Hogyan született a könyv?
A csodák tanítása két, közös cél érdekében összefogó ember váratlan döntésével vette kezdetét. Helen Schucman és William Thetford a New York-i Columbia Egyetem orvosi karának orvosi pszichológia tanszékén tanított. E két ember bonyolult, sokszor feszültségekkel terhes kapcsolatban állt, és mindkettejüknek sokat jelentett a személyes és szakmai elismerés, illetve a társadalmi státusz. Életük a legkevésbé sem volt összhangban a Kurzus eszméivel. „A fakultás vezetője, William egy nap váratlanul kijelentette, hogy belefáradt a dühös, agresszív viselkedésbe, és úgy döntött, találnunk kell valamilyen megoldást. Én pedig beleegyeztem, hogy segítek – és a Kurzus lett ez a megoldás” – mesélte Helen.
Bár az elhatározás komoly volt, közös vállalkozásuk elején számtalan nehézséggel szembesültek. Megadták azonban a Szentléleknek azt a „kevés hajlandóságot”, amely lehetővé teszi, hogy minden helyzetet a saját célja érdekében használjon fel, és felruházza erejével.
Helen beszámolója szerint: „A konkrét írást három elképesztő hónap előzte meg, amelynek során William javaslatára elkezdtem jegyzeteket készíteni erősen szimbolikus álmaimról és a minduntalan visszatérő, különös képekről. Bár addigra már kezdtem hozzászokni a váratlan dolgokhoz, mégis nagyon meglepődtem, amikor egyszer csak azt vetettem papírra: Ez a Kurzus a csodák tanítása. Így kezdődött kapcsolatom a Hanggal. Valójában nem hallottam konkrét hangot, inkább egyfajta gyors, belső tollbamondást éltem meg, miközben jegyzeteltem. Az írás soha nem automatikus folyamat volt, bármikor félbeszakíthattam, hogy aztán később újra nekikezdjek. Roppant kellemetlen érzés volt, mégis csak olykor-olykor futott át az agyamon, hogy abbahagyom, és akkor sem gondoltam igazán komolyan. Olyan volt, mintha valamikor valahol beleegyeztem volna, hogy elvégzem ezt a különleges feladatot. Lejegyeztem a Hang szavait, másnap pedig felolvastam Williamnek, aki legépelte a szöveget. A folyamat körülbelül hét évig tartott: először a törzsszöveg »érkezett meg«, aztán a munkafüzet, végül pedig a kézikönyv.”
A csodák tanítása nem azzal a szándékkal született, hogy egy újabb vallási szekta alapvetését képezze, csupán az a célja, hogy megmutasson egy utat, amelyet követve rátalálhatunk saját Belső Tanítónkra.
Mi ez a könyv?
A csodák tanítása alapvetően azért jött létre, hogy elősegítse az egyéni tanulást. A könyv három részből áll: a törzsszövegből, a munkafüzetből és a tanítók munkáját segítő kézikönyvből. Hogy a tanulók milyen sorrendben és hogyan tanulmányozzák az egyes részeket, az csakis az ő igényeiktől és beállítottságuktól függ.
A Kurzus alaposan átgondolt, mind elméleti, mind pedig gyakorlati szinten lépésről lépésre kifejtett tanmenettel bír, amely az elmélettel szemben a gyakorlatot, a tapasztalást helyezi előtérbe. Bár keresztény nyelvezetet használ, egyetemes spirituális témákkal foglalkozik, és többször is kijelenti, hogy ez az út csupán az egyetemes tanrend egy lehetséges változata. Számos egyéb módszer létezik, amelyek csak formájukban térnek el egymástól – végül minden út Istenhez vezet.
A javarészt elméleti jellegű törzsszöveg fekteti le a gondolati rendszer alapjait, erre épülnek aztán a munkafüzet gyakorlatai. Gyakorlati alkalmazás nélkül a törzsszöveg javarészt csak elvont fogalmak gyűjteménye marad, és nem teljesítheti be a Kurzus fő célját.
A munkafüzet háromszázhatvanöt gyakorlatot tartalmaz, az év minden napjára egyet. Mindazonáltal nem szükségszerű ebben a tempóban haladni: akár több napig is elidőzhetsz egy-egy számodra különösen szimpatikus gyakorlatnál, instrukcióink csupán arra kérnek, hogy ne akarj napi egynél többet elvégezni.
Végezetül a tanári kézikönyv választ kínál a tanulók által leggyakrabban feltett kérdésekre, valamint tisztázza a Kurzus legfontosabb kifejezéseit.
A Kurzus nem igyekszik befejezettnek feltüntetni magát, és a munkafüzet gyakorlatainak sem az a céljuk, hogy minden további gyakorlást fölöslegessé tegyenek. A végén minden tanuló kettesben marad Belső Tanítójával, Aki saját belátása szerint irányítja majd további előrehaladását.
„Ami valós, azt semmi nem fenyegetheti.
Ami valótlan, az nem létezik.
Ebben rejlik Isten békéje.”