Az ébredés könyvének üzenete a mai napra

„Ezt a könyvet használatra szántam; arra, hogy társ legyen és lelki barát. Az ébredések könyve ez. Ahhoz, hogy megírhassam, meg kellett élnem. Lehetőséget adott rá, hogy összegyűjtsem és közvetítsem a csendes tanítókat, akiket megismertem az életem során. A bejegyzések feltárása és megformálása segített, hogy a belső és a külső életemet közelebb hozzam egymáshoz. Segített, hogy megismerjem és használni tudjam a szívemet. Teljesebbé tett. Azt remélem, hogy számodra is ilyen eszköz lehet.

Olyan érzés volt a könyvbe összegyűjteni a felismeréseket, mint az úton megcsillanó kődarabokra lelni. Megálltam, hogy eltűnődjem rajtuk, tanuljak belőlük, aztán eltettem őket és továbbhaladtam. Évek elteltével elképedve öntöm ki a zsákomból a törött kődarabokat, hogy lássam, mit találtam. Ez a könyv ezekből a csillogó darabkákból áll.

Alapvetően mind a lélekről és a barátságról szólnak, arról a folyamatos szükségletünkről, hogy életteliek legyünk, bármilyen nehézség kerüljön is az utunkba szeressük az életet. Sok hagyományból, élményből, sok gyönyörű és őszinte hangból összerakva ezek a dalok fájdalomról, csodáról és a szeretet misztériumáról énekelnek.” – Mark Nepo

Fogadjátok szeretettel  Mark Nepo üzenetét a mai napra:

AUGUSZTUS 10.:  VÉLETLENÜL

A random vagy véletlen az a pillanat, amikor a teljes sebességgel robogó lónak a négy patája közül egy sem érinti a földet.

Ez a szó eredeti jelentése. A féktelen szenvedély misztikumára utal, az emelkedettségre, mely a teljes belemerülés és megadás eredménye. A mi korunkban azonban a random azt jelenti, hogy terv, módszer vagy cél nélküli dolog. A puszta vakszerencsére utal. Segít elhessegetnünk mindazt, ami az akaratunk irányításán kívül állónak tűnik. Ha nem mi hoztuk létre, akkor csakis véletlen lehet.

Az életünk mégis tele van a kedvesség váratlan hullámaival, amely mintha a semmiből érkezne. Pont amikor szomjas vagy, előkerül egy pohár, amelyet körbeadnak. Amikor annyira magányos vagy, hogy az már a senki más számára nem látható módon szinte a csontokig hatol, valaki felajánlja, hogy hazavisz kocsival vagy megigazítja éppen leesni készülő bevásárlószatyrodat. Amikor úgy érzed, hogy semmi nem emelhetné fel szomorú tekintetedet az út poráról, a szarvasok pontosan Händel ütemére csattognak át az úton.

Mit szűrhetünk le tehát a levegőben lévő paták tanulságából? Gondolj bele, hogyan tereli minden energiáját és vágyát abba az egyetlen röpke pillanatba, amelyben teljes lényével részt vesz, hogy abban a pillanatban repüljön. Csak hogy aztán ismét földet érjen. És újra repüljön. És ismét földet érjen. A mi számunkra ez a pillanat az, amikor semmit nem tartunk vissza, amikor teljesen annak a helyzetnek szenteljük magunkat, amely előttünk van. Ebben a feltöltött pillanatban olyan közel vagyunk a repüléshez, amennyire ember csak lehet – olyan életszenvedéllyel repülünk, amely mindent, ami bennünk van, összehoz a hétköznapi világgal.

Újra és újra átéltem ezt abban a sok kórházi ágyban, amelyben a rákkal küzdve feküdtem. Amikor semmit nem tudtam visszatartani – sem a könnyeket, sem a fájdalmat, sem a frusztrációt, sem a dühöt –, akkor találtam magam ilyen állapotban, a földtől elrugaszkodva… bár az ágyból sem tudtam kikelni. És érdekes módon ez helyezett vissza a körülöttem zajló élet áramlásába.

Mert ahogy a testi fájdalom jelzi a többi sejtnek, hogy áramoljanak a sérült területre, úgy hív másokat a segítségünkre random megélt, őszinte tapasztalásunk. Ahogy a vér a test egészséges részeiből odafut azokhoz a testrészekhez, amelyek megsérültek, anélkül, hogy bármelyik rész sejtené, hogy találkozni fognak… így van ez az univerzális testben is. Egymás segítségére sietünk, gyakran azt sem tudva, hogy hová tartunk. Az életerő titokzatos módon így gyógyítja önmagát.

És amit mi „véletlennek” vagy „szerencsének” vagy „egybeesésnek” hívunk, az az önmagát rajtunk keresztül és bennünk gyógyító élet körforgása.

• ­ Tégy ma valamit random módon.
  
• ­ Ha egy fényfolt megragadja a figyelmedet, ne tarts vissza semmit. Menj oda, állj bele, és emeld az arcodat az ég felé.
• ­ Ha elkap az eső, nyílj meg előtte, akármilyen rövid időre is.
• ­ Ha élőzenét hallasz az utcán, keresd meg a forrását, és csendben hallgasd egy kicsit.
• ­ Ha látsz valami szépet, lassan mosolyodj el. Ha még mindig szép, nevess azon, hogy kétszer is megadatott neked, hogy ránézz.
• ­ Ne tarts vissza semmit. És engedd, hogy ami megérint, megváltoztassa az utadat.

Forrás: Az ébredés könyve

Ajánlott könyvek: