A koronavírus döntéseink alapvető következményeire hívja fel a figyelmünket. Eloszlatja azt a tévképzetet, hogy tehetetlenek vagyunk, és egy újfajta tudatos felelősséget ébreszt bennünk: a mások jóléte iránti felelősségérzetet. Ezen a ponton kiderül, hogy a koronavírus a bölcsesség és az együttérzés tökéletes teremtménye, amely messze túlmutat a Föld, mint iskola tanulóinak képességein, de nem haladja meg azok megértőképességét.
Mások jólétének feltétele a mi jómódunk. Ez nem csak egy fennkölt, alturista elv. Ha úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk saját egészségünket és jólétünket, az ugyanolyan, mintha úgy döntenénk, hogy semmibe vesszük mások egészségét és jólétét. Egy dolog felelőtlenül, meggondolatlanul és gyerekesen kockára tenni az életünket. Volt, hogy így tettem. Teljesen más dolog azonban mások életét veszélybe sodorni. Ilyet is tettem már. Jogunk van kárt okozni magunknak. Még ahhoz is van hatáskörünk, hogy eldobjuk az életünket. Más szóval szabad akarattal bírunk. Ahhoz azonban nincs jogalapunk, hogy valaki más egészségét vagy életét veszélyeztessük.
Az ignorancia nem nyújt védelmet az Ok-okozat Egyetemes Törvényével szemben, amely a karma megváltoztathatatlan, megkérdőjelezhetetlen és elgörbíthetetlen Törvénye. Mindazt, amit szándékunkkal valaki másnak okozunk, azt mi magunk is meg fogjuk tapasztalni. Ha az ignoranciában, makacsságban vagy tehetetlenségben elmerülve úgy döntünk, hogy kioltjuk egy másik ember életét – ami minden fájdalmas szándék legsajgóbb érzése – akkor mi magunk vagy a lelkünk egy másik személyisége is el fogja szenvedni, hogy valaki más ignoranciában, makacsságban vagy tehetetlenségben elmerülve úgy dönt, hogy kioltja az életünket.
Az Ok-okozat Egyetemes Törvénye elől nincs menekvés. Ha hanyagságunkban egy másik ember halálát okozzuk, akkor mi magunk vagy a lelkünk egy másik személyisége is át fog menni ugyanezen a tapasztalaton valaki más által. A tehetetlenség a szeretettől való eltávolodás. Minél távolabb vagyunk a szeretettől, annál magatehetetlenebbnek érezzük magunkat, és minél közelebb kerülünk a szeretethez, annál jobban feltöltődünk erővel. Ha eggyé válunk a szeretettel, akkor erőnk határtalan lesz. Ilyenkor képtelenek vagyunk kárt okozni, eltávolodni vagy ítélkezni, és megszabadulunk minden félelemtől. Nincsenek korlátaink, mert a szeretet nem ismer határokat.
Bár szabadságunkban áll elhanyagolni az életünket, úgy is dönthetünk, hogy tiszteljük és ápoljuk azt. Ennek is karmikus hatásai lesznek: annak a következményei, hogy adunk az életnek, nem pedig elveszünk tőle. Nincs mélyebb fájdalom saját félelmeink következményeinél, és semmi sem hasonlítható ahhoz az örömhöz, amely a bennünk rejlő szeretetből fakad.
A koronavírus erre az igazságra világít rá. Amikor másokkal találkozunk legközelebb, gondoljuk végig, hogy milyen új felismerést tehetünk! A koronavírus segít meglátni ezt az igazságot, ha nyitottak vagyunk rá.
A többi tőlünk függ.
Szeretettel,
Gary Zukav
Forrás: https://seatofthesoul.com/
Ajánlott könyv: Gary Zukav – A lélek lakhelye
