Nem olyan könnyű megérteni, hogy pontosan hogyan szabadulhatunk fel a karma alól. Nem igazán hiteles spiritualistáktól sokszor hallottam, hogy éppen a rossz karmájukat dolgozzák le, mert valamilyen nehézség adódott az életükben. Annak ellenére, hogy talán megértik, hogy mi okoz bizonyos kellemetlen körülményeket az életükben, s békésen elfogadják azt, gyakran nem tudják, hogyan tartózkodjanak a további rossz karma létrehozásától. Amint a továbbiakból kiderül, a cselekvés bonyolult szövevényét nem könnyű megérteni. Ezért kell arra törekednünk, hogy tisztában legyünk a helyes cselekedet, a tiltott cselekedet és a tétlenség eltéréseivel.
Ha az ember arra törekszik, hogy csak jó karmát eredményező tetteket hajtson végre, még akkor sincs könnyű dolga, hiszen minden tett kevert. Egyszerű emberi lényekként a legjámborabb tetteinkbe is hiba csúszhat. Ilyen az anyagi tettek vagy törekvések természete a földi síkon. Meg kell tehát tanulnunk, hogyan szabadulhatunk meg teljesen a karmánktól, s hogyan kerülhetjük el, hogy még többet hozzunk létre. Azt kell megértenünk, hogy nemcsak karma, hanem akarma és vikarma is létezik. A karma azokhoz a tettekhez kapcsolódik, amelyeket a saját társadalmi, gazdasági vagy testi fejlődésünk érdekében hajtunk végre. Az akarma azokat a tetteket fedi le, amelyeket az ember a lelki fejlődése érdekében tesz, és ezekhez nem tapad karma vagy visszahatás, így kiszabadíthat a születés és halál körforgásából. Ez a karma-jóga folyamata is. Az önző vágyak indíttatására végzett szeszélyes tetteket, melyek karmikus visszahatásokat halmoznak fel vagy alacsonyabb szintű születés felé irányítják az embert, vikarmának nevezik. Tudván, hogy a jó és rossz cselekedetek egyaránt az anyagi világhoz és annak minden nyomorúságához kötik, az intelligens ember természetesen meg szeretne tanulni úgy cselekedni, hogy ezáltal megszabaduljon mindenféle karmikus köteléktől. Ehhez meg kell tanulnunk oly módon szabályozni a cselekedeteinket, hogy ne csak az anyagi természet kötőerőit haladjuk meg az előzőekben megismert módon, hanem egyúttal olyan tetteket hajtsunk végre, amelyek a születéshez és halálhoz láncoló további visszahatásoktól is megszabadítanak.
Először is azt kell megértenünk, hogy a cselekvést nem lehet elkerülni. Akármilyen helyzetben is vagyunk, dolgoznunk kell; meg kell tehát tudnunk, hogy milyen tetteket hajtsunk végre. Mert az ember nem szabadul meg a visszahatásoktól pusztán azáltal, ha egyszerűen tartózkodik a cselekvéstől. Senki, egyetlen percre sem tudja kivonni magát a cselekvés alól. Munka nélkül még az anyagi testünket sem tarthatjuk fenn. Azzal senki sem szabadulhat meg a karma alól, ha lemond a cselekvésről. Ezért tehát úgy kell cselekedni, hogy szabályokban rögzített cselekedeteken keresztül fokozatosan felemelkedhessen. Ezek a szabályozott cselekedetek megtalálhatók a Védákban.
A Védák az előírt feladatokat vallási célú áldozatokként és vezeklésként, valamint jótékonykodásként mutatják be. Ennek az az oka, hogy mindhárom tisztítóan hat még a nagy lelkekre is. Ezeket a tevékenységeket azonban minden elvárástól mentesen, de kötelességként kell végezni. A Bhagavadgítában további magyarázatot találni arról, hogy ezekkel a tettekkel soha nem szabad felhagynia azoknak, akik a lelki felemelkedés útját járják, vagy meg akarnak szabadulni a karmájuktól. Ha az illúzió miatt az egyén úgy dönt, hogy felhagy ezeknek a kötelességeknek a gyakorlásával, lemondását a tudatlanság kötőerejébe sorolják. Míg ha az ember attól tartva utasítja el a gyakorlásukat, hogy kényelmetlenek vagy fáradságosak, akkor döntését a szenvedély kötőereje irányítja. Ez soha nem vezet a karma alóli lelki felszabaduláshoz. Míg ha az ember azért végzi ezeket a kötelességeket, mert meg kell tenni őket, de nincs benne ragaszkodás az eredményükkel kapcsolatban, a jóság minősége vezeti a tettét. Ez vezet a lelki felébredéshez, és a további karma halmozása alóli felszabaduláshoz. A karmától mentes, előírt tevékenységek közé tartozik az áldozat, a jótékonyság és a vezeklés, melyek mind a lelki érdemek gyarapításához kapcsolódó tettek. A jótékonyság arról szól, hogy a pénzedet, az idődet, az értelmedet vagy a tehetségedet adományozd olyan dolgokra, mint amilyen a Legfelsőbb Úr imádata vagy más, kevésbé szerencsés emberek megsegítése. Az áldozat és a vezeklés olyan lelki tevékenységekre utal, mint amilyen a szent napokon tartott böjt, az Isten szent neveinek ismétlésére fordított idő, a meditálás, szent szövegek olvasása a lelki tudás gyarapítása érdekében, tartózkodás attól, hogy más élőlényeknek ártsunk, zarándoklatok szent helyekre, és így tovább. Fárasztónak tűnhetnek, de mivel a lelki fejlődésért teszik őket, anyagi jutalom elvárása nélkül, ezek a tettek biztosan boldogságot hoznak ebben és a következő életben egyaránt. Ezekből a tettekből nem keletkezik több karma, és az addig – nemcsak ebben, hanem több élete során – felhalmozott karmájától is megtisztítják az egyént.
Tovább a 10 oldalas könyvrészletre >>
Ajánlott könyv:
Stephen Knapp – KARMA ÉS REINKARNÁCIÓ
