„A csodák tanítása fontos ajándék a világnak. Szó szerint megváltoztatja az emberek életét, békét teremt és átrendezi a molekulákat.”

 

Pam Grout a tudatos teremtés és a bűvölet határán kalandozó felfedező. Volt már statiszta zombifilmben, írt country-western dalt, készített televíziós sorozatokat, és tanácskozott maszáj harcosokkal, török szultánokkal és Intivel, az ecuadori napistennel is. Könyveket és cikkeket ír, például a CNN Travelnek, a Men’s Journalnak, a The Huffington Postnak vagy a People magazinnak. Az Adj hálát és gazdagodj, az E2 és az E3 című New York Times bestsellerek szerzője. Megtalálható a www.pamgrout.com oldalon, és mint @PamGrout a közösségi médián.

Nagyon köszönöm, hogy beszélgethetünk, Pam! Mesélnél arról, hogy miért választottad éppen ezt a pályát?

Második osztályos korom óta író vagyok, amikor is olyan könyveket írtam és illusztráltam, mint Pepi, a pingvin és Barna, a maci. Mint mondtam, csak hét éves voltam. Aztán újságíróként szereztem diplomát (az is írás, nem?) és a Kansas City Star-nak írtam cikkeket.

Bár minden percét élveztem, arra vágytam, hogy leírhassam a lelkemben lángoló történeteket. Nem sokkal később szabadúszó lettem, és a legkülönfélébb történetekkel kerestem meg sok kiadót. Az írói munkában az a legklasszabb, hogy az ember csak talál valamit, ami érdekli, megírja egy történetben, és már meg is van a tökéletes ürügy az adott terület szakértőinek a felkeresésére.

Akkora áldás, hogy az egész karrieremet íróként tölthettem. Szerencse, hogy összejött, mert amikor utoljára pincérnőként dolgoztam részidőben, kirúgtak, miután egy tálca margaritát véletlenül az étterem leghűségesebb vendégére öntöttem. Igazából a „visszavonulásom” közös megegyezéssel történt.

A csodák tanításáról 2018 elején kezdtem blogolni, részletesen leírva a napi leckéken keresztül megtett utamat. Úgy tűnt, az olvasók odavannak érte, és könyörögtek, hogy legyen belőle könyv.

Valójában az összes motivációs könyvem A csodák tanításának elveire épül (a húsz könyvem fele útikalauz, ebből három a National Geographic-é). Az E2, ami a legtöbb nemzetközi figyelmet kapta, szinte közvetlenül annak lapjairól származik.

 

Milyen hatást szeretnél kiváltani ezzel az új könyvvel?

A csodák tanítása fontos ajándék a világnak. Szó szerint megváltoztatja az emberek életét, békét teremt és átrendezi a molekulákat. Csak egy apró gond van: olyan unalmas olvasni, mint egy kávéfőzőgép használati utasítását. Ott a hihetetlen lehetőség a világ tudatosságának megváltoztatására, csak senki sem tudja végigolvasni. Több millióan megpróbálták, de végül szinte mindenki feltett kezekkel megadja magát.

A blogom olvasóinak segítségére sietve úgy döntöttem, hogy A csodák tanítása munkafüzetből mind a 365 leckét újraírom. Célom az volt, hogy szórakoztató, hozzáférhető és könnyen érthető legyen.

Azt a hatást szeretném elérni, hogy akik A csodák tanítása (igazán el kell olvasnotok) néven ismert átalakító erejű kötetet haszonnal forgathatnák, ténylegesen el tudják végezni az egyéves programot.

 

Miért döntöttél úgy, hogy új szemszögből írsz A csodák tanításáról?

Sok könyvet írtak már a Tanításról. De tudtommal senki sem írta újra eddig a munkafüzet leckéit – mind a 365-öt. Kicsit úgy érzem magam, mint egy nyelvtanár: „Figyeljetek, ezt próbálja mondani!”

 

A csodák tanítása nagy hatással volt az életedre?

Te jó ég, hadd számoljam össze!

Mivel erről írtam már egy beszámolót, egyszerűen csak idemásolom a könyvem bevezetéséből (Pam Grout: A Csodák tanítása egyszerűen, 2020. január):

Mielőtt komolyan tanulmányozni kezdtem volna A csodák tanítását, én voltam az utolsó, aki fontosabb szerepet kaphatott volna a Tökös kis projektjében, itt a Földön. Akkoriban a barátom kidobott a közös házunkból, ahol Connecticutban éltünk vidéken. Ráadásulhét hónapos terhes voltam, férjezetlen (nyilván), és gőzöm sem volt, hogy hova menjek. Július közepe volt, és a kis kék Toyotában, amelybe minden földi tulajdonomat begyömöszöltem, bedöglött a légkondicionálás. A hőmérséklet elérte a negyven fokos átlagot, és akkora voltam, mint egy ház, ahogy nekivágtam az országnak, nagyjából a colorado-i Breckenridge felé véve az irányt. Világos volt, hogy valaminek változnia kell.

A Tanítás, amit végül komolyan gyakorolni kezdtem, volt olyan arcátlan, hogy azt állítsa, a vonatszerencsétlenségre hajazó életemről én tehetek. Azt sejtette, hogy ha egyszerűen elengedném az elmebeteg fixációimat – a „hogy kiszúrt velem” típusú blokkokat, és az összes lomot, amit felszedtem azzal kapcsolatban, hogy a világ hogyan működik – tényleg boldog lehetnék.

Állítása szerint az egyetlen ok, amiért nem tapasztalom meg a bazinagy szeretetet és a folyamatos bőségben való fürdőzést, hogy a tudatom folyamatosan riadókészültségben leledzik. A gondolataim a világot esküdt ellenségemnek állították be. Röviden a könyv megkérdőjelezte az életem alapvetéseit. Én azonban nem adtam meg magam harc nélkül.

Ilyesmi beszélgetéseim voltak a Hanggal:

– De mi lesz a problémáimmal? Ki kell elemeznem és meg kell oldanom őket.

– Engedd el! – tanácsolta a Hang.

– De mi van a jóval és a rosszal, a helyessel és a helytelennel?

– Add fel a saját magad tanítását! – javasolta a Hang egyértelműen.

– De… de…

Lassan, centiről centire elengedtem a hiedelmeim és a mentális építményeim gyeplőjét. Felrémlett bennem, hogy ha van hatalmam ennek a folyamatos katasztrófának a megteremtésére, akkor talán ahhoz is van fennhatóságom, hogy olyan életet teremtsek, amit élveznék.

A Tanítás nem fogja vissza magát, és egyenesen garantálja, hogy „örökségem a tökéletes béke és a tökéletes öröm”. Csak annyit kell tennem, hogy feladom a nélkülözéssel és hiánnyal kapcsolatos hiedelmeimet.

– De az olyan nehéz – nyafogtam.

– Nem nehéz – a Hang kitartó volt – ez a természetes állapotod. Csak nagyon más, mint ahogy a legtöbb ember gondolkodik.

Azt is megértettem a Tanításból, hogy a magas, szőke csaj a tükörben igazából nem én vagyok. A depressziós, terhes nő, aki egy kék Toyotában átkel az országon, csak hamis identitás, amelynek felvételére megtanított az elkülönülésen és behatároláson imádattal függő világ. Ahogy figyelmem leszűkült erre a kis „énre”, teljesen megszűnt a kapcsolatom azzal a másik, nagyobb valamivel, amit sokan Istennek neveznek. Börtönbe zártam magam azáltal, hogy csak ezzel a rozoga testtel foglalkoztam, ami – akárhány arckrémet használtam, akárhány lefelé néző kutyapózt csináltam meg, akárhány Wayne Dyer könyvet olvastam el – sohasem lehetett elég jó.

És erről szól a Tanítás: ledózeroljuk az elménk építményeit, amelyek túlságosan is régóta tartanak fogva minket. Figyelmünket a tükörben látható korlátozott én helyett a csodálatos lehetőségmezőre (LM) irányítjuk, ami lehetővé teszi, hogy kapcsolódjunk mindahhoz, ami van.

Az egész az elengedésről szól, a behódolásról a szeretettel teli, mindenható energiának, amely nagyszerűbb, bátrabb, zseniálisabb – és igen, furcsább – mindennél, amit valaha is láthattunk. Ez a Szent Zsongás vagy Bizsergés az élet maga. Az élet, amely – akárhány falat emelünk és akármilyen súlyosan is hibázunk – mindig ott van, és tárt karokkal vár minket.

 

Megosztanád a könyvedben szereplő legérdekesebb történetet?

Nagyon sok van. Mindenről és mindenkiről tettem bele történeteket, Wonder Woman-től kezdve Tony Hsieh-ig, a Zappo harmincas éveiben járó vezérigazgatójáig, Carlos Santanától (aki lelkes Csodák tanítása rajongó) és A Grace klinikában szereplő Ellen Pompeótól Hans Schultz őrmesterig és Wilhelm Klink ezredesig a régi Hogan hősei tévésorozatból.

 

Elmondanál egy vicces történetet az A Csodák tanítása egyszerűen leckéiből?

Szeretném azt gondolni, hogy mindegyik, ha nem is humorosan, hát olvasmányosan megírt változata a sorsfordító leckéknek. Itt egy példa (a 26. leckéből):

 

 

Két szó, vagy tíz
„Ha képesek lennénk észlelni a fiziológiai változásokat, melyek a negatív állapotok hatására bekövetkeznek a testünkben, azonnal felhagynánk velük.”
Eckhart Tolle

 

A MadTV egy tréfás jelenetében Bob Newhart pszichológust játszik, aki a „hagyd abba” terápiát alkalmazza.

Egy páciens, Katherine, azzal keresi fel, hogy pánikrohamai vannak. Retteg attól, hogy élve eltemetik egy dobozban. A Newhart alakította Dr. Switzer megkérdezi:

– Próbálta önt valaha is eltemetni valaki egy dobozban?

Katherine:

– Nem, de tönkreteszi az életemet, hogy erre gondolok. Nem tudok áthaladni egy alagúton, vagy belépni egy liftbe, vagy házba, bármibe, ami túl dobozszerű.

Dr. Switzer:

– Kettő szót fogok mondani. Azt akarom, hogy nagyon-nagyon jól figyeljen.

Katherine:

– Leírjam?

Dr. Switzer:

– Tapasztalatunk szerint a legtöbben meg tudják jegyezni.

Persze a két szó („hagyd abba”) nem az volt, amit Katherine igazán hallani szeretett volna. Még folytatta volna azzal, hogy bulimiás, kapcsolatai a férfiakkal önpusztítóak, retteg a bacilusoktól és fél a vezetéstől.

Dr. Switzer két szavához hasonlóan a 26. lecke (Támadó gondolataim a sérthetetlenségem ellen irányulnak) sem az, amit a legtöbbünk hallani akar. Alapvetően azt mondja, hogy minden gondolat, ami nem a szeretetből származik, támadás magunk ellen, a sérthetetlenségünk ellen. Ha igaz, hogy semmi sem bánthat engem (ahogyan ez a lecke ígéri), talán tényleg hasznát vehetném Dr. Switzer abszurd „öt dollár az öt perc” terápiájának.

Feladatom ehelyett, hogy a mai napon hat alkalommal megálljak kettő percre, és felismerjem, hogy az aggodalom, düh, depresszió, vagy rossz előérzet minden gondolata valóságos kés, amit a pszichémbe döfök. Mindegyik kétperces alkalom során áttekintek egy fájdalmas helyzetet: ________________ aggaszt.
Ezután végigveszem minden lehetséges kimenetelét. Félek, az fog történni, hogy __________.

Miután megneveztem az összes kimenetelt, ami aggaszt, egyszerűen azt mondom magamnak: „Ez a gondolat támadás magam ellen.”
A bántó gondolatok (melyek szüntelen gondolkodásom többségét kiteszik) hamis képet festenek arról, hogy ki vagyok. Lassan, de biztosan, ahogy lefülelem az erőszakos gondolatokat, átadhatom őket annak, amit a Szentléleknek szeretek nevezni. Ő nem azt mondja, hogy „hagyd abba!”, hanem gyengéden emlékeztet rá, hogy e gondolatok egyike sem igaz. Egyikük sem változtathatja meg, aki valójában vagyok: sérthetetlen és örökké szabad.

 

A könyv erőt adó üzenetei közül melyiket szeretnéd leginkább átadni az olvasóknak?

Van egy láthatatlan erő, egy energia, ami türelmetlenül várja, hogy együtt dolgozhasson mindannyiunkkal. Megáld, vezet minket, és értelemmel teli életet biztosít. Nem csak néhányunknak – mindenkinek.

Leginkább azt remélem, hogy az olvasók kapcsolatba lépnek ezzel a rendkívüli hatalmú erőforrással. Itt van. Minden órában és percben. Miért ne vethetné be mindenki ezt a remek vudut?

 

Mi volt a legmegindítóbb tapasztalatod a könyv megírásának eredményeként? Megosztanál egy történetet?

Négy fő cél van az életemben: lelki béke, biztos cél, eltéveszthetetlen útmutatás és szüntelen öröm. Az, hogy az olvasóim szó szerint felkértek az írásra, annyira sokat jelent nekem! Más szóval ez az eltéveszthetetlen útmutatás, amit a Tanítás ígér.

 

Meg tudnád fogalmazni, hogy miért éppen a könyvekben rejlik erő arra, hogy átalakítsák az elménket és mozgalmakat, forradalmakat, valamint igazi változást hozzanak létre?

A gondolatok megváltoztatják a tudatot. A könyvek révén kis költséggel terjeszthető értékes információ, amely képes lehet rá, hogy radikálisan átalakítsa azt, ahogyan az életet látjuk és éljük.

 

Az írói pályád mely kihívásából vagy kudarcából tanultál a legtöbbet? Elmondanád, hogy milyen leckéket tanultál belőle?

Megtanultam, hogy a fegyelem kulcsfontosságú az írói munka sikeréhez; bár a szigorú rend nem hangzik szórakoztatónak, valójában izgalmas és energiával feltöltő tapasztalattal szolgál, amikor hűségesen mindig jelentkezem a múzsák hívására.

A kudarcok és a kihívások mindig abból jönnek, ha ott sem vagyok, hogy diktáljanak, ha elbliccelem az Istenihez való kapcsolódást. Az ötletek ott vannak az éterben, és csak arra várnak, hogy figyeljünk rájuk. Tényleg a legmenőbb dolog a világon, ha az ember magasztos üzenetek hírnöke lehet.

 

Sok kezdő író szeretne olyan nagy hatást kiváltani, mint te tetted. Mi az az öt dolog, amit egy írónak tudnia kell ahhoz, hogy könyvével mozgalmat indíthasson el? (Kérlek, mondj hozzájuk történeteket, vagy példákat!)
  1. Legyél ott! Ülj le a fenekedre, még akkor is, ha nincs kedved hozzá! Bizonyítanod kell a múzsáknak, hogy hűséges vagy.
  2. Bízzál! A legtöbb ember úgy érzi, nem elég jó. A Tanítás ennek a leküzdésében is segít. Meg kell tenned az ugrást, hogy elhidd, ha valamiért elhivatottságot érzel az írásra, segítségben lesz részed.
  3. Légy autentikus! Gyakran mondok el magamról olyan történeteket, amelyek nem vetnek jó fényt rám, és nem bánnám, ha nem ismerné őket senki. Amikor az olvasóim látják, hogy pont olyan vagyok, mint ők (mind egyformák vagyunk az önbizalom, az önmagunkba vetett hit dolgában), az segít rádöbbenniük, hogy „ ha neki sikerült, nekem is fog”.
  4. Írj arról, ami szenvedélyesen érdekel! Riporterként úgy találtam, hogy minden téma érdekessé válik, mihelyt interjút készítesz egy szakértővel, akik alaposan ismeri a kérdést.
  5. Légy nagyvonalú! Azt hiszem, sokan csak felhalmozzák az ötleteiket. Aggódnak, hogy kifogynak belőle, aztán nem lesz miről írniuk. Az írás (és általában véve a kreativitás) megsokszorozó. Ha belefogunk, az megnyitja a csapot. Nincs vége, nincs határa. Minél többet írsz, annál többet kapsz belőle.

 

Az olvasóink hogyan találhatnak meg a közösségi médián?

A weboldalam www.pamgrout.com. A Twitteren, az Instagramon és a Facebookon mint @PamGrout vagyok jelen.

 

Yitzi Weiner interjúja Pam Grouttal – Az interjút készítette Yitzi Weiner, „pozitív” véleményvezér, az Authority Magazine alapítója és szerkesztője, a Thought Leader Incubator vezérigazgatója.

Forrás: www.medium.com

 

Ajánlott könyv:

Pam Grout –

A csodák tanítása egyszerűen