Öt dolog, amit megtehetünk a mentális jóllétünk érdekében

Beszélgetés Tara Stilesszal a Strala Jógától. 

„Nem az állásban, hanem a folyamatban rejlik a lényeg – a mondás persze a jógára és az életre is vonatkozhat. Könnyű észrevenni a hasonlóságot, ha kipróbálja az ember. A belégzés úgy emel fel, mint egy hullám. A kilégzés megmutatja a követendő irányt. Ha a célunk az állás, könnyen beleeshetünk a „csak csináljuk” gondolkodásmód hibájába. Egy olyan erőltetett helyzetben köthetünk ki, aminek nincs értelme. Az érték a magunkkal való kapcsolódásban rejlik. A jutalom pedig az, hogy miután ebben a helyzetben elértük a jó kapcsolatot önmagunkkal, sokkal könnyebben tudunk megcsinálni mást is.”

A „Öt dolog, amit megtehetünk a mentális jóllétünk javítása érdekében” sorozatom részeként szerencsém volt beszélni Tara Stilesszal a Strala Yogától.

Tara Stiles, wellness-szakember, bestselleríró, valamint a Strala Yoga alapítója. Tara sikerlistás könyveit mint a Strala Yoga, Élj egészségesen a saját szabályaid szerint, Gyógyító jóga és a több nyelvre is lefordították és publikálták, ő maga pedig szerepelt a The New York Times, a Vogue, az Elle, a Haprer’s Bazaar, az InStyle, az Esquire és a Shape lapjain is. Legújabb könyve, a Tiszta test, tiszta elme: 28 napos program a test, szellem és lélek gyógyítására most jelent meg.

 

Nagyon köszönjük, hogy eljöttél! Az olvasóink szeretnének kicsit jobban „megismerni” téged. Elmondanád nekünk, milyen történet áll a sajátos karrierutad mögött?

Kislánykorom óta táncoltam, de mindenféle más dolog is érdekelt, így közel kerülhettem más emberekhez. A gimnáziumban tagja voltam egy informatikai szakkörnek, szerettem összegyűjteni és újrahasznosítani a szemetet, de leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy kitaláljam, miként használhatnám fel az erőmet és az adottságaimat a legjobb tudásom szerint. Illinois vidéki részén nőttem fel, és nagy örömmel ismertem meg embereket a világ minden sarkából. Tudtam, hogy hasznát veszem majd mindennek, ami érdekelt, de arról fogalmam sem volt, hogy egyszer majd itt lyukadok ki.

A jógával tánctanulmányaim során találkoztam először, és nagyon megtetszettek az önmagukhoz való kapcsolódásra fókuszáló emberek és a gyakorlatok.  Elmentem minden workshopba, amit csak találtam, és nekiálltam mindent megtanulni a wellness világáról. Akkoriban, a 90-es évek derekán még nem volt wellnessipar. Leginkább az volt, hogy egy ismerősödtől hallottad, és talán még egy szórólapot is láttál arról, hogy egy csapatnyi ember összegyűlt jógázni. Tudtam, hogy ezekkel a gyakorlatokkal akarok foglalkozni a későbbiekben, de minél inkább belemélyedtem, annál inkább bosszantott, hogy nem egyszerűek, nehezen voltak hozzáférhetők és nem voltak mindenki számára könnyen elvégezhetők. A mánia, hogy megosszam őket másokkal, lassan ért be, míg aztán átvette az irányítást az életem felett. Úgy döntöttem, hogy úgy akarok a jógáról és a jóllétről tanítani, hogy az egyszerű legyen, el lehessen engedni magunkat közben, és a mindennapokba beépíthető, hasznos dolog legyen. A gyakorlatok során számos példát láttam a szabályok merev betartásáról, amelynek hatására csak távolabb kerültek az emberek a saját életüktől. Ebből tudtam, hogy részese szeretnék lenni a változásnak. Olyan volt, mintha a dogmatikus módszerek túszul ejtették volna ezeket a gyakorlatokat, amit nem éreztem helyénvalónak. Azt akartam, hogy a barátaim és a családom jobban érezzék magukat, és úgy gondoljanak a gyakorlatokra, hogy azok számukra, és nem pedig tőlük teljesen különböző emberek számára lettek kitalálva.

 

Megosztanád velünk a karriered során megesett legérdekesebb történetet?

Rengeteg akadna, de ezek közül az egyik kedvencem az a pillanat volt, amikor eldöntöttem, hogy egyszerű és hozzáférhető módon akarok tanítani a jógáról és a jóllétről. Olyan volt, mintha az egész világ és annak a legjobb emberei mind mellém álltak volna, hogy támogassanak és utat mutassanak nekem. Úgy érzem, hogy segítséget és buzdítást jelent az ilyesmit megosztani. Szó szerint csak egy illinoisi lány vagyok, de amikor „új módon” kezdtem beszélni a jógáról, és „új módon” írtam és készítettem videókat, egyszerre belépett az életembe Deepak Choprától kezdve Jane Fondán keresztül a New York Timesig mindenki. Nagyon szerencsésnek érzem magam, de tudom, hogy ennek nem sok köze van hozzám, sokkal inkább annak köszönhető, hogy a távolból csodás emberek látják és támogatják ezt a hasznos munkát. Én csak része vagyok ennek az egész folyamatnak.

 

 

Elmesélnél nekünk egy történetet arról, amikor kezdőként valamilyen vicces hibát vétettél? Milyen leckét vagy tanulságot vontál le belőle?

Hmm, semmi fergeteges nem jut most az eszembe, de nem félek ugyanolyan lelkesedéssel csinálni mindenfélét. A táncos hátterem egyfajta témához és variációhoz vezetett az életemben. Ha belegondolok, a napirendem furán nézhet ki. Mikor először elkezdtem rendszeresen jógát tanítani, ingyen órákat tartottam a Central Parkban. Zászlót varrtam egy narancssárga anyagból, amit egy Mood nevű, tervezők által látogatott művészellátóban vettem. Elbicikliztem vele a parkba. Alighanem elég érdekesen nézhettem ki, de a folyamat minden pillanatát egyformán izgalmasnak tartom, és megfigyelem, hogy milyen érzést vált ki belőlem, és hogyan tudok segíteni másoknak. Szeretek az emberekkel a gondjaikról beszélgetni, majd megmutatni nekik, hogy milyen könnyen tud segíteni rajtuk a jóga. Így történhetett, hogy zsúfolásig tele lett a napom magán jógaórákkal, nem szánt szándékkal, csak azért, mert olyan kíváncsi vagyok az emberek érzéseire. Biciklire ültem, és házról házra járva tartottam az óráimat. Végül aztán elindult a Strala Studio, ami lehetővé tette, hogy időt spóroljak és egyhelyben maradjak.

 

Egy ember sem képes segítség nélkül elérni sikereket. Van egy konkrét személy, akinek hálás vagy, aki segített eljutni idáig? Mesélnél róla?

Ezernyi szóra lenne szükségem, hogy erről beszéljek, és még belekezdeni is nehéz. Ahhoz, hogy a helyes irányba haladjak, feltétlenül szükséges, hogy hálás legyek és sorra vegyem mindazt a segítséget, útmutatást és ajándékot, amit az emberektől kaptam. A férjem, Mike, mindenben támogatott. Sam Berlind, a shiatsu karunk tagja a Stralánál rengeteget tanított nekem az oktatásról csak azzal, hogy figyelhettem őt, ő pedig számtalan órán keresztül türelmesen reflektált a módszereimre. Jane Fonda kiválasztott engem egy projekthez, és nagyon kedves volt velem, ami egy nagy löket önbizalmat adott. A New York Times egy, a munkásságomról szóló cikkében is fantasztikus dolgokat mondott rólam. Mikor elkezdtem könyveket írni, Deepak Chopra is felkért egy közös projekt megalkotására. Hatalmas dolog számomra az ő támogatása és barátsága, valamint hogy annyi embernek mutat be engem. A Strala közössége csodálatosan támogató. Ez most úgy hangzik, mint valami nagy köszönőbeszéd, de az igazat megvallva, még folytathatnám a listát. Az élet egy közös munka és hálás vagyok, hogy részese lehetek, és hasznát vehetem a képességeimnek.

 

Milyen tanácsot adnál az ágazatodban dolgozó kollégáidnak, hogy elkerüljék a kiégést és jól érezzék magukat?

Wu Wei. Csak annyi energiát fektess a dolgaidba, amennyi szükséges. Ez a tanításunk alapja a Stralánál, és én magam is igyekszem eszerint élni. A jógatanárok és a gyógyítók nagyon könnyen kiégnek. Elfáradnak és megsérülnek, mert túl sok energiát áldoznak fel. Van valami varázslatos abban, ha egyszerűen csak vagy és mozogsz, felesleges erőfeszítések nélkül. Ez azért nehéz, mert belénk sulykolták, hogy a stressz a siker bélyege, amikor igazából az csak kimerít minket.

 

 

Mit tanácsolnál más vezetőknek a csodás munkakörnyezet megteremtése érdekében?

Légy jó ember! Figyelj oda másokra! Alakíts ki egy olyan teret, amelyben te is és mások is jól érzik magukat. Teremts olyan jó szokásokat, melyektől produktív és nyugodt leszel. Az emberek többet tudnak meg rólad a viselkedésed, mint a szavaid alapján.

 

Köszönjük a tanácsaidat! Most fókuszáljunk az interjú fő témájára. A mentális egészség kapcsán sokan végletekben gondolkoznak: vannak az egészséges emberek és a mentális betegek. Az igazság azonban az, hogy a lelki egészség egy hatalmas spektrumon mozog. Még az „egészséges” emberek is fejleszthetik mentális jóllétüket. A saját tapasztalatod és kutatásaid alapján, mi az az öt lépés, amit mindannyian megtehetünk a mentális egészségünk javítása vagy fejlesztése érdekében? Mondanál egy sztorit vagy példát mindegyikhez?

 

Lassíts. Lazulj el. Érezz. Reagálj.

Mindannyiunkba belenevelték, hogy rohannunk kell a dolgainkkal, hogy végül belerokkanunk és hatástalanokká válunk. Az én receptem erre az, hogy lelassulok, ellazulok, érzek és reagálok. A jóllétünkhöz szükségünk van arra, hogy érezzünk, de ezt nem tudjuk megtenni, amikor feszültek és merevek vagyunk. Végezetül pedig reagálnunk kell az érzéseinkre ahelyett, hogy robotpilóta üzemmódban addig hajtjuk magunkat, míg össze nem omlunk.

Mindig szakíts időt az öngondoskodásra!

A mozgásod befolyásolja a közérzeted. Szeretem ezzel a kis mantrával emlékeztetni magam arra, hogy mindig figyeljek oda magamra, és nem csak az öngondoskodás öt perce vagy félórája alatt. Néhány egyszerű példája az állandó öngondoskodásnak, hogy a lehető legkönnyebb módon kelek fel és ülök le, kapkodás nélkül állok és ülök, és hogy behajlítom a térdem és ellazítom a testem, amikor magammal beszélgetek.

Ismerd meg önmagad!

Könnyű a másoknak bevált módszerhez fordulni, majd csalódni, hogy nekünk nem megy az, ami nekik igen. Jobban szeretem összegyűjteni az ősi módszereket, mint az aktuális divattechnikákat. Elérhető sok eljárás, amelyben elmerülhetsz, mint például a jóga, a meditáció, a Tai Chi és az Ayurveda. Kikísérletezheted, hogy életed jelenlegi szakaszában melyik működik a leginkább. A szükségleteid ismerete is egyfajta szupererő.

Finomíts a gyakorlataidon!

Az edzés csak akkor fog működni, ha a sajátodénak érzed. Azért nehéz ezt belátni, mert legtöbbünk rengeteg energiát fektet abba, hogy jól tudjon jógázni és meditálni, ami végül merev szokássá szilárdul. Nincs szükség arra, hogy „megduplázd” a dolgokat. Például felveheted a harcos 2 pózt, amit aztán „felpörgethetsz” úgy, hogy egész lényedben feszültséget teremtesz, vagy ellazíthatod magad és a lélegzeted ütemére mozogva átérezheted az áramlást. Próbáld ki, és meglátod, hogy minden állás más érzést fog kiváltani belőled!

Nem az állásban, hanem a folyamatban rejlik a lényeg

A mondás persze a jógára és az életre is vonatkozhat, de könnyű észrevenni a hasonlóságot, ha kipróbálja az ember. A belégzés úgy emel fel, mint egy hullám. A kilégzés megmutatja a követendő irányt. Ha a célunk az állás, könnyen beleeshetünk a „csak csináljuk” gondolkodásmód hibájába. Egy olyan erőltetett helyzetben köthetünk ki, aminek nincs értelme. Az érték a magunkkal való kapcsolódásban rejtőzik. A jutalom pedig az, hogy miután ebben a helyzetben elértük a jó kapcsolatot önmagunkkal, sokkal könnyebben tudunk elvégezni mást is.

 

A szakértelmem nagy része arra összpontosul, hogy segítsek az emberek nyugdíj utáni éveinek megtervezésében. A nyugdíjba vonulás drámai „életpályaváltozás”, ami komoly hatással lehet az életünkre. Az előbb említett ötleteid mellett van még valami, amit megtehetünk a mentális jóllétünk érdekében nyugdíjas korunkban? Tudnál mondani rá egy példát vagy történetet?

 

Nagyszerű dolog, hogy segítesz az embereknek az életüknek ebben a fontos szakaszában. A szüleimet, más rokonaimat és a barátaimat elnézve, akik fél- vagy teljes nyugdíjas életet élnek, már várom az életemnek ezt a részét, főleg azért, mert megtanultam, hogy nem áll meg az élet, és folytathatod a dolgokat, amiket szeretsz csinálni. Ez nagyon fontos a jóllét szempontjából. Nyugdíjas korban kulcsfontosságú aktívnak maradni, és valami olyasmit csinálni, amit élvezünk. Legyen ez jóga, bokszolás, kertészkedés vagy biciklizés, ez az idő alkalmas arra, hogy teletömjük kalandokkal és felfedezzük önmagunkat. Az egészséges egyensúly érdekében fontos egy olyan rutin kialakítása, ami egyszerre biztosít szabadságot és egyfajta rendszert számunkra. A nagybátyám vezeti a családi gazdaságot, és a hagyományos értelemben sohasem fog „nyugdíjba menni”, mégis csodásan osztja be az idejét. Önállóan megtanult fényképezni, és jógázik is. Olyan nagyszerű új dolgokat találni, amelyek felkeltik az érdeklődésünket. Sok példát látok erre magam körül, ami igazán inspiráló.

 

 

És mi a helyzet a tinédzserekkel és a kiskamaszokkal? Van olyan tipped, ami direkt az ő mentális egészségük javítására szolgálhat?

A tinédzser-, illetve a kiskamaszkor lehet a legideálisabb idő a jógázás megkezdésére. Én 17 éves korom körül tanultam meg jógázni, és emlékszem, hogy arra gondoltam: „Hű, ennek már évekkel ezelőtt is nagy hasznát vettem volna!” Szeretek kamaszoknak jógát tanítani. Az érzéseink összekötése a fizikai állapotunkkal, az önbizalomépítés, az egészséges határok kijelölése, saját identitásunk megismerése, és a vágy, hogy megértsük önmagunkat egy hatalmas univerzum, amit ez a korosztály készen áll felfedezni. Micsoda hasznos eszköz ez az életben!

 

Van olyan könyv, ami nagy hatással volt rád? Mesélnél róla?

A balett-tanárom, Rory Foster adta nekem az Egy jógi önéletrajza egy példányát. Ez volt az első kötet, amit a jógáról olvastam, és ami egy nagy fordulóponthoz vezetett az önismereti utam során. Többet jelent számomra a lapoknál, a pillanatra emlékeztet, amikor Rory észrevette, hogy érdeklődöm a jóga iránt, és odaadta a könyvet, és eszembe juttatja azt is, hogy milyen érzés volt olvasni. Még mindig megvan az írás, és mindig is nagy becsben fogom tartani.

 

Nagy befolyással rendelkező ember vagy. Ha elindíthatnál egy mozgalmat, ami a lehető legtöbb jót hozná a lehető legtöbb ember számára, mi volna az? Sosem tudhatod, mit idézhet elő egy ötleted.

Imádom ezt! Lazítsunk a mozgásunkon. Nagyon szívesen látnám az eredményét annak, ha mindnyájan naponta többször is lazítanánk, a szó szoros értelmében lazító szüneteket tartanánk annak érdekében, hogy lelassítsunk egy kicsit, és kapcsolódjunk magunkhoz.

 

Elárulnád nekünk a kedvenc „tanulságos idézetedet”? Elmondanád, hogyan kapcsolódik az életedhez?

Nem tudom, hogy idézetnek mondható-e, de Deepak Choprától hallottam a szinkronicitásról. Amikor New Yorkban laktam, jógaórákat tartottam neki és a feleségének, Ritának. Hálás vagyok azokért az időkért. Rendkívül nagylelkű volt velem az órák után. Közös szelfiket készített rólunk, kitette őket Twitterre, és megkért, hogy retweeteljem őket én is. Hitt bennem, és azt akarta, hogy mások is ezt tegyék. Deepak állandóan bemutatott embereknek, akiknek a projektjeihez szerinte jól illettem, és néha mellékesen megemlítette a szinkronicitást. Megtanított egy szóhoz társítani ezt az egyébként érthetetlen, óriási szerencseérzetet. Ami szinkronisztikus, az egyszerűen végzetszerű. Imádom ezt.

 

Milyen közösségimédia-felületen tudnak téged követni olvasóink?

Tarastiles.com

Stralayoga.com

@tarastiles Instagramon és a Twitteren

 

Forrás: www.medium.com

 

Ajánlott könyvek: