Clarissa Pinkola Estés levele az olvasóhoz

Clarissa Pinkola Estés világhírű könyve a Farkasokkal futó asszonyok –  utat mutat, hogy újra megtaláljuk a vitalitást és az ősi, korlátlan tudást, amely minden nő szépségének alapja. Az alábbiakban egy exkluzív levelet olvashatsz Clarissa Pinkola Estéstől. Fogadd szeretettel!

Kedves olvasó!

Ma már a hetvenes éveimben járó, idős történetmesélő vagyok, de a Farkasokkal futó asszonyokat még 1971-ben, fiatal anyaként kezdtem el írni. Az alapfeltevés szerint, amely minden eddigi munkában megjelenik:

Minden ember egy veleszületett áldással jön a világra, és ez rád is vonatkozik, kedves lélek. 

Én fogalmaztam meg a „túlkultúra” kifejezést, amely arra a tágabb értelemben vett társadalomra vonatkozik, amely gyakran próbálja megmondani a lányoknak, nőknek és az idősebb asszonyoknak, hogy milyennek kellene és muszáj lenniük, hogy miként cselekedjünk, viselkedjünk, vagy reagáljunk. Ahogy azt te is jól tudod, a belső, vadabb természet ezt gyakran másképp gondolja. A zabolátlan, ösztönös természet egyszerre bölcs és vad, és benne találhatók meg a velünk született áldások és a kreatív vágyak is. Az ösztönös természet a valódi éned bölcs hangját követi a „túlkultúra gyakran sekélyes hangja” helyett, amely az uniformitást és az előre megszabott tánclépéseket részesíti előnyben.

Ne feledd, hogy a pszichológia a legősibb értelemben a lélek tanulmányozását jelenti. Az írásaimban nagyon sokféle neve van a psziché lelki oldalának, beleértve a valódi ént, az ösztönös természetet, és a vad ént… amelyek mind különböznek a „vágyak és az ambíciók beszűkült egójától”, aminek ugyan megvan a maga célja, de az ego semmiképp nem irányíthatja a felsőbb pszichénket.

Az ego csak egy kis sziget a psziché óceánján. Az egoval ellentétben a hatalmas lélek, a valódi én, a belső világunk jelentőségteljes fejlődésével van elfoglalva; hogy a külvilágban is felszínre törhessen és kivirágozhasson; hogy megérthesse a vágyainkat, kreativitásunkat, hogy kiengedhesse azt, ami a legfontosabb a vad és a valódi önmagunk számára; hogy gyógyítsa és óvja a vad természetet, és azokat az értékes életformákat, amelyek nem tűnhetnek el a föld színéről.

A Farkasokkal futó asszonyok történeteiben újra és újra hasonló életutak körvonalazódnak, amelyeket az etnikai bevándorló és menekült családom, a különleges és furcsa vidékeken tett utazásaim, a rendkívül különös erőkkel és emberekkel való váratlan találkozásaim, és a pszichoanalitikai tanácsadásaim során szerezett tapasztalataim inspiráltak. Ezek arról szólnak, hogy a lélek, a valódi én miként próbál meg új életet keresni. Amikor egy áthatolhatatlan falba, akadályba, sérelembe vagy csatamezőbe ütközik, megtanul alkotni, tervezni, furfangosnak lenni, építkezni, győzedelmeskedni és visszaterelni magát a vad énhez, hogy ismét az lehessen, az egyetlen valódi ura a nő életének.

De mindenekelőtt, a történetek nagy részében a valódi én legtöbbször el van temetve, el van feledve, el van veszve, vagy valami beárnyékolja – esetleg az elvakult becsvágy, vagy a túlzott jókislányosság, mivel abba a hitbe ringatták, hogy mindenkiről neki kell gondoskodnia, kivéve saját magáról. Vagy beleesett a tudálékosság csapdájába, amely a mindennapos elhibázott perfekcionizmus halálos formájává is válhat; esetleg nem volt olyan ember, aki utat mutatott volna neki egy elmélyültebb élet felé, amely megtanította volna neki, hogyan lehet jelentőségteljesebb és tartósabb kapcsolata önmagával, másokkal és a világgal. A történetekben sokféle veszteséggel, szenvedéssel, megpróbáltatással, gyötrelemmel, kihívással és zsákutcával találkozhatunk…

A legtöbb mesében azonban a vad én, amelyben egy csodálatos, fáklyaként lángoló szív lakozik, megtalálja a valódi és vad otthona felé vezető utat, vagyis az ereje, a kreativitása és az új élet anyaországát.

Nagyra értékelem, hogy időt szakítasz a Farkasokkal futó asszonyok elolvasására. Ha van kedved, te is tégy úgy, ahogy a könyv kiadása óta eltelt 25 évben már több millióan, és találkozz személyesen is a barátaiddal vagy akár az új ismerősökkel. Teázzatok egyet és meséljetek az életetek azon részeiről, amelyek hasonlítanak a könyvemben olvasott történetekhez. Figyeljétek meg, hogy mi, hol és hogyan hasonlít. Milyen reménységek merülnek fel és mi az, ami nem világos (és mi az, amit próbáltok megérteni), milyen régi és új sebeket kell orvosolnotok, majd gyógyítsátok is be őket együtt – vad beszélgetések és tanulás által – de erre akár magányos elmélkedések által is sort keríthetsz, ha úgy akarod (a teázás azonban mindig belefér).

Ezt a könyvet lassacskán, húsz év alatt írtam meg. 1971-ben kezdtem és a húsz év során 42-szer utasítottak el különböző kiadók. De ahogy próbáltam univerzálisan is érhetővé tenni az írásom és precíz, konkrét sorrendbe rendezni a történeteim, áldásaim, verseim és véleményeim, egy ideig írtam, majd félretettem és elgondolkodtam azokon a dolgokon, amik az alkotásból adódtak (bizonyos történetek például gyakran élénk álmokat eredményeztek), majd újra nekiültem és folytattam, szünetet tartottam, tovább gondolkoztam, majd ismét írtam egy kicsit. A legtöbben úgy olvassák a Farkasokkal futó asszonyokat, ahogy azt létrehoztam. Egyszerre csak egy kicsit, majd leteszik a könyvet és álmodnak, figyelnek, hallgatnak, és hagyják, hogy a szívük, az elméjük, a testük, a lelkük elgondolkodjon azon, ami „fontos számukra”, majd ismét visszatérnek a kötethez, és vágtázni kezdenek a saját pszichéjük csodálatos, tágas és vad tájain, amely az értékes életük értelmét adja, és amelyet csak a vad én képes látni.

Örök szeretettel,Clarissa Pinkola Estés, phd.

Forrás: www.penguin.co.uk

Ajánlott könyvek: