Légy szkeptikus, de tanulj meg meghallgatni másokat

Az ötödik egyezség az, hogy légy szkeptikus, de tanulj meg meghallgatni másokat. Légy szkeptikus, mert a legnagyobb része annak, amit hallasz, nem igaz. A szimbólumok csak azért igazak, mert beleegyezünk a jelentésükbe, nem azért, mert valóban igazak. De az egyezség második része az, hogy tanulj meg meghallgatni másokat, aminek az oka egyszerű: amikor megtanulsz meghallgatni másokat, megérted az általuk használt szimbólumok jelentését; megérted a történetüket, így a kommunikáció sokat fejlődik. Így talán kitisztul a Földet benépesítő emberek közötti összes zavarodottság.

Ha egyszer felismered, hogy szinte semmi sem igaz, amit a szimbólumokon keresztül ismersz, akkor a légy szkeptikusnak mélyebb jelentése lesz. A légy szkeptikus mesteri egyezség, mert a kétely erejét használja az igazság felismeréséhez. Bármikor hallasz egy üzenetet magadtól vagy egy másik művésztől, egyszerűen kérdezd meg: ez az igazság vagy ez nem az igazság? Ez valóság vagy virtuális valóság? A kétely eljuttat a szimbólum mögé, és felelőssé tesz minden üzenetért, amelyet átadsz vagy megkapsz. Miért akarnád a hitedet belefektetni egy olyan üzenetbe, amely nem igaz? Azáltal, hogy szkeptikus vagy, nem hiszel el minden üzenetet; nem fekteted a hitedet szimbólumokba, és amikor már nem a szimbólumokban hiszel, akkor magadban hiszel.

Ha a hit azt jelenti, hogy kétely nélkül hiszünk, a kétely pedig azt, hogy nem hiszünk, légy szkeptikus. Ne higgy. És mit nem hiszel el? Nos, nem hiszel el minden történetet, amit mi, művészek szövünk a tudásunk által. Tudod, hogy a tudásunk nagy része nem igaz – az egész szimbólumrendszer nem igaz –, úgyhogy ne higgy nekem, ne higgy magadnak és ne higgy senki másnak se. Az igazságnak nincs szüksége rá, hogy higgy benne; az igazság egyszerűen van, és tovább él, akár hiszel benne, akár nem. A hazugságnak szüksége van rá, hogy higgy benne. Ha nem hiszel a hazugságokban, nem élik túl a szkepticizmusodat és egyszerűen eltűnnek.

De a szkepticizmus két irányba haladhat. Az egyik út, hogy színleled a szkepticizmust, mert azt hiszed, hogy túl okos vagy ahhoz, hogy átejtsenek. „Nézd, milyen intelligens vagyok. Semmiben sem hiszek.” Ez nem szkepticizmus. Szkeptikusnak lenni azt jelenti, hogy semmit sem hiszel el, amit hallasz, és azért nem hiszed el, mert az nem az igazság, ennyi az egész. Szkeptikusnak lenni úgy lehet, hogy tudatában vagy annak, hogy az egész emberiség hazugságokban hisz. Tudod, hogy az emberek eltorzítják az igazságot, mert álmodunk, és az álmunk csak az igazság visszatükröződése.

Minden művész eltorzítja az igazságot, de nem kell megítélned, amit mondanak, vagy hazugnak nevezned őket. Mindegyikünk hazudik így vagy úgy, és nem azért, mert hazudni akarunk. Amiatt hazudunk, amit hiszünk; a szimbólumok miatt, amiket megtanultunk, és amiatt, ahogyan alkalmazzuk ezeket a szimbólumokat. Ha egyszer ennek tudatára ébredsz, az öt egyezség értelemmel telik meg, és erőteljesen megváltoztatja az életed.

Az emberek eljönnek hozzád, és elmondják a saját történetüket. Megismertetnek a nézőpontjukkal, amiről azt hiszik, hogy igaz. De nem te fogod megítélni, hogy ez igaz vagy sem. Nem bírálod őket, hanem tiszteled. Meghallgatod, hogyan fejezik ki a szimbólumaikat, tudva, hogy bármit mondanak, azt eltorzítják a hiedelmeik. Tudod, hogy amit mondanak neked, semmi más, csak egy történet – tudod, mert érzed. Csak úgy tudod. De azt is tudod, amikor szavaik az igazságból származnak – szavak nélkül is tudod, és ez a lényeg.

Akár igaz, akár képzelődés, senkinek a történetét nem kell elhinned. Nem kell véleményt alkotnod arról, amit valaki mond. Nem kell kifejezned a saját véleményed. Nem kell egyetértened vagy nem egyetértened. Csak hallgasd őt meg. Minél tökéletesebben bánik az illető a szavaival, az üzenet annál tisztább lesz, de a másik művésztől érkező szavaknak semmi köze nincs hozzád. Tudod, hogy nincs személyeskedés. Meghallgatod és megérted az összes szót, de ezek a szavak nem lesznek többé hatással rád. Többé nem ítéled meg, amit mások mondanak, mert érted, mivel foglalatoskodnak. Csak tudósítanak róla, mi folyik a virtuális világukban.

Te már tudatában vagy, hogy minden művész a saját álmában él, a saját világában. Ebben a világban, bármit is érzékelnek, igaz számukra, és lehet, hogy abszolút igaz a művészeknek, akik kifejezik a történetüket, de nem igaz számodra. Ennek tudatában nem kell semmit bebizonyítani senki számára. Nem arról van szó, hogy valaki téved, vagy nem. Tiszteled, amit a másik mond, mert egy másik művész beszél. A tisztelet nagyon fontos. Amikor megtanulod meghallgatni a másikat, tiszteletet mutatsz a másik művész iránt – tiszteletet mutatsz a művészetük iránt, az alkotásuk iránt.

Minden művésznek megvan a joga ahhoz, hogy úgy alkossa meg a művészetét, ahogyan akarja. Joguk van, hogy azt higgyék, amit hinni akarnak, bármi legyen is az; joguk van, hogy azt mondják, amit mondani akarnak, bármi legyen is az, de ha nem tanulod meg meghallgatni őket, soha nem érted meg, mit mondanak. A másik meghallgatása nagyon fontos a kommunikációban. Amikor megtanulsz meghallgatni másokat, pontosan tudod, mit akarnak. Amikor tudod, mit akarnak, rajtad múlik, mihez kezdesz azzal az információval. Reagálhatsz vagy nem reagálhatsz, egyetérthetsz vagy nem érthetsz egyet azzal, amit mondanak, és ez azon múlik, te mit akarsz.

Csak mert mások akarnak valamit, az nem jelenti azt, hogy meg kell nekik adnod, amit akarnak. Az emberek mindig megpróbálják magukra vonni a figyelmedet, mert a figyelmeden keresztül bármilyen információt le tudnak tölteni számodra. Csak sokszor te nem akarod azt az információt. Meghallgatod, de nem akarod, nem veszel róla tudomást, és másfelé fordulsz. De ha az információ megragadja a figyelmed, akkor meg akarod hallgatni, hogy lásd, amit mondanak fontos számodra, vagy nem. Azután te is el tudod mondani a véleményedet, ha akarod, tudva, hogy az is csak egy vélemény. Te döntesz, de a kulcs a másik meghallgatása.

Ha nem tanulsz meg meghallgatni másokat, akkor soha nem fogod megérteni, amit most megosztok veled. Gyors következtetésekre fogsz jutni, és úgy reagálsz majd, mintha az a te álmod lenne, amikor nem is a te álmod. Amikor más művészek megosztják veled az álmukat, csak tudatában kell lenned, hogy ez az ő álmuk. Te tudod, mi a saját álmod, és mi nem az.

Most megosztom veled, hogyan érzékelem a világot, hogyan álmodok, és a történeteim igazak szá momra, de tudom, hogy nem a valódi igazságot jelentik, úgyhogy ne higgy nekem. Bármit is mondok, az csak az én nézőpontom. Természetesen az én szempontomból az igazságot osztom meg veled.

Mindent megteszek, hogy a szavakat a legkifogástalanabb módon használjam, hogy meg tudd érteni, amit mondok, de még ha az igazság pontos másolatát is osztom meg veled, tudom, hogy el fogod torzítani az üzenetemet, amint az eljut az én elmémből a tiédbe. Hallani fogod az üzenetet, majd elmondod magadnak ugyanezt az üzenetet teljesen más módon, a te szempontodból.

Amit mondok, az talán az igazság vagy nem az igazság, de valószínű, hogy amit te hiszel, az nem az igazság. Én csak a fele vagyok az üzenetnek; te vagy a másik fele. Felelős vagyok azért, amit mondok, de azért nem vagyok felelős, ahogyan értelmezed. Te vagy a felelős azért, ahogyan értelmezed, és te vagy a felelős mindenért, amit azzal teszel, amit az elmédben hallasz, mert te vagy az, aki jelentést ad minden egyes hallott szónak.

Ebben a pillanatban a saját tudásod szerint értelmezed, amit mondok. Újrarendezed a szimbólumokat és megváltoztatod őket, hogy fenntartsd az egyensúlyt mindennel, ami a hiedelemrendszeredben van. Amikor elérted ezt az egyensúlyt, akkor vagy elfogadod a történetemet igazságként, vagy nem. És feltételezheted, hogy amit magadnak mondasz, az az, amit én mondani szándékoztam, de nem jelenti azt, hogy a feltételezésed igaz.

Félreértheted, amit mondok. Használhatod a tőlem hallottakat arra, hogy hibáztass engem, vagy valaki mást, hibáztasd magadat, a vallásodat vagy a filozófiádat, és hogy dühös legyél mindenkire, főleg magadra. De arra is használhatod, hogy megtaláld az igazságot, megtaláld önmagad, békét köss önmagaddal, és talán hogy megváltoztasd az üzenetet, amelyet magad számára közvetítesz.

Bármit is teszel a szavaimmal, rajtad múlik. Ez a te álmod, tisztelem az álmodat. Nem kell, hogy higgy nekem, de ha megtanulsz meghallgatni, megértheted, amit mondok, és ha az információ, amelyet megosztok veled, jelent valamit a számodra, akkor az álmod részévé teheted, ha akarod. Bármit kivehetsz belőle, ami működik számodra, és módosíthatod vele a saját álmodat, ami meg nem működik, azt hagyd figyelmen kívül. Nekem mindegy, de neked lehet, hogy nem, mert feltételezem, tudva, hogy ez egy feltételezés, hogy jobb művésszé akarsz válni, és ez az, amiért kihívás elé állítod a saját hiedelmeidet.

Ezután légy szkeptikus. Ne higgy nekem, ne higgy senki másnak, és főleg ne higgy magadnak. Amikor azt mondom, ne higgy magadnak, te jó ég, látod a feltevést? Ne higgy el mindent, amit tanultál! Nagy előny, ha nem hiszel magadnak, mert a legnagyobb része annak, amit tanultál, nem az igazság. Minden, amit tudsz, az egész valóságod nem más, mint szimbólumok. De te nem a fejedben beszélő szimbólumkupac vagy. Tudod ezt, és emiatt vagy szkeptikus és emiatt nem hiszel magadban.

Ha a hiedelmeid ezt mondják neked: „Kövér vagyok. Csúnya vagyok. Öreg vagyok. Vesztes vagyok. Nem vagyok elég jó. Nem vagyok elég erős. Sosem fogok boldogulni”, akkor ne higgy magadnak, mert ez nem igaz. Ezek az üzenetek eltorzultak. Egyikük sem más, mint hazugság. Ha észreveszed a hazugságot, nem kell benne hinned. Használd a kétely erejét, hogy kihívás elé állíts minden üzenetet, amit magadnak közvetítesz: „Tényleg igaz, hogy csúnya vagyok? Tényleg igaz, hogy nem vagyok elég jó?” Valódi ez az üzenet vagy virtuális? Persze, hogy virtuális. Ezek közül az üzenetek közül egyik sem származik az igazságból, az életből; a tudásunk torzulásaiból származnak. Az igazság az, hogy nincsenek csúnya emberek. Nincs olyan, hogy elég jó vagy elég erős. Nincs egy univerzális törvénykönyv, ahol ezek az ítéletek igazak. Ezek az ítéletek csak az emberek által kötött egyezségek.

Látod a következményeit, ha magadnak hiszel? Ha hiszel magadnak, az az egyik legrosszabb dolog, amit tehetsz, mert így egész életedben hazudozol magadnak, és ha elhiszed mindezt a hazugságot, akkor emiatt van, hogy az álmod nem kellemes álom. Ha elhiszed, amit magadnak mondasz, lehet, hogy arra használod a tanult szimbólumokat, hogy megbántsd magad. Sőt, lehet, hogy a saját álmod színtiszta pokol, mert úgy teremted meg a poklodat, hogy készpénznek veszed a hazugságokat. Ha szenvedsz, az nem azért van, mert bárki is szenvedést okozna neked; azért van, mert engedelmeskedsz a fejedben uralkodó zsarnoknak. Amikor viszont a zsarnok engedelmeskedik neked, amikor nincs többé bíró és áldozat az elmédben, nem fogsz többé szenvedni.

A zsarnokod könyörtelen. Mindig bántalmaz, úgy, hogy felhasználja ellened a szimbólumokat. A negatív érzelmek termelte emocionális mérgen él, és az a mód, ahogyan termeli ezeket az érzelmeket, az az ítélkezés és a véleményalkotás. Senki nem ítél meg jobban, mint ahogyan te megítéled saját magadat. Persze megpróbálsz elszökni a megítélés, a bűntudat, az elutasítás és a büntetés elől. De hogyan tudsz elmenekülni a saját gondolataid elől? Ha nem szeretsz valakit, elmehetsz. Ha nem szereted magad, bárhová is mész, te még mindig ott vagy. Bárki más elől elrejtőzhetsz, de nem bújhatsz el a saját ítélkezésed elől. Úgy tűnik, mintha nem lenne menekülés.

Ezért van, hogy annyian esznek túl sokat, kábítószereznek, részegeskednek, és különféle anyagoktól és viselkedési formáktól válnak függővé. Megpróbálnak mindent megtenni, amit csak tudnak, hogy elkerüljék saját történetüket, hogy elkerüljék saját alkotásukat, amely minden szimbólumot eltorzít a fejükben. Néhányan annyi érzelmi fájdalomtól szenvednek, hogy úgy döntenek, eldobják az életüket. Ez az, amit a hazugságok bármelyikünkkel megtehetnek. A tudás hangja annyira eltorzulhat és annyi öngyűlöletet gerjeszthet, ami megöli az embert. És mindez csak azért, mert elhisszük azokat a véleményeket, amiket az évek során hallottunk.

Képzeld el, hogy az összes véleményed, plusz a körülötted lévők összes véleménye olyan, mint egy óriási hurrikán a bensődben. Képzeld el, hogy elhiszed mindezeket a véleményeket! Nos, ha szkeptikus vagy, ha nem hiszel magadban, és nem hiszel senki másban, akkor ezen vélemények egyike sem zavarhat meg vagy lökhet ki a központodból. Amikor irányítod a saját szimbólumrendszeredet, mindig a középpontodban vagy, ellazult és nyugodt, mert az igazi éned teszi meg a választásokat az életedben, nem a szimbólumok. Amikor kommunikálni akarsz valamit, te parancsolsz a szimbólumoknak, és így jönnek ki a szádon.

Te vagy a művész, és bármilyen módon, bármilyen irányban elrendezheted a szimbólumokat, ahogy csak akarod, mert mindazok a szimbólumok a parancsnokságod alatt állnak. Használhatod a szimbólumokat arra, hogy kérd, amire szükséged van, hogy kifejezd, amit akarsz, vagy amit nem akarsz. A leggyönyörűbb költeményekben és prózai művekben fejezheted ki gondolataidat, érzéseidet, álmaidat. De csak azért, mert egy nyelvet használsz a kommunikációra, nem jelenti azt, hogy el is hiszed. Miért van rá szükséged, hogy elhidd, amit már tudsz?

Ha megérted az ötödik egyezséget, látni fogod az okát, miért nem kell elhinned azt, amit látsz, amit már szavak nélkül is tudsz. Az igazság nem a szavakon múlik. Az igazság csendes. Valami olyan, amit csak tudsz; valami olyan, amit képes vagy szavak nélkül is érezni, és ezt úgy hívják, csendes tudás. A csendes tudás az, amit tudsz, mielőtt szimbólumokban kezdtél volna hinni. Amikor megnyílsz az igazság felé, és megtanulsz meghallgat ni másokat, akkor az összes szimbólum elveszti az értékét, és az egyetlen dolog, ami megmarad, az az igazság. Nincs semmi, amit tudni kellene; nincs semmi, amit be kellene bizonyítani.

Forrás: Az ötödik egyezség

Ajánlott könyvek: