Az élőlény folyamatosan felfelé halad a reinkarnáció körforgásában, mígnem az anyagi világban lehetséges létezés főbb változatait meg nem tapasztalja. Ennek köszönhetően, mire eléri az emberi szintet, az élőlény minden létformában átfogó tapasztalatra tesz szert az anyagi vágyak és sóvárgások terén. Természetesen nem minden egyéni léleknek kell átmennie ezen az egész folyamaton.

 

Az egyén azonban csak az emberi faj tagjaként döntheti el, hogy milyen tudatszintet kíván kialakítani. E tudatszintet azok a tevékenységtípusok és gondolati minták határozzák meg, amelyek a legerősebben vonzzák. Ezért aztán úgymond vissza is csúszhat a létrán, ha túlságosan állati szintű tudattal él vagy ilyen típusú tevékenységekhez ragaszkodik. A tettek visszahatnak, s ennek következtében az egyik élet tettei határozzák meg azt, hogy az egyénre milyen jó vagy rossz élet vár legközelebb. És ezen a ponton lép be a karma a képbe. A karma ezen a módon tartja az embert az ismétlődő születések és halálok körforgásában, azaz a reinkarnáció kötelékében, mígnem a lélek ki nem szabadul belőle.

 

Ezért ha nem érted meg, hogy mi a karma, a reinkarnáció működését sem láthatod át a maga teljességében. Akik újoncnak számítanak az emberként élt élet terén, azoknak a tudatszintje sokszor nem kifejezetten fejlett. Előfordulhat, hogy nincsenek igazán a tudatában a saját lelküknek, és olyan dolgokat tesznek, amelyeket alapvetően ösztönös vagy érzéki vágyak és a boldogság testi formái motiválnak. Az egyéni élőlény sokszor csak több élet után kezdi el feltenni a kérdést, hogy mi a célja ebben a világban, s ekkor kezdődik meg a fejlődése egy filozófikusabb tudatszinten. Ekkor már motiváltabban keresheti az élet mentális és intellektuális értelmét. Ilyenkor vonhatja le azt a következtetést, hogy a mentális örömök jobbak, mintha csak a testi vágyak irányítanák a tetteit.

 

A lélek, miután sok-sok létformán keresztül akár több millió születésen és halálon átesett, a halál pillanatában rá jellemző tudatszintjétől függően a fejlődés egyre magasabb és magasabb szintjére léphet. Végezetül, ha rájön, hogy ő valójában nem a teste, hanem a benne élő lelki lény, valamint eléri a tudat lelki szintjét, olyan tökéletes szintre emelheti az életét, hogy beléphet azokba a lelki régiókba, ahonnan többé már nem kell visszatérnie, s az anyagi világban megszületnie. Ily módon érhető el a megszabadulás az én önmagára eszmélése révén. A földi emberi léten keresztül a létezés számos egyéb szintjére juthatunk el, s ebbe az is beletartozik, hogy beléphetünk a lelki világ kapuján. Minden attól függ, hogyan használjuk ki ezt az életet.

A karma témakörét az jellemzi, hogy sokan tudnak róla valamit, de kevesen látják át a maga valójában. Newton harmadik törvénye kimondja, hogy minden hatást egy vele azonos erejű és ellentétes irányú viszszahatás követ. Univerzális szinten ez a karma törvénye. A karma törvénye lényegében azt mondja ki, hogy minden tettnek visszahatása, azaz következménye van, és akármit teszel másokkal, az később – akár ebben, akár egy későbbi életben – visszaszáll rád. Az pedig, ha nem ismered a törvényt, nem mentesít ez alól. Mindenképpen felelősségre vonhatók vagyunk minden tettünkért, ha megértettük ezt, ha nem. Akkor sem szabadulhatunk ez alól, ha nem hiszünk benne. Ennélfogva az a legjobb, ha megismerjük a működését. Ha mindenki ismerné és értené a karma törvényét, mind boldogabb és ragyogóbb világban élnénk. Miért? Mert tudnánk, hogyan igazítsuk az életünket úgy, hogy ne kelljen elszenvednünk a hamis életcélok miatt elkövetett tetteink állandó következményeit.

 

A védikus irodalom szerint a karma az ok és okozat törvénye. Minden tettnek van oka és következménye is. Karma keletkezik, ha a testi vagy mentális fejlődés érdekében gyümölcsöző (azaz következményekkel járó) tetteket hajtunk végre. Végre lehet hajtani olyan kegyes tetteket, amelyek jó következményt vagy jó karmát hoznak magukkal egy örömtelibb jövő érdekében, vagy végre lehet hajtani önző – olykor bűnös cselekedeteknek is nevezett – tetteket is, melyek rossz karmát és szenvedést eredményeznek. A karmája mindenhová követi az embert, akárhol jár is ebben vagy a későbbi életeiben. A karma, az ember által kialakított tudat jellegével egyetemben, olyan következményeket hív életre, amelyeket az adott egyénnek meg kell tapasztalnia.

Azt mondják: ki amint vet, úgy arat. Hasonlóképpen, ahogyan az ember a jelenlegi életét éli, úgy alakít ki egyfajta tudatot a gondolataival és a tetteivel, melyek egyaránt lehetnek jók vagy rosszak. Ez hozza el azt a fajta halál utáni életet, amelyben öröm vagy szenvedés vár rá.

 

Ajánlott könyv:

Stephen Knapp – KARMA ÉS REINKARNÁCIÓ