Minden felgyorsult, és a szorongás egy új szintje a mindennapos életünk részévé vált. Az egzisztenciális fejlemények idejében, és a világban zajló események hatására legtöbbünk szilárd alapok és konkrét válaszok után áhítozik.

Azt vettem észre, hogy egyre több tanuló aggódik amiatt, hogy valamiképpen „blokkolva” van az Akasha-krónikájától, mert „nem kapnak semmit”, amikor fontos kérdésekkel fordulnak ahhoz. Ez leginkább a kezdőkre igaz, de egyre elterjedtebb a tapasztalt gyakorlók köreiben is.

Kérlek, higgy nekem, amikor azt mondom, hogy soha senki sincs gátolva az Akasha-krónikájától!

 

Ez a TE lelked krónikája, HOZZÁD tartozik. Semmi sem zárhat el téged a krónikádtól.

 

Ha követed az előírásokat és alkalmazod az Ösvény-imádság módszerét, hogy belépj az Akasha-krónika szívébe, kinyitod azt.

Lehetséges, hogy a kihívást az elvárásaid jelentik. Talán elfelejted, hogy az Akasa energiája jelentősen árnyalt. Esetleg egyszerű válaszokat vársz rendkívül összetett vagy megválaszolhatatlan kérdésekre. Az is lehet, hogy amit „blokkolásnak” érzékelsz, igazából invitálás az elmélyülés és a kérdéseid fókuszának új irányába. Időnként elfelejtjük, hogy a krónika az idő múlásával bekövetkező spirituális felfedezésért, nem pedig egy hirtelen eseményért van.

Amikor az élet tele van kihívásokkal, könnyen visszavonulunk a régi gondolatainkhoz és félelmeinkhez. Természetes, hogy gyors, hangzatos válaszokat akarunk, de minél több ilyen észszerűtlen elvárásunk van, annál távolabbra kerülünk az értékes iránymutatástól. Jobb, ha megállunk, megfigyeljük, hogy pillanatnyilag rendben vagyunk, még ha meglehetősen kényelmetlenül is érezzük magunkat, és megadjuk magunknak az esélyt, hogy kiépítsük azt a kapcsolatot a krónikánkkal, amit megérdemlünk. Nagyon megéri.

A változások idejében élve vegyük fontolóra kérdéseink hangsúlyának áthelyezését, ezzel megvilágítva előttünk a saját utunkat. A „Hogyan érhetném el az anyagi biztonságot?” -hoz hasonló kérdések helyett tegyük át a fókuszt a kívánt eredményről (az anyagi biztonságról) arra, hogy mi lenne a tökéletes módja annak, hogy tehetségünkkel hozzáadjunk valamit a világhoz. Az, hogy a fókuszt átváltjuk arról, hogy mit akarunk, arra, hogy miként adhatunk, nagyobb összhangba hoz minket az Univerzummal. Amikor adunk, kapunk is. Ha segítünk másoknak, az meghozza a szerencsénket.

 

 

Felismertük, hogy a régi módon, az önkárosítás pontjáig adni szükségtelen és hatástalan. Ebben a konzervatív mintában felfedezhetjük, hogy neheztelésünkkel, kimerültségünkkel és önsajnálatunkkal megmérgezzük a fogadó felet. Spirituális keresők lévén az a küldetésünk, hogy ráleljünk arra, miként gondoskodhatunk másokról és tarthatjuk fent magunkat. Ha élvezzük azt, amit adunk és ahogyan kibővítjük magunkat, akkor megsokszorozzuk az áldásokat minden érintett számára. Erősítsd meg magad a következő kérdéssel: „Mit adhatok ebben a helyzetben, amivel gondoskodhatok magamról és ami fenntart engem?” Szem előtt tartva azt, hogy mások valós szükségletein való segítés teljesít ki minket igazán.

Sok tanítványom fordul a krónikához, hogy választ kapjanak az életükben jelenlévő, kihívást jelentő viszonyokkal kapcsolatban. Ahelyett, hogy úgy fogalmaznánk meg a kérdést, hogy „Hogy tudnám megoldani ezt a problémát a párommal, barátommal, családtagommal, munkatársammal stb.?” – gondoljunk inkább arra, hogyan tudnánk segíteni. Kérdezzük meg magunktól: „Hogyan lehetnék a legjobb anya/nővér/gyerek/házastárs/barát/főnök/munkatárs stb. ebben a helyzetben?” A krónikánkban mindig mi vagyunk az erő középpontjában, így kulcsfontosságú a magunkra és a fejlődésünkre való összpontosítás. Drámaian megváltoztathatjuk a másokhoz fűződő viszonyunkat, ha olyan hatékony kérdéseket teszünk fel magunknak, mint hogy „Mi az én szerepem ebben a nehézségben?”, „Mit teszek, amivel hozzájárulok ehhez a problémához?Ez az egyszerű változtatás komoly átalakulást eredményezhet.

 

Alakítsuk át a gondolatainkat arról, hogy mit kaphatunk, arra, hogy mit adhatunk, és vizsgáljuk meg a saját szerepünket a kényes helyzetekben.
Ez a hozzáállás megnöveli a krónikából való információszerzési képességünket.

 

Megérdemeljük a józan rálátást, útmutatást és bölcsességet a saját krónikánkból. Ezt megfelelő gyakorlással, rutinnal és helyénvaló elvárásokkal érhetjük el. A jó hír az, hogy nem kell médiumnak lennünk ahhoz, hogy sikeresek legyünk ebben a spirituális gyakorlatban. A vágy, hogy erősebbé tegyük ezt a kapcsolatot bizonyítja, hogy megvan bennünk a természetes adottság.

Adjunk egy esélyt magunknak, mutatják az utunkat.

Forrás: www.lindahowe.com

 

Ajánlott könyvek: Linda Howe – AKASA-KRÓNIKA