Van valami, amivel gyakran szembesülök. Sokan változtatnak az étrendjükön, és jobban odafigyelnek arra, mit esznek, és mit nem. Tapasztalják is magukon a pozitív változásokat. Ez nagyszerű!

Aztán azonban, amikor felmerül a kérdés, mit adjanak enni a gyerekeiknek, minden jó szándék és okos döntés megy a kukába. Elméletileg minden szülő a legjobbat akarja a gyerekeinek. De valamiért ez nem terjed ki az eléjük tett ételekre és italokra. Épp elég szomorú, ha a szülők helytelenül táplálkoznak. De az még rosszabb, ha a szülő tisztában van a helyes táplálkozás fontosságával, a gyermekeinek mégis egészségtelen ételeket ad. Ez olyan, mintha leszoknánk a dohányzásról, de a gyerekeinknek megengednénk, hogy rágyújtsanak.

Némi közelmúltbeli javulástól eltekintve a gyermekkori elhízás és a cukorbetegség továbbra is elfogadhatatlan mértékű. Kijelenthetjük, hogy az ország e tekintetben vészhelyzetben van. A legfrissebb hírek szerint az amerikai tinédzserkorú fiúk egyötöde figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban szenved. És ez nemcsak őket, hanem a lányokat is érinti. Ez is aggodalomra adhat okot.

Ezek a gyerekek nem táplálkoznak megfelelően, nem alszanak eleget, nem isznak elég vizet, a szervezetük pedig tele van mérgező kémiai anyagokkal – aztán pedig csodálkozunk, hogy nagy árat fizetnek mindezért. Valójában az lenne meglepő, ha ez nem így történne.

Korábban már beszéltem arról, hogy mára két teljesen eltérő étkezési kultúra alakult ki, egy jó és egy rossz. Ám az étkezési kultúránkat másképpen is kettéválaszthatjuk: az egyik a felnőtteké, a másik a gyermekeké. Az éttermekben is kétféle menü van: a felnőttek egészséges fogások, számtalan féle zöldség és saláta, fűszerek és ízek, illetve frissen készített ételek közül válogathatnaka gyermekmenü viszont mit tartalmaz? Pizzát, fehér lisztből készült tésztát, rossz minőségű, feldolgozott, vicces kis figurákat formázó, panírozott, olajban kisütött csirkehúst, hot dogot, hamburgert, üdítőket és kakaót – a szokásosakat. A gyermekek felé küldött üzenet egyértelmű: elvárjuk, hogy ezek közül válassz. A valódi ételeket nyugodtan hagyd figyelmen kívül.

És nem csak az éttermekről van szó. Mindegyik étkezési kultúrának megvannak a maga információforrásai. A gyermekeknek gyártott élelmiszerek reklámjai tele vannak cukrozott gabonapelyhekkel, Happy Meal menükkel és üdítőkkel. A fiatalok figyelmesen hallgatják társaikat, amikor azok a különböző olcsó töltött pizzák minőségét hasonlítgatják össze egymással, vagy arról a legújabb fagyizóról mesélnek, ahol olyan csokis-cukros szórással kéred a fagyasztott joghurtot, amilyennel csak akarod. Lépten-nyomon ezekbe az üzenetekbe botlanak. Nem olvassák a híreket a legfrissebb egészségügyi kutatásokról, és orvosi témájú tévéműsorokat sem néznek, sokkal inkább a Twitteren olvasgatják a barátaik beszámolóját a legújabb gyorsétteremről, vagy fotókat nézegetnek az Instagramon, mit ettek ma a többiek. Ha egy gyerek megéhezik, nem gondol a koleszterinjére. Nem aggódik a só-, a cukor- vagy a zsírbevitel miatt, a betegségek, az egészségkárosodás és a halál gondolata pedig még annyira sem foglalkoztatja.

A szülőktől természetesen elvárható lenne, hogy felelősségteljesebben viselkedjenek. Hiszen évente kivizsgálásra hordjuk a gyerekeinket, és amint valami furcsaságot tapasztalunk, azonnal konzultálunk a gyerekorvossal. A lehető legjobb autós ülést vesszük meg nekik, illetve a legjobb iskolákba és táborokba küldjük őket. Határtalan energiákat mozgatunk meg jövőbeli jóllétük érdekében – közben mégis hagyjuk, hogy mindenféle szemetet tömjenek a hasukba, amit csak megkívánnak. Persze, azt szeretnénk, ha ennének abból a rukkolasalátából, amelyet magunknak készítettünk, de ha mégsem, mit teszünk? Jöhet a jó öreg sült krumpli. Hiszen ki szeretné vacsora közben végig a gyerekek panaszkodását hallgatni? És persze az is sokkal jobb lenne, ha vizet innának az édes sportital helyett – de legalább isznak valamit, nem igaz?

Réges-régen, amikor még kicsi voltam, nem jelentett akkora problémát, hogy a gyerekek jutalomként egyszer-egyszer kaptak egy sütit, egy szelet csokit vagy egy tölcsér fagyit. Akkoriban az ilyesmi ünnepi alkalomnak számított. Még kisfiúként is el tudott bánni a testem ezekkel az édességekkel. A gyerekek nem bombázták folyamatosan a szervezetüket cukorral, sóval, egészségtelen zsírokkal és az élelmiszer-feldolgozó iparban használatos, akkoriban még nem is létező kémiai anyagokkal.

 

 

Nem is olyan régen a gyerekek még ugyanazt ették, mint a szüleik: teljes értékű élelmiszereket, otthon készült, a családi asztalnál elfogyasztott ételeket. Annak gondolata, hogy a gyerekeknek mást kellene enniük, mint a felnőtteknek, akkoriban abszurdnak tűnt volna. Amint az egyetlen étkezési kultúra kettészakadt, megjelent a gyermekkori elhízás. Vajon véletlen lenne?

Én magam gyermekkoromban indultam el a helyes táplálkozáshoz vezető úton. Nem voltam teljesen tisztában azzal, mit is teszek, mindössze azt tudtam, hogy elég vacakul érzem magam, és valaki azt mondta, ha másként táplálkoznék, mindez megváltozna. Nekem elég volt ennyi. Valószínűleg igaz, hogy egy gyereket nem lehet kényszerrel rávenni semmilyen jó szokás kialakítására. De ha szinte elvárjuk tőlük, hogy egészségtelen dolgokat egyenek, esélyük sem lesz erre.

Még a legegészségesebb gyerekek is veszélyben vannak. A közép- és főiskolás sportolók csodás testtel rendelkeznek, amelyet addig edzenek, amíg erősek és gyorsak nem lesznek kívül és belül egyaránt. Azonban amint véget ér az edzés vagy a meccs, megrohamozzák a legközelebbi McDonald’sot, Burger Kinget vagy pizzériát. A napjukat pedig egy fánkkal és egy energiaitallal kezdik. Nem könnyű meggyőzni őket arról, hogy ha minőségibb ételeket és italokat fogyasztanának, még egészségesebbek és erősebbek lennének. Pedig így van. Illetve, ha rossz szokásokat alakítanak ki, évekbe telik majd átszoktatniuk a testüket valami másra – már ha valaha sikerül.

Bárcsak megértethetném ezekkel a gyerekekkel, hogy ha ma szemét ételeket esznek, és nem táplálják megfelelően a szervezetüket, az egy napon visszaüt majd.

Úgy elmondanám nekik, hogy ha feldolgozott, rossz minőségű ételeket, üdítőt és hasonlókat fogyasztanak, most még semmi bajuk nem lesz tőle. Később azonban, negyven-, ötven- vagy hatvanéves korukban a szervezetük benyújtja majd a számlát a sok évtizednyi helytelen táplálkozásért. Hirtelen a testük már nem lesz annyi mindenre képes azon döntések eredményeképp, amelyeket akkor hoztak, amikor még fiatalok voltak és halhatatlanok. Jön egy egészségügyi probléma, például diabétesz, szívbetegség, hátfájás, ízületi fájdalom vagy magas vérnyomás.

Ők pedig ugyanazt kérdezik majd maguktól, mint mindenki ebben a fájdalmas pillanatban: miért pont én? Felnőttként persze már tudjuk, miért.

 

 

Azt az üzenetet közvetítjük a gyerekek felé, hogy a fiatalságuk valahogyan megvédi majd őket a helytelen táplálkozás negatív következményeitől – mintha a fiatal kor egyfajta immunitást jelentene. Pedig nem. Ha rossz minőségű dolgokat esznek és isznak, a gyerekek szervezete igenis károsodást szenved. Korunk két legádázabb gyilkosa, a szívbetegség és a rák évtizedek alatt fejlődik ki. A kialakulásuk gyermekkorban is elkezdődhet. Sokan mégis megvonjuk a vállunkat, és hagyjuk, hogy a gyerekeink magukba tömjék azt a sok gyorsételt és cukorral teli dolgot. Egy napon, amikor ezek a gyerekek felnőnek és megbetegednek, vajon észrevesszük-e majd az összefüggést a betegség és fiatalkori magas kockázattal bíró életmódjuk között? A tudomány már ma is párhuzamot von gyermekkori táplálkozás és a felnőttkori egészségi állapot között: garantálom, hogy a jövőben még többet fogunk olvasni erről.

Egy olyan fontos dologgal kapcsolatban, mint a táplálkozás, engedjük, hogy a gyermekeink rossz döntéseket hozzanak, más hasonló kérdésekben viszont nem hagyjuk őket dönteni. A gyerekek akaratlanul is szemetet esznek, ugyanúgy, ahogyan egész nap videójátékoznak, vagy sokáig fennmaradnak éjjel, hogy mindenféle buta tévéműsort nézzenek. Az utóbbi kettőt viszont nem engedjük nekik. Aztán pedig büszkék vagyunk önmagunkra, amiért jó szülőként figyelünk arra, hogy tanuljanak és eleget aludjanak. De azt akkor miért hagyjuk, hogy rossz minőségű ételekkel és méreganyagokkal tömjék magukat?

Igaz lehet, hogy a gyerekeknek meg kell találniuk a saját útjukat, és maguknak meghozni a döntést, hogy ezentúl helyesen táplálkoznak, mozognak, és egészségesen élnek majd. Talán engednünk kellene, hogy maguk mondják ki: „Egyre csak hízok, löttyedt a testem, és nem tetszem így magamnak. De tudok rajta változtatni. Én irányítom az életemet.”

De akkor is hatékonyabban kell támogatnunk őket ebben, mint ahogyan most tesszük. Ha változtatunk a szokásainkon, a gyermekeinkben nagyobb eséllyel tudatosul majd, mekkora tisztelettel és szeretettel fordulunk a testünk felé, és alakítanak ki hasonló szokásokat a saját életünkben.

Ne engedjük, hogy a gyermekeink olyasmit egyenek, amit mi magunk sem fogyasztanánk. Ennél egyszerűbb nem is lehetne. A gyerekek életre szóló szokásai és ízlése ezekben az években alakul ki. Nagy hiba azt hinnünk, csak azért, mert fiatalok, immunisak a helytelen táplálkozás káros következményeivel szemben.

Gondoskodjunk róla, hogy eleget igyanak! A legtöbb gyerek csak azért nem hajlandó vizet inni, mert annyi édes, színes, buborékos ital veszi körül vonzó csomagolásban. Ezek után nem csoda, hogy nincs kedvük az unalmas vízhez. A kutatók egyre-másra állapítják meg az összefüggést az elégtelen vízfogyasztás, illetve a figyelemhiányos zavar és a hiperaktivitás között. Mi lenne, ha ezek a gyerekek élvezhetnék annak előnyeit, hogy mindössze többet isznak? Ahelyett, hogy hagynánk, hogy a gyermekeink kábítószer-fogyasztókká váljanak, meg kell próbálnunk javítani evési és ivási szokásaikon.

Értessük meg tinédzser gyermekeinkkel, hogy jelenlegi étkezési szokásaik nagyban befolyásolják majd későbbi egészségi állapotukat. A tudomány mára igazolta, hogy a különböző krónikus megbetegedések, mint a szívbetegség és a rák kialakulása fiatalkorban kezdődik.

Forrás: Szuperélet

 

Ajánlott könyvek:

.
SZUPERÉLET

A siker alapelvei könyv

EGYÉL
AZ EGÉSZSÉGEDÉRT

EGYÉL ÚGY,
HOGY NE HALJ MEG