Az ingajóslás az egyik legkedveltebb jósmódszer. Hasonlít a vízkereső pálcás jósláshoz, de köze van a hagyományos fizikához és a modern művészetekhez is. Bár bizarr történetek is keringenek az „ingajósokról”, mégis megéri a színfalak mögé tekinteni, hogy méltányolni tudjuk az ingajóslás valódi eredményeit. Az ingajóslás kultúránk és kultúrtörténetünk eleme: része a fizikának, a pszichológiának, az ezotériának és a művészetnek is. Umberto Eco híres regénye, a Foucaultinga mesterien érzékelteti ezt az összefonódást.
Kapcsolat felsőbbrendű erőkkel és mélyebb tudati szintekkel
Egy másik közkedvelt kortárs regény is érzékletes képekkel írja le az ingajóslás erejét – Michael Ende Momo című műve. A regényben egy Momo nevű kislány Hora mesterrel (a hora latinul órát jelent) belép abba a térbe, ahonnan az idő származik. Ez egy aranyos fényben úszó hely, egy hatalmas, kerek égi kupolával. A kupola közepén egy nyílás található, melyből egy függőleges fényoszlop egy kerek, fekete tóra esik. „Közvetlenül a víz fölött villódzott valami a fényoszlopban, akár a fényes csillag. Fönséges lassúsággal mozgott ide-oda, Momo látta, hogy hatalmas inga sétál a fekete tükör fölött oda s vissza.”
Az inga hintázásától egy különleges szépségű virág jön létre, színei, illata, hangja leírhatatlan, és amint kinyílik, egy másik virág elhervad. Az inga minden lendülését egy újabb értékes bimbó kíséri, és egyik virág sem ugyanolyan, mint a másik, ahogy az inga sem érinti meg a tónak kétszer ugyanazt a szélét.
Momo látta az „idővirágokat” és a „csillagingát”, megtapasztalta a pillanat szépségét, melyet Hora mester őriz. Az ő ingája kihangsúlyozza az életünket irányító felsőbb erőket. Léon Foucault hatásos ingakísérlete is szó szerint ezeket a felsőbb erőket szemléltette. Ez a mai napig a gyakorlati ingamunka egy döntő aspektusa.
A másik oldalon viszont arról van szó, hogy magunk vegyük kézbe az ingát, és tartsuk biztos kézzel. Az ingajóslás ezen aspektusa a saját kezdeményezést és a felelősséget hangsúlyozza, a belső egyensúly megteremtését, és a tudat mélyebb rétegeivel való kapcsolat létrehozását.
Kézbe venni a belső nyugtalanságot, és megtalálni vele a belső békét
Különös, hogy amíg csak élünk, valami mindig mozgásban van bennünk. Soha nem állunk le teljesen, állandóan mozgásban vagyunk. Ugyanakkor, ha tudatossá tesszük magunkban ezt a belső nyugtalanságot, ezt a folytonos mozgást, és esetleg az inga segítségével láthatóan is megtapasztaljuk, általában nagy nyugalom jár át minket. Az inga puszta kézbevétele is nyugalmat és belső elmélyedést tesz lehetővé.
Nem csoda, hogy a klasszikus hipnoterápia során (Sigmund Freud korában, a 20. század elején ez volt a szokásos gyakorlat) az inga erejét használták. Filmekből és regényekből is ismerhetjük: valakinek, akit hipnotizálni kell, a szeme előtt lengetnek egy tárgyat (például egy zsebórát), mintha inga lenne. Az inga lengésének azonos formája a tudat elmélyítésének megnyugtató módszere. Átmenetet biztosít az alvás felé, megkönnyíti az álmodozó, transzszerű állapot létrejöttét.
Olyan ez, mint amikor lefekszünk, és közben egyértelműen érezzük, hogy az alvás során egy másik térnek adjuk át magunkat, ahol nem tudjuk pontosan, mi történik majd velünk. Párhuzamos ezzel a helyzettel az is, amikor egy elsötétített (nem teljesen sötét) szobában ébredünk álmunkból, és azonnal kinyitjuk a szemünket. Látunk valamit, de nem ismerjük fel, pedig lehet, hogy a saját szobánk az. El kell telnie egy bizonyos időnek – amely hosszúnak is tűnhet, akkor is, ha csak a másodperc töredéke –, mire a dolgokat dolgokként érzékeljük, és még kell egy kis idő ahhoz is, hogy az észlelt dolgokat ismerős formában és jelentéssel lássuk. A pillanat ezekben a helyzetekben kitágul, mint egy lassított felvétel, de sűrűbbnek is tűnik, hiszen az aprócska időszakaszokban szó szerint hihetetlen sok mindent élünk meg.
Az ingajóslás kétszeresen is hozzájárul ehhez az elmélyüléshez: először is az ingajóslás előkészületei – a leföldelés, a feszültség oldása és a tudat elvárásainak és előítéleteinek „kiürítése” –, másodszor pedig az inga használatának aktusa maga, az inga megfigyelése, az önhipnózis egy módja (mélymeditáció).
Összefoglalva: Az ingajóslás során felsőbb erőkkel és létezésünk, személyiségünk mélyebb rétegeivel kerülünk kapcsolatba. Láthatóvá válik a láthatatlan.
Az ingajósláshoz nincs szükség semmiféle előképzettségre. Olyan, mint a kocogás: azonnal el lehet kezdeni, de nem kellene már az első napon tökéletes eredményeket várni. Alapjában véve a tapasztalat útjáról van szó, amely abban segít nekünk, hogy saját érzéseinket, rezgéseinket és sejtéseinket láthatóvá tegyük és átvizsgáljuk. És amely lehetővé teszi nekünk, hogy megtapasztaljuk és bemérjük az életünket meghatározó felsőbb erőket.
Az ingajóslásnál az számít, hogy az inga kilengései előző tudattalan vágyainkról vagy félelmeinkről mondjanak valamit. Ezért elsősorban bátorságra van hozzá szükség – bátorságra ahhoz, hogy beengedjük a felbukkanó előérzeteket és ötleteket.
Ezenkívül nincsenek titkos szellemek, és nincs az ingajóslásnak titkos nyelve sem.
A gyakorlat és a tapasztalat teszi a mestert itt is. Ismerkedjünk meg az inga több típusával is, próbáljuk ki őket.
Fő a játékosság
A számos jósmódszer közül az ingajóslás egy évszázadok óta őrzött eljárást kínál nekünk arra, hogy játékosan felszabaduljunk fejben, és a saját szívünkre hallgassunk.
Felejtsük el a szenzációhajhászást, azt, hogy egy rejtett kincs megtalálása az inga segítségével lehetséges. Biztosan léteznek ilyen jelenségek. Vannak – olyan gyakran, mint a lottóötös.
A valódi segítség abban áll, hogy az inga látszólag leveszi a vállunkról a döntés súlyát, és ezzel lehetővé teszi azt a belső állapotot, melyet a döntés után átérzünk. „Csak ilyenkor tudjuk az intellektust terhe nélkül megállapítani: Egyetért a szívünk a döntéssel? Gyakran csak ilyenkor hull le a lepel. A tárgyilagos érvek meglepő módon csak utólag ugranak be. A végén néha egy váratlan, de mégis megnyugtató megoldás vár ránk gondolataink és érzéseink számára is” (Michael Lemster).
A megfelelő inga
Magunk is készíthetünk ingát, de meg is vehetjük egy üzletben. Alapvetően bármivel lehet ingázni, amit egy madzagra vagy egy láncra fel lehet kötni. Különösen közkedvelt manapság a rózsakvarc, a hegyikristály, a klasszikus csepp formájú Messing-inga, vagy a csodaszép csakrainga. A legjobb, ha az ember elmegy egy jól felszerelt boltba, és intuitív módon választ magának egy vagy több ingát a gazdag kínálatból.
Sokan egy gyűrűt választanak, amihez különösen kö tődnek, és azt fűzik fel egy láncra. De használhatunk egy kis fakúpot, egy agyag- vagy kerámiaszívet, esetleg egy egyszerű csavart vagy akár egy kulcsot. Természetesen bármilyen ásvánnyal vagy drágakővel is lehet ingázni. Egy medál vagy nyakék, esetleg zsebóra is számításba jöhet.
Belső nyugalom
- Az ingajósláshoz ugyanaz a tipikus keverék kell: elmélyült lazaság és felfokozott figyelem (pillanatnyi szándékmentesség). Ezt minden más tudattalannal kapcsolatba kerülő módszernél alkalmazzuk, legyen szó autogén tréningről, meditációról, az álmokra való emlékezésről, vagy épp ingajóslásról.
- Először is igyunk valamit, amitől felfrissülünk. Valamit, ami lehűt, vagy felmelegít. Tisztálkodjunk, ha izzadtnak vagy lestrapáltnak érezzük magunkat.
- Melegítsük fel a kezeinket, ha úgy érezzük. A hideg kezek jelentősen lecsökkentik az inga kilengését.
- Fontos továbbá, hogy feszengés nélkül, egyenesen üljünk, mindkét lábunk legyen a talajon. Tartsuk az ingát lazán a kezünkben. Csillapítsuk le a gondolatainkat, és figyeljünk oda a légzésünkre.
- Képzeljük el lelki szemeinkkel, hogy egy bizonyos térbe lépünk be, és az aggodalmainkat és izgatottságunkat, mint egy kabátot a ruhatárban hagyjuk. És minden további nélkül ott is marad.
- Vegyünk egy mély lélegzetet. Ehhez lehet mozogni, nyújtózni is. Hunyjuk le a szemünket, ha szeretnénk. Hagyjuk, hogy a lélegzetünk az egész testünket átjárja, a lábujjainktól egészen a fejünk búbjáig, és még azon is túl.
Kérdések önmagunkhoz
- Belülről és gyakorlatilag is hangolódjunk rá az ingával való munkára. Meditáljunk. Ha eszünkbe jut valami fontos kívánság vagy kötelezettség, gondoskodjunk róluk, írjuk fel vagy intézzük el őket, mielőtt ingajóslásba fogunk.
- Gondoljuk végig, hogy nyitottak vagyunk-e az ingajóslás kínálta információra. Szabaduljunk meg az előítéletektől és az előzetes elvárásoktól.
- Hunyjuk le a szemünket, és lélegezzünk egy percen keresztül nyugodtan ki és be. Aztán még nagyobb nyugalommal és odafigyeléssel, még egyszer egy percig ki és be. A belső kapcsolat létrejött, ha úgy érzed, melegség árad szét a testedben.
- Kapcsoljuk ki az elménket. Hagyjuk, hogy a gondolatok jöjjenek és menjenek.
- Nyíljunk meg. Mondjuk a következőt magunkban: „Az ingajóslás során minden lehetséges.” Ismételgessük ezt a mondatot többször is.
- Álljunk a lehetséges eredményekhez közömbösen és nyíltan.
- Álljunk készen arra, hogy együtt érezzünk másokkal, és beleérezzünk más világokba.
- Legyünk őszinték és szeretetteljesek magunkkal és másokkal is.
Forrás: Gyakorlati inga mindenkinek
Ajánlott könyv: Susanne Peymann – GYAKORLATI INGA MINDENKINEK
