Jobbá tehetjük a világot
Vannak, akik azt állítják, hogy az Egyéni Teremtés Folyamatában nincs helye „negatív” gondolatnak, észrevételnek vagy kijelentésnek. Megértem, hogy egyesek erre a következtetésre jutottak, de ez önmagában nem ilyen egyszerű.
Neale Donald Walsch: Istennél is boldogabban c. könyvben olvassuk ezt a gondolatmenetet a negatív és a pozitív gondolkodás helyes viszonyáról:
„Az Egyéni Teremtést tanítók közül senkinek sem jutna eszébe azt javasolni, hogy egyetlen gondolatot se pazaroljunk azokra a fennálló körülményekre, amelyek nem felelnek meg a valódi és leendő énünkről alkotott elképzeléseinknek.
A pozitív gondolkodás hívei valóban ellenzik a negatív gondolkodást, de magát a gondolkodást nem. Egy-egy észrevétel pedig még nem tagadás. Csupán észrevétel. „Úgy látszik, esni fog”; „Hallom, hogy jön a vonat”; „Óránként négy gyerek hal éhen a földön”. Ezek nem negatív megállapítások. Nem szórnak szét „negatív energiát”. Egyszerűen csak leírnak egy helyzetet.
Mit tudunk kezdeni egy adott helyzettel, ha még le sem tudjuk írni? Természetesen semmit. Vagyis a pozitív gondolkodás tana nem arra szólít fel minket, hogy dugjuk a homokba a fejünket. Nem arra szólít fel, hogy álomvilágban éljünk, és úgy tegyünk, mintha minden csodálatos lenne, holott nem az.
Mindent „tökéletesnek” látni nem ugyanaz, mint „csodálatosnak”. Ha valamiről azt állítjuk, hogy tökéletes, csupán annyit állapítunk meg róla, hogy kifogástalan harmóniában van lelkünk pillanatnyi állapotával – amivel akár meg is változtathatjuk a körülményt mint Énünk megismerésének, kifejezésre juttatásának és átélésének eszközét.
Ezért aztán nagyon is dicséretes dolog megfigyelni azokat a még előzőleg létrejött feltételeket, körülményeket vagy lehetőségeket, amelyek nem felelnek meg az elvárásainknak; felelősséget vállalni újrateremtésükért; hálát adni, hogy léteznek, majd ismét választani – ítélkezés vagy kárhoztatás nélkül hozva létre egy új feltételt vagy körülményt. („Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok.”)
Igaz, hogy a pozitív gondolkodás hívei arra biztatnak életünk úgynevezett negatív aspektusaival kapcsolatban: „Ne emészd magad rajta”, de azt soha nem mondanák: „Ne gondolj rá egyáltalán.”
Természetes, hogy ismernünk kell a minket körülvevő világot – azt a világot, amelyet másokkal együtt teremtettünk a jelenlegi pillanatot megelőző helyeken és időpontokban.
A figyelmeztetés csupán arra int minket, hogy ne rágódjunk azokon a dolgokon, amelyek gondot okoznak nekünk, de azt senki sem kéri, hogy ne vizsgáljuk meg őket.
A pozitív gondolkodók nem arra biztatnak, hogy minden pillanatban azt sulykoljuk magunkba, hogy a létező világok legjobbikában élünk. A pozitív gondolkodás lényege az a tudat, hogy ha igazán akarjuk, jobbá tehetjük a világot.
Ha abban a tudatban élünk, hogy a világ abban a pillanatban, amikor a többiekkel együtt létrehozzuk, „tökéletes” (ideálisan illeszkedik az egyén és az emberiség kollektív elképzeléseihez), és tisztában vagyunk azzal, hogy bármikor, amikor csak akarjuk, új definíciót vagy tökéletességet tudunk adni neki, óriási fölényre teszünk szert.
Ezt az új definíciót vagy ezt az új valóságot bármikor kialakíthatjuk, illetve létrehozhatjuk. Egyéni szinten mindez akkor lehetséges, ha megváltoztatjuk a véleményünket valamivel kapcsolatban. Kollektív szinten pedig akkor, ha a kollektív gondolkodásban elmozdulás tapasztalható. A kollektív gondolkodás – az egyénihez hasonlóan – bármelyik pillanatban megváltozhat. Az emberiség minden egyes tagjára ki kell terjeszteni a lehetőséget, hogy tevékeny szerepet vállaljon a dolgok alakulásában.
Mindenki maga teremti meg a saját valóságát, és együtt hozzuk létre azt a valóságot, amelyet közösen élünk meg. Ha életre keltjük a bennünk lakozó Istent, teljes mértékben urai lehetünk a sorsunknak.
Ez az Elhallgatott Igazság a maga teljes mivoltában.”