A szerelem mágiája

Mágikus kirándulásra hívom meg kedves olvasóimat szeretettel e könyvben. A varázslatos táj, ahova megyünk, nem hely, hanem állapot, amelyben a szerelem sohasem válik unalmassá. Az együttélés állandóan új színekkel gazdagít. Nem ismer szürke megszokást, amelyet folyton „új hússal”, futó kalandokkal, hűtlenkedéssel kell elviselhetővé tenni. Sajnos az utat kevesen tudják e szépséges kiterjedéshez, mert nem ismerik a zárnyitó, viharzó indulatokat, lázongó elemeket lecsillapító aranykulcsokat és jelszót hozzá.

Pedig e bűvös, lebegő állapot valóban van. Méghozzá bennünk. Mindenki létrehozhatja, aki igazán akarja, ahogy én megidéztem. Csak egy kis önzetlenség, okosság és nagyon nagy szeretet kell hozzá. És őszinte áldozatkészség. Attól megszelídülnek az objektív önimádat, sértődött hiúság vadászai is. Elmúlnak az önzés okozta depressziók, s képzeletünk mitikus tájain felragyog egy olyan szerelem szárnyas napja, amelyben nem tehet kárt a relatív idő. Nem homályosít el a kor. Minél többet adunk belőle, annál inkább gyarapszik, eléri a csillagos eget. Tanú rá az én 56 éven át tartó, gyönyörű házasságom az első és egyetlen férfival, aki testi halála után is bennem, velem maradt, és csodák forrásában merít meg naponta.

Ezt a lehetőséget, módszereket kínálom a „Szerelem és Hűség Mágiájában” mindazoknak, akik elfogadják. Nagyon nagy segítség volna számukra, ha megtennék! Problémáik megoldódnának. Lényükben harmónia, nyugalom áradna el, s egész környezetükre kisugározna. Persze ez csak szelíd kínálat részemről, távolról sem prédikáló erőszak. Jó erőszak nincs! Bizonyos azonban, hogy egy hosszú élet megélt tapasztalata, aranyfedezete rejlik mögötte.

Akik beleéltek az életünkbe, látták és tudják, hogy sorsom végtelenül szeretett társával, Szepes Bélával több mint fél évszázadon át még csak egy vitánk sem volt. Pedig véleményünk nem mindenben egyezett. De elfogadtuk, hogy a másiknak joga van saját ízléséhez, érdeklődéséhez. Igaz, hogy mi még egymás gyöngeségeit is szerettük. Remekül szórakoztunk együtt. Közös témáink kincseskamrája kimeríthetetlen volt. Egész életünket átbeszélgettük. S ami a hűséget illeti? Az udvarlóját, vőlegényét, szeretőjét, férjét megcsalhatja az ember, de a legjobb barátját soha! Mélységes összetartozásunkat megkönnyítette, hogy mindketten alkotó emberek voltunk. Férjem sportember, olimpikon, grafikus művész, az Ullstein lapok sztárkarikaturistája, világlapok munkatársa, mellesleg Pest legjobb táncosa. Csinos, elegáns daliaként bolondultak érte a nők. Magam színészcsaládból származó, koldusszegény, vézna, akkor még nem tudtam, hogy egészen helyes, színes „okos kislány”, akinek a kelengyéjét is barátok adták össze.

Őszintén csodálkoztam rajta, miért éppen engem választott a sok elegáns, dúsgazdag, szép, bálozó, sportoló, zsúrozó, fölényes önbizalmú leány és asszony közül, s miért engem vitt magával Berlinbe karácsonyi házasságunk után? Ráadásul kivitte egész családomat, mikor egy levelükön elsírtam magam, mert éppen nagyon rosszul ment nekik. A színész-filmes pálya soha nem volt megbízható életjáradék, kis hullámhegyek váltakoztak benne. Ilyenformán öt és fél személyt vett feleségül a házvezetőnőnkkel és a cicánkkal együtt. A „fél”, persze, a cicánk is családtag volt.

Azután megértettem. S nehéz lett volna kételkednem benne. Férjem, emberi eszmélete utolsó pillanatáig, súlyos betegen is, mindennap szerelmet vallott nekem. Azt is hallotta valamennyi barátom, tanítványom. „Tudod, miért vagyok én a világ legnagyobb mázlistája?” – kérdezte. „Miért?” Ezt nekem kellett kérdeznem. „Mert Te vagy a feleségem.” Mosolya napfényként sugárzott rám. Szűz-oroszlán szülött volt.

Hogy milyen módon lehet egy ilyen szerelmes, hűséges sorsremekművet felépíteni, arról szól ez a könyv. És arra figyelmeztet, mi az, amivel sokan maguk rombolják le e legfontosabb kapcsolatukat. Próbáljanak nem csupán az érzékeikkel választani, noha az is fontos része ifjú lángolásuknak. Önmagában azonban soha nem kötőanyag. A pszichikai-szellemi összetartozás, közös érdeklődés nélkülözhetetlen része az egyesülésnek, egymásban megtámaszkodó örömnek. A gyöngéd érzelmeknek és a szárnyas képzelet hormoncseréjének legalább annyira fontos a szerepe, mint a nemi aktusnak. Szeressenek birtoklás, fullasztó követelések, elvárások nélkül. Ha ügyelnek rá, megérzik, mikor kell hallgatniuk és mikor várja szelíd, jó szavukat a másik.

Legyen fontosabb a Te, mint az én. Sokszor az általunk kizárólagosnak vélt jobbat is lehet rosszul csinálni, ha erőszakot veszünk vele a másik természetén.

Mi jól csináltuk a jót. Nekünk sikerült.

Forrás: A szerelem mágiája

Ajánlott könyvek: