy ívű, húsz évig tartó kutatásában a táplálkozás és az egészség kapcsolatát vizsgálta. A teljes értékű élelmiszereket illetően ezt a megállapítást tette:

„Minden egyes alma több ezer olyan antioxidánst tartalmaz, amelyeknek néhány kivételtől – mint például a C-vitamin – eltekintve még a nevét sem ismerjük. Ezen nagy hatású kémiai anyagok mind fontos szerepet játszhatnak egészségi állapotunk javításában. A testben zajló ezernyi metabolikus folyamatot befolyásolnak. De még ha meg is határozhatnánk, egy-egy kémiai anyag pontosan hogyan befolyásolja a szervezetünk működését, az összes anyag együttes hatását továbbra is képtelenek lennénk leírni, ugyanis szinte mindegyik anyag az összes többi hatását módosítja, így szinte végtelen számú lehetséges biológiai következmény létezik.”

„Szinte végtelen számú lehetséges biológiai következmény” – és most csak egyetlen almáról beszélünk. Képzeljük el, mi történhet a testünkkel, ha egy átlagos napon rengeteg teljes értékű, friss zöldséget, gyümölcsöt, gabonát, babfélét, diófélét és más magvakat fogyasztunk. Egyrészt természetesen bevisszük az élethez szükséges alapvető tápanyagokat, másrészt viszont szinte végtelen számú olyan folyamat indul meg a testünkben, amely javít egészségi állapotunkon.

És nincs más dolgunk, mint megenni mindezt, illetve talán némi tisztelettel, hálával és szeretettel fordulni az élelmünk felé.

De a lényeg, hogy megegyük. Úgy, ahogy van.

Kezdjük a tápláló, teljes értékű élelmiszerek prototípusával – azzal a zöld, vicces külsejű, rostos, imádnivaló módon nem édes, a zöldséggyűlölők tömegei által utált zöldséggel, amely rengeteg jótékony hatással bír.

A brokkoli a keresztesvirágúak rendjébe tartozó növény, amelynek négyszirmú virágai egy keresztre emlékeztetnek – innen a rend neve. Olaszországban, ahol őshonos, jó, olcsó, tápláló parasztételként tartották számon. Mára a világ miden táján elérhető. Minden más növényi eredetű élelmiszerhez hasonlóan a brokkoli is több ezernyi kémiai anyagot tartalmaz, amelyek közül több még a tudomány előtt sem ismert. Annyit azonban tudunk, hogy a brokkoli hihetetlenül egészséges. Ha valaki kifejlesztene egy olyan kapszulát, amellyel hozzájuthatunk egy adagnyi brokkoliban megtalálható minden életmentő tápanyaghoz, mindannyian azonnal szedni kezdenénk, a feltalálója pedig Nobel-díjat kapna. Ám a tudomány képtelen arra, hogy kifejlesszen egy hasonló kapszulát. Viszont nem is kell, hiszen brokkolit még mindig ehetünk.

De tulajdonképpen mi olyan jó a brokkoliban? Először is remek A-, C- és K-vitamin-, valamint folsav-, rost-, mangán-, triptofán-, kálium-, magnézium-, ómega-3 zsírsav-, vas-, kalcium-, cink-, Bés E-vitamin-forrás, illetve kétféle karotinoid, a szem egészségét óvó lutein és zeaxantin is van benne, hogy a többi előnyeit ne is említsük.

Valamint még egy olyan is anyaggal ellát minket, amely valójában nincs is benne, ez pedig a szulforafán nevű kénvegyület. Ezt az anyagot a brokkoli nem tartalmazza, azonban, amikor megrágjuk, a nyálunkban található enzimek keverednek a szulforafán zöldség tartalmazta előanyagaival, és máris kész az említett kénvegyület – olyan ez, akár egy bűvészmutatvány. A szulforafán pedig kétszáz különböző olyan gént aktivizál, amelyek egy része megvéd a ráktól, más része pedig segít megelőzni a betegség terjedését. A szulforafán bizonyítottan kifejezetten hatékony a mell- és a prosztatarák kialakulásának megakadályozásában, azonban a test más részein működő génekre is pozitív hatással van. Elpusztítja a rák csírasejtjeit, normalizálja a DNS-metilációt, ami a gének kifejeződésének szabályzásáért felelős. Kiiktat egy olyan enzimet is, amely károsítja a porcokat. (Azt hittük, hogy mindegyik enzim hasznos? Nem, a természet nem így működik.)

A többi keresztes virágú zöldség – a karfiol, a kelkáposzta, a kelbimbó vagy a fejes káposzta – hasonló védő és betegségmegelőző tulajdonságokkal rendelkezik. Ha mindezt lenyűgözőnek ítélnénk, jusson eszünkbe, hogy a brokkoli nyers hajtásai körülbelül hússzor vagy ötvenszer annyit tartalmaznak e védő hatású kémiai anyagokból, mint a növény maga.

És ez még csak azon jótékony hatások egy része, amelyekkel a brokkoli rendelkezik! Az igazság az, hogy még nem tudunk mindenről, amit akár csak egyetlen gyümölcs vagy zöldség rejt magában, és még a legaprólékosabb laborvizsgálat sem tudja felderíteni, hogyan működnek ezek a kémiai anyagok, illetve hogyan viselkednek, amikor bekerülnek a testünkbe.

Ahogyan dr. Joel Fuhrman, az Egyél az egészségedért című könyv szerzője rámutatott, egy darab paradicsom körülbelül tízezer fitotápanyagot tartalmaz, amelyek közül sokat máig nem azonosítottak. Más szóval, még egy egyszerű paradicsom is az egészség és a gyógyulás titokzatos forrása lehet. Megfoghatjuk, megvehetjük, megehetjük, de soha nem érthetjük meg igazán.

És ha egyetlen zöldség ennyi csodálatos kincset tartalmaz, mennyi jótékony hatású tápanyag lehet egy egész tányérnyi, változatos alapanyagokból összeállított salátában? Illetve ne feledjük, a tápanyagok száma mindössze egy dolog! Ami leginkább számít, az az, hogyan reagálnak a sejtjeik a mi sejtjeinkre, amelyek maguk is különböző enzimeket és más anyagokat termelnek, illetve, hogyan reagálnak egymásra az egyes zöldségekben, valamint fűszer- és gyógynövényekben lévő kémiai anyagok és egysejtű organizmusok – hogyan erősítik, támogatják és befolyásolják egymást. Majd pedig adjuk hozzá az elfogyasztott vizet, a levegőt, amelyet beszívunk és a napfény energiáját, amelyet elnyelünk. A teljes értékű élelmiszerek pozitív hatásainak száma így már elképzelhetetlenül sokká válik.

Sosem térképezhetjük fel a természet hatalmát annak teljes valójában, azonban a saját szolgálatunkba állíthatjuk azt, mégpedig úgy, hogy teljes egészében elfogyasztjuk.

Minden egyes alkalommal, amikor megpróbálunk megfosztani egy-egy élelmiszert egy bizonyos részétől, megkockáztatjuk, hogy elveszítünk valami fontosat. Azt hisszük, javíthatunk az egyes élelmiszereken ahhoz képest, ahogyan a természet megalkotta őket, de néha egyszerűen csak elrontjuk az egészet. Akárhányszor csak feldolgozunk valamit, vagy kivonunk belőle egy-egy alkotóelemet, egy ismeretlen anyagot alkotunk. Ezzel pedig a kiegyensúlyozatlan táplálkozásnak és a káosznak tesszük ki a szervezetünket. Ezért olyan fontos, hogy teljes értékű élelmiszereket fogyasszunk.

Ez történik, amikor a gyártók elválasztják a korpát a gabonától, hogy gabonapelyhet vagy kenyeret készítsenek, amely így már nem tartalmaz hasznos rostokat vagy tápanyagokat – csupán egyszerű szénhidrátokat, akárcsak egy adag cukor. Vagy amikor kifacsarjuk egy gyümölcs levét, és nem esszük meg a rostot. Illetve amikor kivonjuk az olajat a diófélékből vagy más magvakból és zöldségekből, és tulajdonképpen szintén kifacsarjuk őket – csupán a kalóriában gazdag zsírt használjuk fel, a rostot nem.

Úgy hivatkozunk a rostra, mintha az a gyümölcsnek vagy a zöldségnek csupán egy része lenne, pedig valójában ez a gyümölcs vagy zöldség lényege – a hús maga, amely tartalmazza a levet, a tápanyagokat és minden mást. A rost nemcsak azért kell, hogy lelassítsa az emésztésünket, és kitisztítsa a beleinket (bár erre is nagyon jó). A rostot mi nem emésztjük meg, azonban a beleinkben élő egészséges mikrobák igen, és még hasznosabb, védő hatású kémiai anyagokat készítenek belőle.

Íme, milyen drámai mértékű változást tud okozni, ha módosítjuk az élelmiszereinket. Egy a British Medical Journal című folyóiratban publikált nagy ívű kutatás tanúsága szerint azokat az embereket, akik legalább hetente kétszer esznek gyümölcsöt – különösen almát, áfonyát vagy szőlőt –, 23 százalékkal kevesebb eséllyel fenyegeti a 2-es típusú cukorbetegség, mint azokat, akik mindössze havi egy alkalommal fogyasztanak ilyesmit. Azoknál azokban, akik gyümölcslevet fogyasztottak naponta egy vagy több alkalommal, 21 százalékkal nagyobb eséllyel alakult ki cukorbetegség, mint azoknál, akik nem.

„Az adataink azt igazolják, hogy a cukorbetegség megelőzése érdekében, a jelenlegi ajánlásnak megfelelően érdemes sok gyümölcsöt fogyasztani, azonban magában, nem pedig lé formájában” – jelentette ki a kutatás vezetője, Isao Muraki, a Harvard Egyetem Közegészségügyi Kara táplálkozástudományi szakának oktatója.

A Pomonai Főiskola a Food & Nutrition Research című folyóiratban publikált kutatása keretében két csoportot különböző diétára fogtak, az ezekben szereplő élelmiszerek azonban azonos mennyiségű kalóriát, zsírt, fehérjét és szénhidrátot tartalmaztak. Az egyetlen különbség az volt, hogy az egyik csoport teljes értékű élelmiszereket fogyasztott, a másik viszont feldolgozott, csomagolt ételeket. A kutatók ezt követően megmérték, hány kalóriát égettek el az egyes csoportok tagjai, és azt állapították meg, hogy azoknak, akik feldolgozott élelmiszereket fogyasztottak, csupán feleannyit sikerült elégetniük, mint a többieknek. A szerzők állítása szerint „mindez azt jelezheti, hogy a feldolgozott élelmiszerekben gazdag étrend fokozott kalóriafelhalmozáshoz és így súlygyarapodáshoz vezethet”.

Egy másik, a kanadai St. John’s városában található Újfundlandi Memorial Egyetemen elvégzett kutatás során azt vizsgálták, hogyan befolyásolja az élelmiszerek feldolgozása azok tápanyagtartalmát – azaz azon hasznos összetevők jelenlétét, amelyek természetes gyógyszerekként szolgálnak. A tanulmány szerint „az élelmiszerek feldolgozása a legtöbb esetben negatív hatással van a funkcionális élelmiszerek és gyógyhatású táplálékok bioaktív összetevőire, így az egészségükre ügyelni kívánó fogyasztók jobban járnak, ha minél kevesebb feldolgozott ételt fogyasztanak”.

Ha feldolgozott élelmiszereket fogyasztunk – amelyeket átalakítottak, szétszedtek, feldúsítottak, illetve megfosztottak a rostok (és a tápanyagok) nagy részétől, olyasvalamit fogunk enni, ami elméletileg táplálék, azonban messze nem gyakorol olyan jótékony hatást az egészségünkre, amilyet egyébként az étkezésnek kellene. A kalóriákat persze megkapjuk tőlük – amelyekre természetesen szükségünk van a túléléshez –, azonban ennél sokkal többet nem. Táplálni nem táplálnak. Ahogyan dr. Fuhrman fogalmaz, energia szempontjából tele leszünk, tápanyag szempontjából viszont üresek maradunk. Ha elég sokszor cselekszünk így, egészen biztosan sejtszinten károsítjuk a szervezetünket. Idővel pedig valamilyen betegségünk is kialakulhat.

Még ha az elfogyasztott kalóriamennyiség meg is egyezik a teljes értékű élelmiszerekével, mint az a korábban idézett tanulmányból is látható, az anyagcserénk másképp reagál a feldolgozott ételekre: ezért leszünk elhízottak, és ezért romlik az egészségünk – nemcsak azért, mert túl sokat eszünk, hanem azért is, mert nem teljes értékű élelmiszereket fogyasztunk.

A feldolgozott, csomagolt élelmiszerek minden esetben tartalmaznak olyan anyagokat, amelyek káros hatással vannak a sejtjeinkre – például cukrot, fruktózban gazdag kukoricaszirupot, finomított búzalisztet, mesterséges tartósítószereket, aromákat és színezőanyagokat. De még ha végig is olvassuk az összetevők listáját, sem tudhatjuk, az adott élelmiszer mi mindent tartalmaz. (A rovarmaradványok és a rágcsálóürülék jelenlétének jogi következményeiről ne is beszéljünk.) A kereskedelmi célú élelmiszeripar teljesen elveszítette az irányítást önmaga felett – ma már sosem tudhatjuk biztosan, mit eszünk, ha feldolgozott élelmiszereket fogyasztunk.

Ám ha elegendő teljes értékű ételt eszünk, másnak nem is lesz hely a gyomrunkban.

Forrás: Szuperélet

Ajánlott könyvek: