Pontosan a válaszreakció intenzitása és a sürgető menekülési inger az, ami a túlélésedet biztosítja. Az adrenalinlöket és az izmokba áramló vér fokozza az éberségedet és a fizikai erődet. Az energiád mobilizálódik, és a menekülés felé irányul. Ha ezek a reakciók kevéssé intenzívek vagy lassabbak lennének, lehet, hogy nem tudnál időben elugrani a vonat elől. Talán vissza tudsz emlékezni olyan pillanatokra az életedben, amikor a menekülési reakciód megfelelően működött, és jól szolgált téged.

Spontán pánikroham esetén a tested pontosan ugyanazt a fiziológiai üss vagy fuss válaszreakciót éli át, mint egy valódi életveszélyes helyzetben. Az a pánikroham, amelyre éjjel felébredsz, vagy amelyik a semmiből tör rád, fiziológiai szempontból megkülönböztethetetlen attól a reakciótól, amit akkor tapasztalsz, ha a kocsid megáll a sínen, és feléd robog a vonat, vagy ha arra ébredsz, hogy egy betörő motoz a lakásodban.

A pánikrohamot az teszi egyedivé, és azért nehéz megbirkózni vele, mert ezek az intenzív testi reakciók azonnali vagy látható veszély hiányában jelentkeznek. Vagy, az agorafóbia esetében, olyan helyzetekre reagálva alakulnak ki, amelyek láthatóan nem életveszélyesek (mint például a sorban állás az élelmiszerüzletben a kassza előtt, vagy egyedül lenni otthon). Egyik esetben sem tudod, hogy miért alakul ki az adott reakció. Az, hogy nem tudod az okát – hogy nem vagy képes semmilyen logikus magyarázatot találni arra, hogy a tested miért él át egy ennyire intenzív reakciót – csak még félelmetesebbé teszi az egész tapasztalást. Az ember általában úgy reagál az intenzív és megmagyarázhatatlan érzékletekre, hogy még jobban megijed, és felerősödik a veszélyérzete.

Senki sem tudja igazán, hogy miért fordulnak elő a spontán pánikrohamok – hogy miért kapcsol be a test természetes üss vagy fuss mechanizmusa nyilvánvaló ok nélkül vagy kontextuson kívül. Vannak, akik szerint mindig van a környezetünkben valamennyi pánikrohamot kiváltó inger, még ha nem észleljük is. Mások szerint a hirtelen rohamok ideiglenes fiziológiai egyensúly-eltolódásokból keletkeznek. Azt tudjuk, hogy nagyobb az esélye a pánikrohamok kialakulásának olyanoknál, akik hosszan tartó stresszes időszakon mentek át, vagy a közelmúltban jelentős veszteséget szenvedtek el. Azonban csak néhány olyan embernél alakulnak ki pánikrohamok, akiket stressz vagy veszteség ért, míg mások inkább fejfájásra, fekélyekre vagy reaktív depresszióra hajlamosak. Azt is tudjuk, hogy az agy locus coeruleusnak nevezett területén fennálló zavarnak szerepe van a pánikrohamok kialakulásában, mégis úgy tűnik, hogy ez a zavar csak egy – és nem a fő ok – az okok hosszú láncolatában. További kutatások szükségesek még ahhoz, hogy teljesen megérthessük, mi okozza a pánikrohamokat. (A 2. fejezetben részletesebb beszámolót találsz arról, hogy pontosan mit is tudunk erről.)

Mivel a pánikrohamnál nincs szó azonnali vagy látható külső veszélyről, hajlamos leszel arra, hogy kitalálj valamilyen veszélyt, vagy az észlelt intenzív testi reakcióknak tudd be azt. Valódi életveszélyes helyzet hiányában az elméd hibásan a benned zajló folyamatokat ítélheti életveszélyesnek. Az elméd nagyon gyorsan végigpörgetheti a következő folyamatot: „Ez rossz érzés, biztosan veszély fenyeget. Ha nincs látható külső veszély, akkor a veszély bennem kell hogy legyen.” Ezért pánik alatt nagyon gyakran találjuk ki az alábbi „veszélyek” valamelyikét (vagy akár egyszerre mindet):

A szívdobogásra reagálva: „Szívinfarktust fogok kapni”, vagy „Meg fogok halni”.

A fulladásra reagálva: „Le fog állni a légzésem, és megfulladok”.

A szédülésre/elgyengülésre reagálva: „El fogok ájulni”.

A dezorientációra és arra az érzésre reagálva, mintha „ott sem lennél”: „Meg fogok őrülni”.

A „rogyadozó” térd érzésére reagálva: „Nem fogok tudni járni”, vagy „Össze fogok esni”.

A testi reakciók általános felerősödésére reagálva: „El fogom veszíteni az ön uralmamat”.

Amint azt mondod magadban, hogy érzed a fenti veszélyek bármelyikét, megsokszorozod a félelmed intenzitását. Ez az erős félelem tovább fokozza a testi reakcióidat, ami aztán még több félelmet szül, te pedig ott ragadsz az egyre dagadó pánik felfelé vivő spiráljában.

Elkerülheted ezt a „felspannoló” spirált, ha megérted, hogy amit a tested éppen átél, az nem veszélyes. Az összes fenti veszély csak illúzió, a képzeleted szüleménye, amikor a pánikot kialakító intenzív reakciókat átéled. Ezek egy szerűen nem megalapozottak a valóságban. És most vizsgáljuk meg őket egyesével.

A pánikroham nem okoz szívelégtelenséget vagy szívmegállást. A pánikroham alatt észlelt szapora szívverés és erős szívdobogás ijesztő érzés lehet, de nem veszélyes. A szíved nagyon erős, sűrű izomrostokból áll, és sokkal többet kibír, mint gondolnád. Claire Weekes (1991) szerint egy egészséges szív napokig – sőt, akár hetekig is – működhet percenként kétszázas pulzussal anélkül, hogy károsodást szenvedne el. Amikor tehát a szíved vad kalapálásba kezd, hagyd, hogy ezt tegye, és bízz benne, hogy ez nem okoz károsodást, és hogy a szíved végül megnyugszik majd.

Jelentősen eltér, ami pánikroham során és az, ami szívinfarktus esetén történik a szívedben. A pánikroham alatt gyorsan és nagyokat dobbanhat a szíved, és ki is maradhat egyegy ütem, illetve plusz dobbanások is előfordulhatnak. Vannak, akik még mellkasi fájdalomról is beszámolnak a mellkasuk bal felső részében, ami aztán elég gyorsan el is múlik. Ezek a tünetek mozgásra vagy fokozott fizikai tevékenységre nem súlyosbodnak. Az igazi szívinfarktus leggyakoribb tünetei közé tartozik az állandó fájdalom és a mellkas közepén észlelt nyomás, sőt nagyon erős préselő érzés. Szapora vagy erős szívverés is jelentkezhet, de ez másodlagos a fájdalom mellett. Továbbá, ilyenkor a fájdalom és a nyomás erőlködésre fokozódik, pihenéssel pedig általában alábbhagy. Ez eléggé eltér a pánikrohamnál tapasztaltaktól, ahol a szapora és erős szívverés még rosszabbodhat is, ha megállsz, és enyhülhet, ha járkálni kezdesz.

Ha szívbetegséged van, a szívritmus jól megkülönböztethető jelei feltűnnek az elektrokardiográfiás (EKG) vizsgálaton. Kimutatták, hogy pánikroham alatt nincsenek EKG által mérhető abnormális eltérések – csak a szapora szívverés. (Ha még több bizonyosságot szeretnél, esetleg kérj az orvosodtól egy EKG vizsgálatot.)

Összefoglalva, a szívinfarktus és a pánik összekapcsolása egyszerűen nem megalapozott. A pánikrohamok nem jelentenek veszélyt a szívre.

shutterstock_1142062364 (1)

Pánikroham miatt nem áll le a légzésed, és nem fulladhatsz meg. Pánikban gyakori, hogy úgy érzed, összeszorul a mellkasod, és korlátozottá válik a légzésed. Ez hirtelen attól való félelemhez vezethet, hogy meg fogsz fulladni. Stresszes állapotban a nyak és a mellkas izmai megfeszülnek, és ez csökkenti a légutak kapacitását. Nyugodj meg! Nincs semmi baja a légútjaidnak vagy a tüdődnek, és ez a szorító érzés el fog múlni. Az agyadban működik egy olyan beépített reflexmechanizmus, amely végül kikényszeríti a légzést, ha nem jutsz elég oxigénhez. Ha nem hiszed, próbáld visszatartani a lélegzetedet úgy egy percig, és figyeld meg, mi történik. Egy bizonyos ponton érezni fogod a levegőbevitel erős reflexét. Ugyanez fog történni akkor is, ha a pánikroham alatt nem kapsz elég oxigént. Automatikusan levegő után kapsz és mélyen belélegzel, mielőtt eljutnál oda, hogy oxigénhiány miatt elájulsz. (De ha elájulnál, akkor is azonnal lélegezni kezdenél!) Röviden: akármilyen kellemetlenek is a pánik alatt észlelt szorító érzések, ezek nem veszélyesek. Pánikroham miatt nem fogsz elájulni. Ha a pánik közeledtével esetleg bizonytalanságot vagy szédelgést érzel, az kiválthatja az ájulástól való félelmet. Ilyenkor az történik, hogy az agyad vérkeringése enyhén lecsökken, aminek nagy valószínűséggel az az oka, hogy felgyorsul a légzésed (lásd a hiperventillációval foglalkozó részt a 4. fejezetben). Ez nem veszélyes, és enyhíthető azzal, ha lassan és szabályosan, a hasadból indítva lélegezel, ideális esetben az orrodon keresztül. Ezt elősegítheted azzal, ha az első adandó alkalommal felállsz, és járkálsz egy kicsit. Ne küzdj! Hagyd, hogy a szédülő, gyenge érzések felerősödjenek, majd alábbhagyjanak. Mivel a szíved erősebben ver, és ez fokozza a keringésedet, az ájulás esélye nagyon alacsony (azon ritka eseteket kivéve, ha vérfóbiád van, és éppen úgy alakul, hogy ki vagy téve a vér látványának).

Pánikroham miatt nem fogod elveszíteni az egyensúlyodat. A pánikroham közeledtével néha elfoghat a szédülés. Előfordulhat, hogy a feszültség kihat a belső füled egyensúlyszabályozó félköríves csatornáira. Pár percig szédülhetsz, sőt, akár úgy is érezheted, hogy forognak körülötted a dolgok. Akárhogy is, ez az érzés elmúlik. Nem veszélyes, és nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy annyira felerősödjön, hogy tényleg elveszítsd az egyensúlyodat. Ha a kifejezett szédülés pár másodpercnél tovább tart, felkereshetsz egy orvost (lehetőleg fülorrgégészt), hogy kiderítse, fennáll e nálad valamilyen fertőzés, allergia vagy egyéb, a belső füledre ható zavar.

Amikor a pánikroham alatt úgy érzed, hogy „elgyengül vagy rogyadozik a térded”, nem fogsz elesni, és fogsz tudni járni. A pánikroham során felszabadított adrenalin kitágíthatja a vérereket a lábadban, és emiatt vér halmozódhat fel a lábizmaidban, ami nem kering rendesen. Ez okozhatja a gyengeség vagy a „rogyadozó láb” érzetét, ami miatt megijedhetsz, hogy nem fogsz tudni járni. Nyugodj meg! Ez az érzés csak ennyi – egy érzés –, és a lábad ugyanolyan erős, és ugyanúgy elbír téged, mint eddig. Nem fog összerogyni alattad! Csak hagyd, hogy ez a remegés, a gyengeség érzése elmúljon, és add meg a lábadnak az esélyt, hogy elvigyen, ahová kell.

Nem „őrülhetsz meg” a pánikroham alatt. Pánikroham alatt az artériák összeszűkülése miatt kevesebb vér áramlik az agyba, ami a szapora légzés normális következménye. Ez a dezorientáció és a valószerűtlenség érzését eredményezheti, ami ijesztő lehet. Amikor elfog ez az érzés, jusson eszedbe, hogy ez egyszerűen csak az agyad artériás keringésének enyhe és ideiglenes csökkenésének következménye, és akármilyen ijesztő vagy furcsa ez az érzés, semmi köze a „megőrüléshez”. Soha senki nem őrült még meg egy pánikroham alatt, pedig igen gyakori ez a félelem. Akármilyen rossz is, a valószerűtlenségnek ez a teljességgel ártalmatlan érzése végül elmúlik majd. Segíthet a tudat, hogy az ember nem „őrül meg” csak úgy hirtelen vagy spontán. Azok a mentális rendellenességek, amelyek „őrültnek” címkézett viselkedésmintákat okoznak (például a skizofrénia vagy a mániás depressziós pszichózis), nagyon fokozatosan, évek alatt alakulnak ki, és nem a pánikrohamokból. Soha senki nem kezdett még hallucinálni vagy hangokat hallani pánikroham alatt (azon ritka eseteket kivéve, ahol a pánikot olyan drogok túladagolása okozta, mint például az LSD vagy a kokain). Röviden: akármilyen zavaró vagy kellemetlen tüneteket érzékelsz is közben, a pánikroham következtében nem lehet „megőrülni”.

Pánikroham miatt nem fogod elveszíteni az önuralmadat. Azok miatt az intenzív reakciók miatt, amelyeken a szervezeted a pánik során átesik, nem nehéz elképzelni, hogy „teljességgel magába húz ez az örvény”. De mit is jelent az önuralom teljes elveszítése? Hogy totálisan lebénulsz? Hogy irányíthatatlanná válik a viselkedésed, vagy ámokfutásba kezdesz? Ilyen esetet még nem jelentettek. Ha bármi ehhez hasonló történne is, pánik során az érzékelésed és a tudatod egyetlen célra élesedik ki: a menekülésre. Az egyetlen, amit pánikban esetlegesen „kontrollálatlanul tehetsz” az, hogy kimenekülsz vagy megpróbálsz kimenekülni a helyzetből. Az önuralom teljes elvesztése a pánikroham alatt egyszerű mítosz csupán.

Ha meg akarsz birkózni a pánikreakcióiddal, akkor a folyamat első lépése annak a felismerése, hogy ezek nem veszélyesek. Mivel a pánikot kísérő testi reakciók igen intenzívek, könnyen képzeljük azt, hogy veszélyesek is. A valóságban azonban nem fenyeget veszély. A pánik hátterében zajló fiziológiai reakciók természetesek, és a védelmedet szolgálják. A tested pánikreakciói úgy vannak megalkotva, hogy gyorsan mobilizálhasd magad, és kimenekülj a valóban életveszélyes helyzetekből. A gond akkor kezdődik, ha ez a természetes, életmentő reakció minden azonnali vagy látható veszély hiányában – azaz kontextuson kívül – jelentkezik. Ilyenkor úgy sajátíthatod el az irányítást a pánik felett, ha megtanulsz nem képzelni veszélyt oda, ahol nincs.

Forrás: Részlet Dr. Edmund Bourne – Szorongások és fóbiák gyógyításának kézikönyvé-ből

Szorongasok fobiak 1024pix