A Beavatás aranyat ér. A Beavatás egy rendkívüli könyv, melyet Elisabeth Haich írt 1953-ban. Elisabeth Haich (avagy Haich Erzsébet) (1897–1994) egy ismert magyar festő- és szobrászművész volt. 1948-ban Szelvarádzsan Jeszudiánnal közösen megalapította Svájcban Európa első jógaiskoláját.
A Beavatás kezdetben a második világháború előtti Magyarországon játszódik, és igen gyorsan egy megigéző erejű történet bontakozik ki. Elisabeth Haich az ókori Egyiptomban megélt előző életét meséli el, ahol Atothisz fáraó lányaként élt, i. e. 4500 körül. A történet a beavatásra való felkészüléssel kezdődik, mely Ptahhotep főpap felügyelete alatt zajlik. Az ókori Egyiptomban a beavatás célja az volt, hogy megtanítsa a neofitáknak, hogy „nincsen halál”. A főpapok tudták, hogyan tartsák éberen a neofita elméjét, még akkor is, amikor annak elrévült teste a Nagy Piramis mélyén fekszik egy gránit szarkofágban. Elisabeth Haich leírja, hogy a neofita tudatában hogyan jelenik meg álomképek soraként a jövő. Ilyenkor az illető az álom során a teljes jövőjére rálát, egészen az idők végezetéig. A neofita dolga, hogy megakadályozza, hogy ezek az álmok az anyagi lét síkján is valósággá váljanak azáltal, hogy a saját lényének legmélyére száll, ahol ezek az erők látens állapotban szunnyadnak és az álom állapotában éli át őket. Ha viszont azonosul ezekkel az álmokkal, minden, amit lát valóság marad számára, és kénytelen lesz újra átélni mindent a Tér és Idő háromdimenziós világában is. A próbán nem minden neofita ment át. Ha viszont egy neofitának sikerült minden próbát teljesíteni, akkor belépett a „sors nélküli létezés állapotába”.
A Beavatásban Elisabeth Haich egy elveszett felsőbbrendű civilizációról ír, akik technológiai és spirituális szempontból is sokkal fejlettebbek voltak, mint a ma élő emberiség (ez a nép birtokában volt a tudásnak, melynek segítségével legyőzhették a gravitáció vonzását és a járműveik a gondolat erejével tudtak repülni). Emellett azt is megtudhatjuk a könyvből, hogy a Gízai piramisokat kik és miért emelték. Egyébként csupán a Nagy Piramis felépítéséhez két és fél millió, egyenként 2–10 tonnát nyomó mészkőtömbre volt szükség. Az, hogy milyen módon voltak képesek felépíteni, a mai napig a régészet egyik legnagyobb rejtélye. Elisabeth Haich továbbá fényt derít Mózesre (arra, hogyan választotta ketté a Vörös-tengert), Jézus Krisztusra és a Bibliában található mélységes igazságokra is.
A szerző a világ korszakairól is ír a művében. Minden egyes korszak körülbelül 2160 éven át tart. Elisabeth Haich szerint a Vízöntő korszakban (ami nemsokára be is köszönt), elmosódik a határvonal a tudomány és a vallás között. Egy nagy tanító be fogja bizonyítani, hogy minden vallás mélyén ugyanaz az egyetlen igazság rejtőzik, és ezzel meg fogja szüntetni a világ három legjelentősebb vallása között ma még fennálló különbségeket. Továbbá azt is el kezdjük megérteni, hogy az Univerzum egésze élettel telített.
A Beavatást egyszerűen nem lehet letenni. Amikor Elisabeth Haich 1943-ban találkozott Szelvarádzsan Jeszudiánnal, (egy madrászi doktor fiával, aki 1937-ben Magyarországra jött orvostudományt tanulni), akkor még fogalma sem volt róla, hogy hogy ő az a kis indiai fiú, akinek az életét az apja kr. e. 4500 körül megmentette. A könyv utolsó lapjain más érdekesség is kiderül Atothisz fáraóról. Amikor a második világháború előtti Magyarországon Elisabeth Haich felveszi a kapcsolatot Ptahhotep főpappal, megkérdezi tőle, hogy merre van Atothisz fáraó, aki az egyiptomi előző életében az apja volt.
„– Lelkem atyja – teszem fel a következő kérdést –, hol van Atothisz, a fivéred, az én egyiptomi apám? Kimondhatatlanul vágyom rá, hogy kapcsolatba léphessek vele. Biztos vagyok benne, hogy nem hagyott el. Ekkor fenséges megjelenésű férfi képe bontakozik ki lelki szemem előtt, olyan férfié, aki az utóbbi idők legnagyobb tanítómestere és a legmélyebb igazságok hirdetője volt. Olvastam a könyveit, amelyeket a tanítványai az előadásai alapján állítottak össze, és jelentettek meg. Amikor ezeket a könyveket olvastam, mindig izgatott lettem, mert minden mondat azt a biztos érzést ébresztette fel bennem, hogy ezt az embert ismerem, hogy mély kapcsolatban állok vele, minden gondolatát a magaménak tudom, és hozzá tartozom! Tudtam, hogy soha nem lesz alkalmam találkozni vele, mivel idegen országban halt meg, amikor én még kisgyerek voltam.”
A Beavatásban elég utalás található arra, hogy tudhassuk, hogy a fenséges férfi, akiről Elisabeth Haich beszél nem más, mint Szvámi Vivékánanda (1863–1902).
A könyv lapjairól áradó bölcsességet magunkba kell szívnunk, így meg kell nyitnunk az elménket olyan témák előtt is mint a reinkarnáció. A Beavatás olvasásával egy lépéssel közelebb juthatunk az Igazság megértéséhez.
Elisabeth Haich a következő szavakkal zárja könyvét:
„Emlékszem… ó, Istenem!… Emlékszem! Rájövök, hogy mindaz, amit jelenlegi életemben az anyagi, földi síkon „valóságként” éltem át, több ezer évvel ezelőtt a piramisban, a beavatásom idején már lezajlott egyszer. Akkoriban ezek az események a lelkem mélyén rejtőztek tudatlan, látens energiaként, tiszta okként, mert minden, ami itt a Földön történik, a lelki síkon már készen álló, megnyilvánulásra váró ok megvalósulása. Ha az ember képes tudatosan elérni az önvalónak ezeket a mélységeit, ahol az említett energiák megvalósulásukra várnak, akkor az okokkal egy időben a következményt – a jövőt – is jelenként éli át! A jelen az életünk, és mindaz, ami velünk történik, nem más, mint a beavatás próbatételeinek láncolata. A megmérettetések során alkalmat kapunk arra, hogy a belső feszültségeket, amelyeket gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel világkorszakok óta felhalmoztunk magunkban, és amelyek sorsunk, jövőnk okát alkotják, feloldjuk, és megszabaduljunk tőlük. Abban a mértékben, ahogy ezeket az indulatokat tudatosítjuk, az ezáltal levezetett, és a kötöttség miatt korlátolt emberi tudattól is megszabadulunk, és az igazi, minden személyes „én”-érzés mögött álló, kibontakozásra váró isteni önvalóval – Istennel – azonosulunk. Ez a BEAVATÁS.”
A Beavatás tényleg aranyat ér. A kötet elolvasása után sohasem leszel az, mint aki előtte voltál. A Beavatás olvasása is a beavatás része.
írta: Sanjay Sivadas
Forrás: www.sparkthemagazine.com