Egy kapcsolatban a saját magaddal való kapcsolatodhoz hasonlóan mindig választhatod a félelem vagy szeretet útját. Két ember járhat kéz a kézben a félelem útján, látszólag azzal a céllal, hogy megvédjék egymást, és megtalálják a közös boldogságukat egy félelemmel teli világban. Amikor azonban egy vagy több ember a félelem útján sétál, cserébe mindig félelem lesz az osztályrészük. Ilyenkor látjuk azt, hogy egy folyamatos érzelmi hullámvasúton ülnek.

Lehet, hogy úgy érzed, boldogabb lennél, ha elhagynád ezt az embert. Ugyanakkor, ha ezután egyedül sétálsz tovább a félelem útján, akkor is a félelem útján vagy, annak minden kellemetlen következményével együtt. Lehet, hogy találsz egy új társat, akivel a félelem útján folytathatod utadat, ugyanazzal a kellemetlen eredménnyel.

Teljesen mindegy, hogy amikor rémálmod van, egyedül fekszel-e az ágyban, vagy a melletted alvó embernek is rémálma van-e, mert a végeredmény mindenképpen ijesztő. Viszont amikor felébredsz, és a társad együttérzően a karjaiba vesz, akkor átmenetileg enyhül a félelem érzése. A félelem megszűnése és a szeretet érzése az igazi és valódi felébredés.

A szeretet és félelem útja soha nem keresztezi egymást, nem jutnak közös nevezőre, és nem is találkoznak. Teljesen eltérő rezgést hordoznak, gondoljunk csak a szivárványban a piros mellett párhuzamosan futó lila csíkra. Nincs egy köztes zóna, ahol a két szín egymásba olvadna. Vagy a félelem, vagy a szeretet útján jársz.

Lehet, hogy amikor alszol, a félelem útjára kerülsz, de aztán „felébredsz”, és a szeretet útján találod magad. A legtöbb ember egy hullámvasúton rázkódik folyamatosan a kettő között. Ez az instabilitás és zavarodottság kellemetlen érzésével társul.

Nem járhatsz mindkét úton egyszerre. Vagy tudatára ébredtél igazi énednek, amely szerint kellemesen és kényelmesen élsz Istenen belül, vagy ebben a valóságban alszol, és elfelejtetted, ki is vagy, honnan jöttél, és hol is vagy most valójában.

Emberi kapcsolataidban az egység érzését keresed, amelyet csak akkor élhetsz át, ha a társaddal együtt sétáltok a szeretet útján. Ennek megvalósítása óriási tudatosságot és önmagaddal szembeni őszinteséget kíván, ezért fordítasz gondot ezen igazságok megismerésére.

A következőkben azt a kerülőutat vizsgáljuk meg, amely gyakran az alvás állapotában és a félelem útján tartja az embereket.

 

Az unalom útján

Az alvó állapotban lévő ember elsődleges álombéli célja, hogy felébredjen a rémálomból, amelyben úgy érzi, elszakadt a Forrástól, a Teremtőtől, Istentől. Az ébredéshez szabad akaratból meghozott döntésekre van szükség.

Az unalom nyugtalan érzése akkor kerít hatalmába, amikor boldogtalan vagy a jelenlegi körülményeid miatt. Olyan, mintha úgy próbálnál egy TV-műsort végignézni, hogy a távirányító folyamatosan váltogatja a csatornákat. Mindig a megfelelő helyszínt keresed, amellyel azonosulni tudsz. Valakit vagy valamit, ami szórakoztat, felemel és elismer téged.

Önmagában az, hogy valami jobbra vágysz, rendben lenne, ha ez egy szeretet által vezérelt szándék lenne, hogy másokon segíts, vagy kielégítsd alapvető szükségleteidet. Az a gond az unalommal, hogy végtelen számú megmászandó hegyet görget eléd. Amint felérsz az egyik csúcsára, ezer másik tárul eléd. Ez mélyen gyökerező hiábavalóságot gerjeszt, és ennek eredményeképpen az élethez való hozzáállásodat a Mi értelme? megcsömörlött érzése határozza meg.

Általában ezek a többnyire nem-tudatos mögöttes folyamatok húzódnak meg az értelem keresése mögött. Amikor az emberek kétségbeesetten keresik a választ olyan kérdésekre, mint a Miért vagyok itt? és Mi az életcélom?, akkor gyakorlatilag csalódásukat fejezik ki Isten gyermekeként, Isten agyában és szívében pihenve megélt valós spirituális állapotukkal kapcsolatban.

A nyugtalanság és az unalom tulajdonképpen vágyak arra, hogy valami töltse be az űrt, és hozzon békességet, boldogságot és értelmet az életünkbe. Őrülten kapaszkodunk valakibe vagy valamibe, mint valami „mágikus” ételbe, anyagba, tevékenységbe vagy kapcsolatba, hogy kitöltse a bennünk tátongó űrt, és elvezessen az egység érzéséhez – bármibe, ami átmenetileg elnyomja a fájdalmas elkülönültség érzését. Ilyenkor keressük az álomban a boldogság „kulcsát”.

Amikor ki vagy éhezve valamire, amitől „jobban érzed magad”, ez mindig azt jelzi, hogy a félelem útján vagy. Amikor a normál emberi szükségletek valós fizikai vagy érzelmi éhségérzetet keltenek, az isteni gondoskodás zökkenőmentesen megteremti és bevonzza az igény kielégítését. Ez élesen eltér a „verébre ágyúval” megközelítéstől, amikor egy adott pillanatban megelégedettséget adó dolgot keresel.

Kapcsolatokban ez a folyamat úgy jelenik meg, mint amikor találkoztok, hogy együtt megkeressétek a kulcsot. Tudat alatt egy megállapodás születik köztetek, hogy szórakoztatjátok egymást az unalom elűzése érdekében. Hogyan lenne azonban ez lehetséges, amikor mindkét félből hiányzik a spirituális igazság iránti érdeklődés vagy lelkesedés?

Gondolkodj el egy kicsit az alábbi igazságon: Te és minden ember, akivel valaha találkoztál, Isten teljes és tiszta szeretetének egyforma kivetülései vagytok. Minden fizikai, érzelmi és mentális szükségleted azonnal teljesül. Ezért spirituális értelemben unalom és nyugtalanság nem lehetséges.

A következő nagyszerű dolog vagy ember felkutatása elsősorban a félelemről szőtt álomban és az egóban gyökerezik. Olyan ez, mint egy állandóan ismétlődő jelenet egy filmből. Az ego realitásérzéke a tökéletességről alkotott elképzelésére vonatkozó csillapíthatatlan vágyából ered. Az ego elutasítja az isteni tökéletesség ajándékait, amelyeket Istentől kap, helyette saját maga szeretne fáradságos munkával eljutni a tökéletesség állapotába.

A kapcsolatok sokszor az ego unalomenyhítő útjai, amelyek utat találnak maguknak ily módon végtelen elismerési és elégedettség iránti vágyának csillapítására. Ezeket a félelemből táplálkozó kapcsolatokat nevezhetjük „mérgező” vagy „diszfunkcionális” kapcsolatoknak. Egy teljesíthetetlen kereséssel kezdődnek (hogy itt kívül megtaláljuk a Mennyországot), és a dráma, szenvedés és boldogtalanság tragikus hármasával végződnek.

Amikor egy kapcsolat azzal az üres feltétellel kezdődik, hogy „Kérlek ments meg az egyedüllét, unalom, veszély vagy más hiányérzet markából!”, akkor a félelem göröngyös és sziklás útjára alapozzuk.

Mindazonáltal kérlek, ne értsd félre a kapcsolatokról alkotott véleményünket, hiszen az igazi partnerkapcsolatok valóban elvezethetnek a benned lakozó Isten és a Mennyország felfedezéséhez.

Forrás: Tíz üzenet az angyaloktól

 

Ajánlott könyvek:

Tíz üzenet
az angyaloktól

Földre szállt
angyalok

Napi útmutatás az angyalodtól jóskártya