A civilizáció intézményesített félelmén alapuló valóság sok szempontból a szemünk láttára omladozik. Vajon hogyan lehet változást elérni a világban? Marianne Williamson szerint a csodához nem kell más, mint váltás – a szeretet szemléletére.
Elgondolkodtató folyamat napjainkban a megállás nélkül zajló változások sokasága és sebessége. Az információdömping szinte követhetetlen, bármerre is fordítjuk a fejünket: új szakmák bukkannak fel és tűnnek el, a social mediában tolonganak az ismerősök, miközben egyre nehezebb megélni az igaz és mély emberi kapcsolatokat, megtalálni az életre szóló hivatást. Mindannyian érezzük, hogy sodródunk, és sokan keresünk olyan stabil cölöpöket, amikben meg tudunk kapaszkodni, bármit is hozzon a jövő.
Marianne Williamson húsz év alatt az egyik legnagyobb hatású spirituális gondolkodóvá vált. Tucatnyi, a sikerlisták élén landolt könyvében klasszikus, szelíd és útmutató jellegű tanításokat oszt meg velünk, amelyek a szeretet semmi mással össze nem hasonlítható erejét hirdetik.
Amikor arra törekszünk, hogy jobbak legyünk valamiben, minden más is jobbá alakul körülöttünk
Gyakori tapasztalat, hogy míg a problémákat képesek vagyunk kollektíven érzékelni, ahhoz, hogy elkezdjünk a megoldáson dolgozni, kérjük a többség beleegyezését és támogatását. Miért van sokunknak szüksége erre ahhoz, biztosra vegyük az irányt, ami felé haladni szeretnénk? A Visszatérés a szeretethez, Marianne Williamson új kiadást megért sikerkönyve rávilágít: minden nagy változás emberek kis csoportjától, karizmatikus személyektől indult el, akiket a saját koruk általában radikálisoknak tekintett. Azoktól, akiknek volt egy jobb ötletük. Azoktól, akik mást szerettek volna, és felismerték, hogy a folyamat beindításának gyújtózsinórját önmagukban kell keresniük. Akik ráeszméltek: ha törekszünk rá, hogy jobbak legyünk valamiben, minden más is jobbá alakul körülöttünk. Így van ez a szeretetközpontú szemlélettel is – ha saját valódi lényünk fényében élünk, az tudat alatt másokat is felszabadít. Így rá kell jönnünk, hogy a csoda nem más, mint szemléletváltás!
Gondoljunk csak bele: amikor – például egy új év, vagy új évszak kezdetén – elhatározzuk, hogy életmódváltásba kezdünk, és képesek is vagyunk kitartani az elhatározás mellett, a tudatos, egészséges táplálkozás és a rendszeres mozgás is csak lassan hozza meg a várt eredményt. Hetek, hónapok munkája kell hozzá, és könnyen lehet, mi magunk nem is érzékeljük, testünk micsoda átalakuláson megy keresztül. Aztán amikor a rég nem látott ismerősünkkel találkozunk, kiderül: nagyon is látszik az a változás. Ami bennünk elkezdődött, mások számára is észrevehető már.
Fordítsuk meg a Titanicot
Marianne Williamson szereteten és kölcsönösségen alapuló életszemlélete nemcsak kapaszkodót jelent az élet sodrásában, de egy olyan termékeny mag, amelyből fokozatról fokozatra nemcsak önmagunk, hanem előbb mikro, majd makro környezetünk is ragyogóbbá válhat. Ne féljünk adni önmagunkból, hisz így mi is többet kapunk vissza – ez az egyetlen módja annak, hogy visszafordítsuk a globális felmelegedés, majd a pandémia kezdete óta az emberiségben egyre inkább feltörő félelmet, amely olyan érzés, mintha mindannyian a Titanicon ülve tartanánk a jéghegy felé. Marianne arra biztat minket: a kételyek eloszlatásához forduljunk a bennünk élő legnagyobb erő, a szeretet ereje felé, és terjesszük azt ki – hiszen az egymásra hatás kölcsönössége elkerülhetetlen.
Próbáljuk csak ki, hogyan reagál tudatunk, ha nem azt közöljük az univerzummal, amire vágyunk, hanem feltesszük neki a kérdést, hogyan tudnánk szolgálni őt?
Marianne szelíden, de határozottan világít rá, hogy itt az ideje elfogadnunk, az “odakint a nagyvilágban” kifejezés nem létezik. A világgal úgy kell bánnunk, ahogy a saját otthonunkkal tennénk, a benne élő összes gyerekkel pedig úgy, mintha saját gyermekeink lennének. Fel kell emelkednünk a személyes kapcsolatok szintjéről, és azzá a változássá kell válnunk, amit látni szeretnénk magunk körül, és a nagyvilágban – ahogy ezt Mahatma Gandhi és Martin Luther King is tette.
Ha tudod, mi változtat meg egy lelket, tudod, mi változtatja meg a világot
Elfogadjuk vagy sem, de a szeretet eredendően bennünk van. Születésünk pillanatától táplál minket, és kapcsolódni akar. Bármilyen hatás is érjen bennünket életünk során, a szeretet sosem tűnik el belőlünk, csak meg kell keresnünk – olykor jó mélyre ásva – magunkban. Hozzuk felszínre a megbocsátás, az önreflexió erejével, és emeljük fel a személyes kapcsolatok szintjéről, tegyük nagyobbá: társadalomformáló erővé!
A legnagyobb erő, amivel a világon változtathatunk az, ha a világ rezgéseire felelő tudatunkat hangoljuk át. Megbocsátani természetesen nem könnyű, de vajon haragban élni egyszerűbb? Saját hibánkkal, tévedéseinkkel szembenézni nehéz, de az örökös lelkiismeret-furdalás talán elviselhető? Imádkozni, meditálni azokért, akik fájdalmat okoztak, gyakran szinte lehetetlen, de folytonos megbántottságban, veszteség-érzésben létezni vajon helyes lépés? Ha kitartóan gyakoroljuk azt a képességünket, hogy a nehézségekre szeretettel és türelemmel felelünk, megleljük belső békénk kulcsát. Ha így képesekké válunk megváltoztatni egy lelket, akkor rálelünk a tudásra, amely a világ megváltoztatásához vezet.
Marianne Williamson és Oprah Winfrey közeli barátok. Oprah egyszer azt kérdezte tőle: Mi inspirál?
A válasz így szólt: Az, hogy jól akarom csinálni. Semmi több ennél. Minden pillanat felhívás és lehetőség arra, hogy egyszerre éld meg az erősségeidet és a gyengeségeidet is – mai napig erre törekszem.
Ajánlott könyv: Marianne Williamson
VISSZATÉRÉS A SZERETETHEZ
