“Belső bölcsességem válaszait követem.”
Nem akarok kövér lenni.
Nem akarok nyomorogni.
Nem akarok megöregedni.
Nem akarok itt élni.
Nem akarom ezt a kapcsolatot.
Nem akarok olyan lenni, mint az anyám/apám.
Nem akarok ennél az állásnál leragadni.
Nem akarom, hogy ilyen hajam/orrom/testem legyen.
Nem akarok magányos lenni.
Nem akarok gondok közt élni.
Nem akarok beteg lenni.
A fenti példákból is láthatjuk, hamar megtanulunk az ellen tiltakozni, amit nem szeretünk, bízva abban, hogy ezáltal automatikusan teljesülnek vágyaink. Pedig így nem fog menni. Hányszor keseregtél azon, mit nem akarsz. Elérted ezzel egyszer is, amire áhítoztál? Ágálni a rossz ellen merő időpocsékolás, amennyiben tényleg változtatni akarsz az életeden. Minél többet rágódsz a nem kívánt dolgokon, annál több kellemetlenségben lesz részed. Amit magadban, vagy az életedben mindig is gyűlöltél, bizonyára még nem múlt el.
Amire odaadóan figyelsz, növekedni kezd, és életed állandósult problémája lesz. Ne siránkozz folyton, inkább arra koncentrálj, amit el akarsz érni. Most alakítsuk az előbbi tagadásokat pozitív megerősítésekké.
Karcsú vagyok.
Gazdag vagyok.
Örökké fiatal maradok.
Most költözöm egy jobb környékre.
Van egy új barátom.
A magam ura vagyok.
Szeretem a hajamat/orromat/testemet.
Szeretettel és megértéssel közeledem másokhoz.
Vidám vagyok, boldog és szabad.
Teljesen egészséges vagyok.
Megerősítések
Tanulj meg pozitív fogalmakban gondolkodni. Minden kijelentésünk egyben megerősítés. Túl gyakran fordulunk negatív megerősítésekhez. Ezek csak fokozzák azt, amitől szabadulni akarunk. Ha folyton azt mondogatod, hogy gyűlölöd a munkádat, a helyzet változatlan marad. Ellenben ha kijelented, “Nagyszerű állást kapok!”, tudatalattidban máris kezdetét veszi az új folyamat.
Szakadatlanul arról beszélj, milyennek akarod az életedet. Egyre azonban ügyelned kell: kijelentéseid kivétel nélkül jelen időben álljanak. Tudatalattid olyan engedelmes szolgáló, hogy ha jövő időben, vagy feltételes módban fogalmazol – “szeretném”, “fogom” -, akkor célkitűzéseid az örök, számodra hozzáférhetetlen jövőben maradnak.
Az énszeretet kibontakozása
Mint már említettem, nem számít, mi a probléma, munkánk tárgya Az én szeretete. Ez a “varázspálca”, amely eltünteti a nehézségeket. Emlékezz azokra az időkre, amikor még “jól megfértél magaddal” – ugye milyen simán ment minden? Idézd fel azokat a napokat, amikor szerelmes voltál – ugye gondtalanul éltél akkoriban? Nos, önmagad szeretete a pozitív érzések és jó szerencse olyan arzenáljával ajándékoz meg, hogy szinte lebegsz a föld felett. Ha szereted önmagad, megjavul a közérzeted.
Erre pedig csak akkor lehetsz képes, ha van önbizalmad, és hibáiddal együtt elfogadod magadat. Elég az önostorozásból. Már hallom is az ellenvetéseket. “De hát mindig is bíráltam magamat.” “Hogy tűrhetném el a hibáimat?” “A szüleim/tanáraim/szeretteim folyton kritizáltak.”
“Máskülönben mi ösztökélne?” “Hogyan változtassak a hibáimon, ha nem bírálom felül őket?”
Agytréning
Az önkritika gyakorlása során elménk az unalomig ismétli elcsépelt monológját. Hozzászoktattad, hogy örökké korholjon, és visszatartson a fejlődésben. Mellőzd a negatív gondolatokat, folytasd az előtted álló fontos munkát!
Térjünk vissza egy korábbi gyakorlatra. Nézz megint a tükörbe és mondd: “Olyannak szeretem és fogadom el magamat, amilyen vagyok.”
Hogy állsz most ezzel a kijelentéssel? Könnyebben fogadod, miután elvégeztük a megbocsátásra irányuló gyakorlatot? Még mindig ez munkánk legfőbb tárgya. Önbecsülés és önbizalom a pozitív változás nyitja.
Azokban az időkben, amikor az önmegtagadás uralkodott el rajtam, olykor legszívesebben pofon vágtam volna magam. Nem tudtam, mit jelent elfogadni önmagunkat. Sokkal erősebben hittem saját hibáimban és hiányosságaimban, semmint hallgattam volna azokra, akik felismerték jó tulajdonságaimat. Ha valaki azt mondta nekem, hogy szeret, azonnal rávágtam: “Miért? Mi szeretnivaló van rajtam?” Végigfutott az agyamon: “Ha rájönne, milyen vagyok valójában, biztos elmenekülne.”
Fogalmam sem volt arról, hogy a jó ott kezdődik, amikor az ember elfogadja belső tulajdonságait, és szereti azt a személyt, aki önmaga. Sok időnek kellett eltelnie, míg békés és szerető kapcsolatot alakítottam ki saját magammal.
Először megkerestem azokat a tulajdonságaimat, melyeket “értékesnek” tartottam. Már ez is segített, és az egészségem javulni kezdett. A jó egészség feltétele az én szeretete. A boldoguláshoz szeretetre és teremtő önkifejezésre van szükségünk. Később megtanultam hiánytalanul elfogadni magamat, még azokat a jellemvonásaimat is, melyeket nem találtam “kielégítőnek”. Valójában ekkor kezdtem fejlődni.
Gyakorlat: Bízom magamban
Már több száz emberrel elvégeztettem ezt a gyakorlatot, kimagasló eredménnyel. Az elkövetkező hónapban mondogasd magadnak: “bízom magamban.”
Tedd ezt legalább két-háromszáz alkalommal egy nap.
Nem, nem lesz sok. Amikor aggódsz, legalább ennyiszer átgondolod a problémádat. Váljon ez
a “bízom magamban” sétáló mantráddá, valamivé, amit folyton folyvást ismételgetsz, úgyszólván megállás nélkül.
A “bízom magamban” garantáltan előcsalogatja a tudatod mélyén megbúvó kétségeket.
Amikor felmerülnek az aggályok: “Hogy bízhatnál magadban, mikor ilyen kövér vagy?” “Ostoba vagy, ha azt hiszed, hogy ettől majd jobb lesz.” “Hitvány alak vagy.” Szóval, ha az agyad eltérítő locsogásba kezd, ideje felülvizsgálnod gondolataidat. Ne hagyd, hogy érzelmeidre hassanak, mert így csak megrekedsz a múltban. Szólítsd meg őket nyájasan: “Elmehettek, bízom magamban.”
Ha belegondolunk abba, mit is csinálunk most, máris kételyeink támadnak: “Ez egyszerűen ostobaság.” “Nem hangzik valami meggyőzően.” “Merő hazugság.” “ Túl monoton.” “Hogyan bízhatnék meg magamban, amikor ilyen hülyeséget csinálok?”
Oszlasd el ezeket a kételyeket. Csak az ellenállásod próbál a felszínre törni általuk. Nincs hatalmuk fölötted, ha nem hallgatsz rájuk.
“Bízom magamban, bízom magamban, bízom magamban. Történjék bármi, bármit mondanak neked, bármit tesznek veled, te csak mondogasd ezt. Ha majd így szólsz magadban, mikor valaki olyat cselekszik, amit nem helyeselsz, ez változásod és fejlődésed biztos jele lesz.
A gondolatoknak nincs hatalma felettünk, csak elég erősnek kell maradnunk. A gondolatok csupán egymásba fűzött szavak, nincs önálló jelentésük. Mi ruházzuk fel őket jelentéssel. Mi döntjük el azt is, milyen jelentést adjunk nekik. Állítsuk hát gondolatainkat gyarapodásunk és fejlődésünk szolgálatába.
Az önbizalom egyik ismérve, hogy nem hagyatkozunk mások véleményére. Ha folyton ezt mondogatnám neked: “Rózsaszín malac vagy, rózsaszín malac vagy.” – először talán nevetnél, aztán elvesztenéd a türelmedet, és azt gondolnád, hogy meghibbantam. Bizonyára nem dőlnél be ennek a képtelenségnek. Mégis, énképünk sokszor épp ilyen elrugaszkodott és hamis. Értékedet külsőd alapján megítélni legalább akkora melléfogás, mintha “rózsaszín malacnak” képzelnéd magad.
Amit “hibaként” könyvelünk el magunkban, nem egyszer személyiségünk megkülönböztető jegye. Ettől válunk egyedivé és páratlanná. A természet sohasem ismétli önmagát. Földünk történetében még nem hullt le két egyforma hópehely, két hasonló esőcsepp. Minden margaréta különbözik a többitől. Ujjlenyomataink eltérőek, mindnyájan mások vagyunk. Különbözőnek szántak minket. Amennyiben vállaljuk ezt, meg szűnik az örökös versengés, az állandó hasonlítgatás. Ha folyton a másikhoz igazodunk, lelkünk összezsugorodik. Pedig földi küldetésünk célja az, hogy kiteljesítsük önmagunkat.
A cikk második része az alábbi linken érhető el, KATTINS IDE!
Ajánlott könyv:
Louise L. Hay – ÉLD AZ ÉLETED
