Mit jelen valójában „birtokolni” valamit? Mire gondolunk, amikor kijelentjük valamiről, hogy „az enyém”? Ha egy New York-i utcán sétálva megállsz, rámutatsz egy hatalmas felhőkarcolóra, és kijelented róla, hogy „ez az épület az enyém, én birtoklom”, akkor három eset lehetséges: dúsgazdag ember vagy, téveszmék gyötörnek, avagy kényszeresen hazudozol. De bármi is a helyzet, a történetedben az „én” gondolati alakzata összeolvadt a „felhőkarcoló” gondolati alakzatával. Így működik a birtoklás mentális mechanizmusa. Amennyiben mindenki egyetért a történeteddel, tulajdonjogodat aláírt papírlapokkal tudod igazolni, és gazdag embernek mondanak. Ha viszont senki nem hiszi el a sztoridat, egyszerűen pszichiáterhez küldenek, mivel vagy téveszmékben élsz, vagy hazudozó vagy.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy a történetednek és az azt felépítő gondolati alakzatoknak – akár egyetértenek vele az emberek, akár nem – az égvilágon semmi közük a valódi lényedhez. Ha embertársaid elfogadják a sztoridat, az akkor is puszta kitaláció marad. Sokan csak a halálos ágyukon fekve döbbennek rá, amikor a külvilág dolgai elveszítik jelentőségüket, hogy az anyagi körülmények soha semmilyen mértékben nem határozták meg, kik ők valójában. A halál küszöbén ráébrednek, hogy végső soron a birtoklás egész fogalomköre üres és értelmetlen. Utolsó pillanataikban azt is felismerik, hogy jóllehet egész életükben éntudatuk kiteljesítésére törekedtek, amire igazán áhítoztak, valódi Lényük mindig is ott rejlett a háttérben, épp csak jórészt elfedte előlük a tárgyragaszkodásuk, avagy az elméjükkel való azonosulásuk.
„Boldogok a lelki szegények – mondá Jézus –: mert övék a mennyeknek országa.” Vajon mit takar a „lelki szegény” kifejezés? Olyan embert, aki nem hurcol magával lelki terhet, és nem azonosul sem dolgokkal, sem olyan fogalmakkal, melyek éntudatot hordoznak. És mi volna a „mennyeknek országa”? A lét egyszerű, ám mélységes öröme, ami akkor áraszt el, amikor többé nem azonosulsz semmivel, és ekként „lélekben szegénnyé” válsz.
Ezért számít ősidők óta bevett spirituális gyakorlatnak Keleten és Nyugaton egyaránt a lemondás a birtokolt javakról. Ám az egótól nem szabadulhatsz meg automatikusan pusztán azáltal, hogy szétosztogatod a vagyonodat. Az ego megkísérli oly módon biztosítani a fennmaradását, hogy talál valami mást, amivel azonosulhatsz – például kialakít egy gondolati képet rólad mint olyan emberről, aki felülemelkedett az anyagi javak birtoklásának vágyán és ezért felsőbbrendű, spirituálisabb lény másoknál. Bizony akadnak olyan emberek, akik minden e világi tulajdonukról lemondtak, mégis jobban túlteng az egójuk, mint sok milliomosnak. Ha megfosztod az egót az azonosulás egy bizonyos formájától, rögvest talál helyette másikat; hiszen végső soron cseppet sem érdekli, hogy mivel azonosul, csak legyen valamiféle identitása. A fogyasztáskritika vagy a magántulajdon-ellenesség csupán egy másik gondolati alakzat, egy újabb mentális pozíció, ami a birtokjavakkal való azonosulás helyébe léphet. Erre az álláspontra helyezkedve kijelentheted, hogy neked van igazad, és mindenki más téved. Mint a későbbiekben látni fogjuk, ez az attitűd az ego egyik legfőbb gondolati mintázata, az öntudatlanság egyik elsődleges formája. Egyszóval az ego tartalma változhat, ám az egót fenntartó elme szerkezete sosem változik.
Önkéntelen előfeltevéseink egyike, hogy ha a birtoklás fikciója révén azonosulunk valamilyen tárggyal, az adott anyagi létező látszólagos szilárdsága és maradandósága a mi öntudatunkat is megszilárdítja és maradandóbbá teszi. Ez különösen érvényes az épületekre, és még inkább a földbirtokra, hiszen ezek azok az ingatlanok, melyeket önjelölt birtokosaik elpusztíthatatlannak tekintenek. A birtoklás képtelensége leginkább a föld esetében domborodik ki. A fehér telepesek beáramlása idején Észak-Amerika őslakos népessége felfoghatatlan elmeszüleménynek találta a föld tulajdonlását. Amikor aztán az európaiak papírdarabokat írattak alá velük, melyek mibenlétét az őslakosok éppúgy nem értették, szép lassan elveszítették a hazájukat. Ők továbbra is úgy érezték, hogy annak a földnek a gyermekei, épp csak a föld nem volt többé az övék.
Az ego hajlamos a birtoklást a Léttel azonosítani: Bírok, tehát vagyok. És minél többet mondhatok a magaménak, annál több vagyok. Az ego az összehasonlítások révén létezhet. Embertársaid rólad alkotott képét fogadod el a saját énképednek. De ha mindenki tágas udvarházban, dúsgazdagon élne, akkor a kastélyod és vagyonod többé nem duzzasztaná az öntudatodat. Akkor megtehetnéd, hogy kiköltözöl egy egyszerű faházba, szétosztogatod a vagyonodat, és oly módon teszel szert új identitásra, hogy másoknál spirituálisabb embernek tekinted és láttatod magad. Környezeted rólad alkotott képe tükörré válik, ami megmutatja, hogy miféle embernek tartsd magad. Az ego önbecsülése az esetek zömében attól függ, hogy mekkora értéket tulajdonítanak neked embertársaid. Ekként viszont az énképed tekintetében másokra vagy utalva, és ha történetesen olyan kultúrában élsz, amely az emberek értékét javarészt attól teszi függővé, hogy mit és mennyit birtokolnak, ha nem vagy képes keresztüllátni ezen a kollektív önámításon, akkor arra kárhoztatod magad, hogy egész hátralévő életedben javakat hajszolj ama hiú reményben, hogy bennük és általuk megleled az önbecsülésed és kiteljesíted az énképed.
Hogyan szabadulhatsz meg a kötődésektől? Ne is próbálkozz meg vele, hisz’ úgysem sikerülne!
Amikor többé majd nem önmagadat keresed a külvilág dolgaiban, a hozzájuk való kötődésed szálai is maguktól elszakadnak.
Addig elegendő, ha tudatosítod magadban ragaszkodásodat a dolgokhoz. Olykor egészen addig magad sem vagy tisztában vele, hogy kötődsz valamihez, vagyis azonosulsz vele, míg el nem veszíted, vagy legalábbis nem fenyeget az elvesztése. Ha ekkor zaklatottá válsz, szorongás fog el, és így tovább, ez annyit jelent, hogy bizony kötődsz ahhoz a dologhoz. Ám ha tudatára ébredsz ragaszkodásodnak, máris nem azonosulsz vele maradéktalanul. „Én a tudatosság vagyok, aki tud erről a kötődésről” – mondod magadban. S ez a tudati átalakulás első lépése.
Forrás: Új Föld
Ajánlott könyvek:
ÚJ FÖLD
EGYSÉG AZ ÉLETTEL
AZ EGÓD NEM TE VAGY
