Az isteni kód és ami mögötte rejlik

Az élet legrejtettebb titkaira néha olyan helyen találunk megoldást, ahol a legkevésbé számítottunk rá. Ha a megoldást meglelve és a titkot feltárva visszatekintünk, gyakran azt látjuk, hogy még a legbonyolultabb kérdésekre is ott voltak végig a válaszok a szemünk előtt, csak nem vettük észre őket. Ezek azok a helyzetek, amelyekben a nyilvánvaló elrejti magát előlünk, ahogy a szólás mondja: „nem látjuk a fától az erdőt”. Az univerzumunkat életre keltő kozmikus ősrobbanás, a Big Bang bizonyítékai után való kutatás hasonló példával szolgált.

1960-ban a Bell Telefon Laboratórium New Jersey állam Holmdel városában található egysége, az Echo névre keresztelt műhold-kommunikációs kutatás részeként megépített egy hatalmas, tányérszerű antennát. Ám ezt 1962-ben egy újabb technikai fejlesztés elavulttá tette, így rádióteleszkópként más kutatásokra használhatták. Az üzem két munkatársa, Arno Penzias és Robert Wilson a távoli galaxisok közötti rádiójelek vételére kívánta antennaként használni.

Amint beüzemelték, egy folyamatos alaphangot hallottak, ami mellett nehéz lett volna az általuk keresett gyengébb jelek vétele. Bár a zavaró hangot már korábban észlelte több kutató is, az antenna mellékzörejének tartva nem fordítottak rá figyelmet. Miután alapos vizsgálatok kizárták annak lehetőségét, hogy maga az antenna lenne a zajforrás, Penzias és Wilson módszeres vizsgálat alá vette az egyéb lehetséges okokat is, köztük például egy 1962-ben végzett felszíni atomkísérletet, sőt, még az antennában fészkelő galambcsaládokat is! Ám egyik sem adott magyarázatot arra, mi lehet a zaj forrása.

Eközben a közeli Princeton Egyetemen egy másik tudós, Robert Dicke épp azokat az elméleteket tanulmányozta, melyek szerint az univerzum egy minden képzeletet felülmúló hatalmas ősrobbanás során keletkezett. Arra a következtetésre jutott, hogy ha egy ilyen hatalmas energiakiáradásra valóban sor került, akkor annak utóhatása – mikrohullámú sugárzás formájában – folyamatosan érezhető kell legyen, azaz az univerzumot folyamatosan egy háttérzaj kell hogy betöltse. Csak miután megosztották egymással felfedezésüket, derült ki e három tudós számára is, mi lehetett a zaj forrása.

Bár Penzias és Wilson a galaxisok közötti jelek tanulmányozásával kívánt többet megtudni az univerzumról, az általuk mindenütt észlelt „alapzaj” egy ősrobbanás visszhangja volt! Bizonyítékot találtak az ősrobbanásra, a teremtés Big Bang elméletére, bár nem volt róla tudomásuk. Az 1970-es évekre ez a teória már széles körben elfogadottá vált, és a teremtés standard modelljének számított. John Bahcall, a Princeton Egyetem egyik elismert asztrofizikusa a következőképp kommentálta jelentőségét: „A mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás felfedezése örökre megváltoztatta a kozmológia természetét…”1 Munkásságáért Penzias és Wilson 1978-ban Nobel-díjat kapott.

A Bell Laboratóriumban tett felfedezés iróniája az volt, hogy a teremtés legnagyobb rejtélyéhez kulcsot adó bizonyíték olyan erőteljes, jelentkezése pedig olyannyira váratlan volt, hogy több mint két éven át számításba se vették. Talán ugyanilyen iróniát rejtenek a származásunk eredetére irányuló kutatások is. Lehetséges, hogy emberi létezésünk legmélyebb titkainak válasza is jelen van, mégpedig oly áthatóan, hogy mind ez idáig figyelembe se vettük?

Egy jeles felfedezés, mely a héber és az arab nyelv bibliai időkből származó ábécéjét a modern kémiával hozza kapcsolatba, egy elfeledett kódra, származásunk titkának kulcsára – az egymásra átfordítható ábécékre – derít fényt; egy olyan kódra, mely mindvégig bennünk élt.

Ugyanezt a felfedezést alkalmazhatjuk az élet nyelvére, a DNS-ünket alkotó hidrogén, nitrogén, oxigén és szén elemekre, mert ezek is helyettesíthetők az ősi nyelvek alapvető betűivel, így minden élet kódjából egy időtlen üzenet szavait kapjuk.

Az üzenet fordítása felfedi, hogy genetikai információként minden sejt, minden élet kódolva tartalmazza Isten ősi nevének betűit.

Az üzenet olvasata: „Isten/Örökkévaló a testben.”

Jelentése: Az emberiség egy család, melyet közös öröksége köt össze, és amely egy szándékos teremtés aktusból keletkezett!

A Föld mind a 6 milliárdnyi lakosának minden sejtje őrzi és ismétli az üzenetet újra és újra, hogy létezésünk alapköveit felépítse. Ez a származásunk óta létező ősi üzenet – ugyanaz az üzenet – van ma is mindannyiunkban, tekintet nélkül faji, vallási hovatartozásra, életmódra és hitrendszerre. Mint ahogy azt a 9. fejezetben látni fogjuk, a kód olyannyira univerzális, hogy ugyanazt az üzenetet adja héber és arab fordításban is!

A felfedezés, hogy Isten neve adja minden élet esszenciáját, bizonyítja: az elképzelhető legközelebbi módon kapcsolódunk nemcsak egymáshoz, hanem magához az élethez is. Egy darab fűszáltól a feltérképezetlen esőerdők sűrűjéig; a gyümölcsre szállt légy furcsa, összetett szemének tekintetétől a hozzánk legközelebb állók átható pillantásáig – a különbségeket hangsúlyozó logikus gondolkodás megsemmisül a bizonyosságtól, hogy minden élet egyetlen név kémiai megfelelőjéből áll. Összekötöttségünk e kézzelfogható jelével megtalálhatjuk az okokat, melyek a múltban elválasztottak bennünket, és megkezdhetjük áthidalhatatlannak tartott ellentéteink felszámolását.

Olyan mértékben, amilyen mértékben minden mű az adott kort tükrözi, e könyvre is hatással vannak a XXI. század „kiskorúságában” előttünk tornyosuló rendkívüli körülmények. A mostani idők egyedülálló voltát talán dr. Michio Kaku, a forradalmi húrelmélet társszerzője, a New York City College teoretikai fizikaprofesszora fogalmazta meg legérzékletesebben. „Az emberi történelem túlnyomó részében – állapította meg dr. Kaku – mindössze csak kívülálló szemlélői lehettünk a természet gyönyörű táncának.” A XX. század végét követően ugyanakkor új jelentéssel gazdagodott a természethez való kapcsolatunk. Dr. Kaku ezt a következőképp jellemezte: „Végéhez közeledik a tudományos felfedezések kora, kezdődik a mesterség kora… egy korszakalkotó átalakulás csúcsán vagyunk, melynek révén a természet passzív megfigyelőiből a természet aktív koreográfusaivá válunk.”2

Az elmúlt 100 év során kicsalogattuk a teremtéstől az anyag, az eszme, az élet és a halál titkait. Újonnan szerzett megértésünk ritka, mind ez idáig ismeretlen képességekkel ruház fel bennünket. A természet erőit uralva képesek vagyunk genetikai kódjaink újratervezésére, az időjárási szokások átalakítására és új életformák megteremtésére – olyan erő ez, amellyel eddig csak Isten és a természet rendelkezett. Jövőnk most azon múlik, képesek vagyunk-e ezzel az újonnan szerzett hatalommal bölcsen élni.

Az új műszaki-tudományos felfedezések kézzelfogható közelségbe hozták az erőt, mellyel képesek vagyunk megőrizni vagy elpusztítani mindazt, amit szeretünk és ami szívünknek kedves. Írott történelmünk során most első ízben függ teljes fajunk túlélése egyetlen generáció döntésén. Talán pont ez a hatalom kényszerít annak felismerésére is, hogy részei vagyunk mindannak, ami körülvesz bennünket, s egyben kifejeződései valami sokkal nagyobbnak.

Napjaink egyedülálló kihívásával szembesülve úgy tűnik, hogy a kulcs világunk békéjéhez – és egyben talán túlélésünkhöz – mindannyiunkban ott van, testünk minden sejtjében megtalálható, tökéletes másolatban. Emberi fajunk sikerének zálogaként hatalmas családunk minden tagja örökségünk néma emlékeztetőjét, ugyanazt az üzenetet hordozza – az üzenetet, melyet létezésünk első napján kódoltak sejtjeinkbe.

Ha a kódot megfejtjük, az üzenet a következő kétségbevonhatatlan tényeket fedi fel:

• A DNS alkotóelemei – a hidrogén, nitrogén, oxigén és szén – lefordíthatók a héber és az arab ábécé alapvető betűire.
• Genetikai kódunk ezeken a nyelveken Isten ősi nevét adja. Ugyanaz a név él minden emberben, hittől, tettektől, életmódtól, vallástól és örökségtől függetlenül.
• Ezt az összefüggést olyan szent írások is tartalmazzák, mint például a Sepher Yetzirah, méghozzá legalább 1000 évvel megelőzve az azt igazoló modern tudományt.
• Annak esélye, hogy a nevek kapcsolata véletlenszerű, körülbelül 1:200 000-hez.

Az isteni kód egy tizenkét éves kutatómunka és egy személyes nyomozás eredménye, melynek során az emberi egység megkérdőjelezhetetlenül mély és igaz alapelvét kerestem. Kutatásaim 1986 óta a Föld legősibb, legelszigeteltebb és legtávolabbi helyein megbúvó falvakba, templomokba és kolostorokba vezettek. Olyan elkötelezett emberekkel találkoztam ezeken a helyeken, akik életük céljának, egyben nagy megtiszteltetésnek tartották, hogy fajunk és világunk történelmi emlékeinek őrzői lehetnek.

Az ősi tanítások, titkos nyelvek, rejtett feljegyzések és misztikus táncok – legnagyobb becsben tartott hagyományaink mindegyike egy meglepően azonos téma köré épül, még a legkülönbözőbb kultúrákban, vallásokban és földrajzi helyeken is. Bármennyire különbözőnek is tűnnek, a felszín alatt megbúvó üzenetük arra emlékeztet minket, hogy az emberiség nagy családjaként rendelkezünk egy közös vonással, és ez nagyobb erővel bír, mint bármi, ami valaha is megosztott bennünket.

Nem lehet véletlen, hogy egységünknek ez az erőteljes üzenete épp most, az új évezred első éveiben fedi fel magát előttünk. A statisztikai adatok szerint a XX. század volt az emberiség történelmének legvéresebb évszázada. Ez alatt a 100 év alatt többen váltak erőszakos cselekmények, etnikai tisztogatások, háborúk és népirtások áldozataivá, mint ahányan természetes halállal haltak (lásd I. rész, 1.2. sz. ábra). A XXI. század első éveiben az erőszak folytatódik, és megközelítőleg a világ népességének egyharmada részese háborús konfliktusoknak.3 A profitért és a természeti erőforrásokért vívott harcon túl sok háborús cselekedet hátterében vallási, faji vagy a földrajzi határokkal kapcsolatos okok húzódnak meg.

Tudósok, kutatók és vallási vezetők sokasága állítja, hogy napjainkban a jövőnk elé tornyosuló egyetlen nagy fenyegetés mi magunk vagyunk. Az emberiség maga teremtette valósága – a gyógyszerrezisztens betegségek és a Föld ökoszisztémájának az évszázad közepére várható összeomlása – testesíti meg napjaink legnagyobb kihívását. Ilyen nagy méretű globális veszélyek mellett a fegyverzet és a katonai erők II. világháború óta legfejlettebb szintje egy minden eddiginél nagyobb hatóerejű konfliktus kitörésével veszélyezteti Földünket. Ez az a színtér, amelyben mindennapjainkat éljük, gyermekeinket neveljük és életünk békéjét megteremteni igyekszünk.

Helyzetünk meglehetősen hasonlatos annak a családnak a helyzetéhez, melynek tagjai oly sok időt töltenek együtt, hogy közben megfeledkeznek az őket összekötő szálak erősségéről. Csak akkor jut eszükbe, milyen fontos a család és az együtt töltött idő, amikor az egyikük váratlanul meghal. A túlélők számára ez a „veszteségérzet” egy katalizátor, ami korábbi életszemléletükből kizökkenti és egy új szemléletmódhoz segíti őket.

Hasonlatosan ahhoz, ahogy egy veszteség képes egy családot átformálni, a váratlan szenvedés, Földünk veszélyeztetettsége, a kultúrák megsemmisítésének veszélye mind katalizátorai lehetnek annak, hogy globális szinten is ráébredjünk emberi családunk és együtt töltött időnk értékeire.

Ám a példában említett családdal ellentétben, az emberiségnek nem feltétlenül kell ilyen végletes állapotokat és tragédiákat megélnie ahhoz, hogy felébredjen.

Ugyanakkor egy olyan világ megteremtéséhez, melyben a családok és nemzetek ünneplik a másságot és a békét, szükség van valamire, ami mai társadalmaink többségéből hiányzik: a belátásra, hogy az élet és a béke tiszteletet érdemel, és hogy mi mindannyian egy nálunknál sokkal nagyobb szabású valami részei vagyunk. Erre csak közvetlen tapasztalás útján lehet szert tenni. Az, hogy megtalálhatjuk Isten nevének élő bizonyítékát minden nő, férfi és gyerek testében – legyenek élők vagy holtak –, pontosan ilyen tapasztalást jelenthet!

Az isteni kód végső soron a béke alkotása. A tudományt, a vallást és a történelmet szétválasztó hagyományos határokon túllépve egyetlen egyesítő elvbe olvasztja mindazt, amit múltunkról tudunk és jelenünkről hiszünk. Bár sok ember rendelkezik egyfajta sejtéssel a világunkban szerepet játszó magasabb erőről, annak tudása, hogy Isten neve ott él testünkben, lehetőséget ad egy mély, személyes és ugyanakkor egyetemes felismerésre, mellyel életünk magasabb értelmét megtapasztalhatjuk. Ez az élmény megadja az okot, hogy miért kell a békét keresnünk, és egy eddig ismeretlen közös területre visz, ahonnan különbségeink felszámolása megkezdhető.

(Gregg Braden bevezetőjéből)

Forrás: Az isteni kód

Ajánlott könyvek: