Lehetséges-e az örökkévalóságnak ezen a pontján kijelentenünk, hogy egyértelműen van valami, amit nem értünk teljesen Istennel kapcsolatban, amit ha felismernénk, minden megváltozna?
Hogy még dramatikusabban fejezzem ki magam, lehetséges-e, hogy amennyiben a következő évtizedekben nem növeljük meg és terjesztjük ki az Istenről és az Életről alkotott primitív elképzeléseinket, akkor olyannyira sarokba szorítjuk önmagunkat, hogy nem lesz többé menekvés?
A teljes beszélgetések Istennel soraiból tudjuk, hogy az emberiség egyszer már majdnem kiirtotta önmagát. Alig maradtunk annyian, hogy újrakezdjük és biztosítsuk a fajunk fennmaradását. Ismét elérkeztünk volna ugyanerre a fordulópontra? Vajon újra a kereszteződésnél állunk, ahol találkozik a teológia, a kozmológia, a szociológia és a patológia?
Jelenleg még mindig a Szeparációs Teológia hatása alatt állunk. Ez alatt azt kell érteni, hogy úgy nézünk Istenre, mint aki „ott van”, szemben velünk, akik „itt vagyunk.”
A gond a Szeparációs Teológiával az, hogy Szeparációs Kozmológiát eredményez. Vagyis azt, hogy úgy tekintünk az élet egészére, mint egymástól független, egymástól elválasztott dolgok összességére.
A Szeparációs Kozmológia ráadásul Szeparációs Pszichológiát eredményez. Vagyis egy olyan pszichológiai paradigmát, ami azt mondja, hogy én itt vagyok, te meg ott.
A Szeparációs Pszichológia pedig Szeparációs Szociológiát eredményez. Vagyis a társadalmi érintkezések egy olyan rendszerét, ami az egész emberi társadalmat arra sarkallja, hogy úgy tegyen, mintha független entitásokból állna, akik a saját független érdekeiket szolgálják.
A Szeparációs Szociológia eredménye pedig a Szeparációs Patológia. Vagyis olyan önpusztító patológiás viselkedési mintákat, amiket individuális és kollektív szinten is követünk, és amelyeknek szenvedés, konfliktus, erőszak és a saját kezünkkel okozott halál az eredménye – amint arról az emberi történelem során az egész bolygón mindenfelé meggyőződhettünk.
A patológiánk csak akkor lesz meggyógyítható, ha a Szeparációs Teológiánkat lecseréljük egy Egységalapú Teológiára. Különbözőek vagyunk Istentől, de nem vagyunk elválasztva tőle, ugyanúgy, ahogy az ujjak is különbözőek, de nincsenek a kéztől elszigetelve. Fel kell ismernünk, hogy az élet egy Egységet alkot. Ez a legelső lépés. Ez az a pont, ahonnan el tudunk rugaszkodni. Ez a kezdete a mostani rend végének. Ez a kiindulópontja az új teremtésnek, az új holnapnak. Ez az Emberiség Új Kultúrtörténete.
Az Egység nem az élet egy tulajdonsága. Az élet az Egység egy tulajdonsága. Az, amit sosem ismertünk fel a földi létezésünket illetően. Ez az a tudás, ami mindent megváltoztatna.
Az Élet az Egységnek a kifejeződése. Isten az Életnek magának a kifejeződése. Isten és az Élet Egyek. Te az Élet része vagy. Nem állsz és nem is tudsz kívüle állni. Ebből következik, hogy Isten része vagy. Az egész egy kör.
Amit nem lehet megtörni.
Forrás: www.awaken.com
Ajánlott könyvek:
A TELJES BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL
BESZÉLGETÉSEK ISTENNEL
4. KÖNYV
EGYSÉGBEN
ISTENNEL
