A szándék erejéről

Nem minden forma anyagi. A gondolat, például, maga is forma. De miből formálódott?

A gondolat energia, vagyis Fény, amelyet a tudat alakított ki. Nincs forma tudatosság nélkül. Van Fény, és a tudatosság ezt alakítja. Ez a teremtés.

Folytonosan energia áramlik át rajtunk, belép a fejünk tetején és lefelé halad a testünkben. Nem vagyunk statikus rendszerek. A Fény dinamikus lényei vagyunk, és minden pillanatban közlünk valamit a rajtunk átáramló energiával.

Minden egyes gondolat, minden egyes szándék közöl valamit.

A Fény, amely rendszerünkön áramlik, Egyetemes energia. Ez a Világegyetem Fénye. Ennek a Fénynek adunk mi formát.

 Amit érzünk, amit gondolunk, ahogy viselkedünk, amit fontosnak tartunk, és ahogy éljük az életünket, mind azt tükrözik, hogyan alakítjuk a rajtunk átáramló Fényt.

Ezek azok a gondolati formák, érzelmi formák és cselekvésformák, amelyeket a Fénynek adtunk. Személyiségünk időbeli és térbeli lényünk szerkezetét tükrözik.

Ha tudatosságunk megváltozik, más formát ölt a rajtunk átáramló Fény is. Ez történik, ha például elvetünk egy szokásos negatív reakciót, mondjuk, a haragot, és tudatosan az együttérzést választjuk helyette, vagy ha elvetjük a türelmetlenséget, és tudatosan a megértést és mások igényeinek elismerését választjuk helyette. Az ilyen választás más gondolati, érzelmi és cselekvésformákat hoz létre. Megváltoztatja tapasztalásunkat.

Minden tapasztalat és tapasztalatunkban minden változás valamilyen szándékot tükröz. A szándék nem pusztán vágy. A szándék akaratunk felhasználásának módja.

Ha például kapcsolatunk férjünkkel vagy feleségünkkel nem működik, és szeretnénk megváltoztatni, a vágy maga még nem hozza meg az eredményt. De ha valóban szeretnénk megváltoztatni a kapcsolatot, a változás a határozott szándékkal kezdődik. Irányát az adja majd meg, hogy milyen szándékkal indulunk neki.

Ha azt célozzuk, hogy kapcsolatunk férjünkkel vagy feleségünkkel harmonikus és szeretetteli legyen, ez a szándék új látásmódot nyit majd meg előttünk. Látni fogjuk majd, ha férjünk vagy feleségünk szeretettel fordul felénk. Vagy látni fogjuk majd ennek a szeretetnek a hiányát, ha ez az igazság. El tudunk indulni majd a harmónia és a szeretet felé, hogy abból a nézőpontból tisztábban lássuk, mit kell tennünk, hogy megváltoztassuk a kapcsolatot, amennyiben ez lehetséges.

Ha le akarjuk zárni a kapcsolatot, a lezárás is a szándékkal kezdődik. Ez a szándék nyugtalanságot kelt bennünk. Egyre kevésbé és kevésbé tud betölteni bennünket a társunk. Olyan nyitottságot érzünk mások felé, mint még soha, felsőbb énünk elkezd új társat keresni. Ha rátalálunk, erős vonzódást érzünk, és ha elfogadjuk társunknak, ami szintén a szándékon múlik, új út nyílik meg előttünk.

Ha ellentétes szándékok működnek bennünk, lényünk kettészakad, mert mindkét mozgatórugó mozgásba lendül, csak ellentétes irányban. Ha nem vagyunk tudatában minden szándékunknak, végül a legerősebb győz majd. Lehet, hogy tudatosan arra törekszünk, hogy rendbe hozzuk házasságunkat, de ezzel egy időben az munkál bennünk tudattalanul, hogy inkább lezárjuk. Ha tudattalan szándékunk erősebb, mint tudatos szándékunk, végül a nyugtalanság, az elégedetlenség majd felülkerekednek azon a szándékon, hogy szeretetteli harmóniába rendezzük újra házasságunkat. A végeredmény az lesz, hogy házasságunk felbomlik.

Ha tudatos szándékunk, hogy házasságunkat átalakítsuk, erősebb, mint az a tudattalan szándék, hogy lezárjuk, és ha férjünk vagy feleségünk is támogat bennünket, előbb-utóbb sikerrel járunk, bár a bennünk működő ellentétes szándékok mozgatóereje sok zűrzavart és fájdalmat okozhat mindkét fél számára, hiszen azzal egy időben, hogy a házasságunkon belüli szeretet és harmónia új távlatai nyílnak meg számunkra, azt is tapasztaljuk majd, hogy nyugtalanok, elégedetlenek vagyunk, és új kapcsolatot keresünk.

Ez a meghasonult személyiség tapasztalata. A meghasonult személyiség magával küzd. A meghasonult személyiség értékrendszere, felfogása és viselkedése nem alkotnak összefüggő rendszert. A meghasonult személyiség nincsen tudatában különböző részeinek. A meghasonult személyiség örökösen fél. Fél azoktól a részeitől, amelyek fenyegetik céljait és eddigi eredményeit.

A meghasonult személyiség erősebbnek érzi magánál a körülményeket. A meghasonult személyiség, amelyben egyszerre működik a tudatos szándék, hogy rendbe hozza házasságát és egy erősebb, tudattalan szándék, hogy lezárja azt, miután házassága összeomlik, azt érzi majd, hogy minden igyekezete ellenére sem úgy működtek a dolgok, ahogy szerette volna. Pedig ez nem így van. A dolgok pontosan úgy működtek, ahogy szerette volna, csak neki magának voltak ellentétes szándékai, amelyek örvényt keltettek a rajta átáramló Fényfolyamban.

Ha az ellentétes szándékok nagyjából egyformán erősek, és a személyiség nem akarja vagy nem képes felismerni, hogy énjének egyik oldala vagy oldalai szemben állnak tudatos szándékával, az eredmény biztosan komoly stressz és nagy fájdalom lesz. Ezek akár skizofréniát vagy testi betegséget okozhatnak. De a kevésbé súlyos esetek is elég kínnal, fájdalommal járnak.

A meghasonult személyiség olyan személyiség, akinek gyógyulnia kell.

Ahogy a személyiség tudatossá, egységessé válik, meggyógyulnak lelkének azon részei, amelyek ezért a gyógyulásért inkarnálódtak. A Fény, amely a teljes személyiségen átáramlik, egyetlen tiszta sugárrá összpontosul. Szándékai erősek és hatékonyak. Lézer lesz, összetartó fénysugár, olyan sugár, amelyben minden hullám a másikat erősíti.

Nem a teljes személyiség olyan, mint a lézer. A lézer olyan, mint a teljes személyiség. A lézer annak az energiafolyamatnak fizikai tükörképe, amely egészen a legutóbbi időkig nem volt az emberi tapasztalás középpontjában. Századunk közepén kifejlesztették a lézert, és így a fizika területén láthatóvá vált az erőtörvény, amely most kap majd központi szerepet, fajunk következő fejlődési fázisában.

Fajunk a teljes egyének fajává fog fejlődni most. Olyan egyénekké válunk, akik felismerték, hogy természetük szerint a Fény lényei, és tudatosan, bölcsen és együttérzéssel alakítják saját Fényüket. Olyan fény jön létre hát, amelyet a fizika fáziskoherensnek hív: a fény, amely, mondjuk így, nem küzd önmagával. Új jelenség ez az emberi tapasztalásban, és a teljes ember új energiafolyamatait tükrözi. Más szóval, a természettudomány eredményei nem az egyének vagy nemzetek kísérletező képességeit tükrözik, hanem fajunk spirituális képességeit.

A szándékok nem csak kapcsolatainkra vannak hatással. A szándékok olyan folyamatokat indítanak el, amelyek életünk minden részére kihatnak. Ha például más munkát szeretnénk, a változás itt is a szándékkal kezdődik. Amint tudatossá válik bennünk a szándék, hogy elhagyjuk mostani munkahelyünket, ezzel nyitottá is váltunk arra, hogy máshol dolgozzunk, vagy mást csináljunk. Egyre kevésbé érezzük magunkat otthon jelenlegi munkánkban. Felsőbb énünk elkezdett új munka után nézni.

Amikor felmerül a lehetőség, készek vagyunk elfogadni. Lehet, hogy kis időre van még szükség, hogy tudatosan vállaljuk és magunkénak érezzük az új helyzetet, hiszen az ember természetéből fakad, hogy ellenáll a változásnak, de ha végül elfogadjuk, szándékunk fizikailag is megjelenik. Fizikai formát ölt majd.

Nem csak azok a döntések léteznek, hogy hol dolgozzunk, kit válasszunk vagy hol éljünk, és nem is ezek a döntések befolyásolják legerősebben életünket. Minden pillanatban döntést jelent az, ahogy a Világegyetemhez, a többi emberhez és magunkhoz viszonyulunk. Szüntelen döntéseket hozunk tehát, és minden percben ezek határozzák meg tapasztalatainkat. Döntéshozó lények vagyunk.

Egyetlen választás, például az, hogy a harag helyett a megértést választjuk, nem formálja át azonnal hozzáállásunkat, de érzéseinken keresztül tudatosítja azt, és ha életünk során tudatos, felelős és bölcs döntéseket hozunk, végül döntéseinket tükrözi majd. Végül legmélyebb döntéshozó folyamataink – azok, amelyek percről percre formálják a rajtunk átáramló Fényt – összhangba kerülnek tudatos választásainkkal, éppúgy, ahogy tudatosodásunk előtt tudattalan választásainknak feleltek meg.

Forrás: A lélek lakhelye

Ajánlott könyvek: