A Seat of the Soul Institute alapítója és A Lélek lakhelye című könyv szerzője elmondja, hogyan segítik spirituális fejlődésünket a fájdalmas tapasztalatok.
Az energia lelkünk szemszögéből egészen más, mint az öt érzékszervünk aspektusából. A spirituális fejlődéshez meg kell értenünk a kettő közötti különbséget.
Az öt érzékszerv szemszögéből az energia a tevékenykedésnek, a dolgok elvégzésének a képessége. Minél több energiánk van, annál többet tudunk teljesíteni. Ebből a nézőpontból a következő kérdések válnak fontossá:
Mennyi energiánk van? Eleget alszunk? Túl sokat aggódunk? Több vitaminra van szükségünk? Égészségesen működnek a mitokondriumaink?
Azok, akik ezek miatt a kérdések miatt aggódnak, orvoshoz, táplálkozási tanácsadóhoz vagy pszichológushoz fordulnak, hogy több energiára tegyenek szert. Nem akarnak álmosak vagy fáradtak lenni. A probléma fizikai vagy pszichés eredetű, megoldást pedig az orvostudomány vagy a pszichoterápia nyújt.
A lélek szempontjából nem az a fontos, hogy mennyi, hanem hogy milyen energiánk van. Mindössze kétféle energia létezik. Persze a haragot, a féltékenységet, a sértettséget, a stresszt, a vágyódást, a függőségeket és kényszereket mind különböző energiáknak érezzük. Mindegyik sajátos fizikai érzetet kelt a testünkben (fájnak), és ha ezektől az érzetektől vezérelve cselekszünk, akkor azoknak megfelelő következményeket érünk el (rombolót és fájdalmasat). Úgy érezzük, hogy különböző energiákkal van dolgunk, valójában azonban ezek ugyanannak az energiának, a félelemnek a különböző megnyilvánulásai.
A másikféle energia a szeretet.
A szeretet különböző megnyilvánulási formái szintén más-más energiának tűnhetnek, például elismerésnek, hálának, türelemnek, az Élet iránti áhítatnak, valamint elégedettségnek. Ezeknek is megvannak a megfelelő testi érzetei (jó érzés), és az általuk vezérelt tettek is meghatározott eredményt hoznak (egészséget és örömöt). Még ha úgy is érezzük, hogy különböző energiákkal állunk szemben, ezek valójában csak más-más megnyilvánulási formái ugyanannak az energiának, a szeretetnek.
A történet azonban még bonyolultabb. Vannak a félelemnek olyan formái, amelyeket összekeverünk a szeretettel. Ilyen például a szerelem. Vágyódunk valaki után (fájdalmas), megpróbáljuk befolyásolni az illetőt (fájdalmas), végül pedig bevonzzuk az életünkbe (csodálatos érzés), amit erős fájdalom követ, ha az illető elhagy bennünket, meghal vagy beleszeret valaki másba. Ezt az egész drámát a szeretetnek álcázott félelem okozza. A teljes folyamat fájdalmas és romboló, mert semmi köze a szeretethez. A szeretet nem képes fájdalmat okozni vagy pusztítani.
A félelemnek számtalan olyan megnyilvánulási formája van, amely szeretetnek tűnik. A lelkészekről, a papokról, a hospice-ok dolgozóiról, az egészségügyi dolgozókról és sok mindenki másról tűnhet úgy, hogy a szeretet vezérli őket, holott tetteik nem teljesen szeretetből fakadnak. Néhányan azért választják a fenti tevékenységi kör valamelyikét, hogy saját magukkal kapcsolatban jobban érezzék magukat azáltal, hogy gondoskodó, türelmes, emberbarát és önzetlen emberként vonzóbb önképet alakítanak ki magukról. Ha törekvéseik nem járnak sikerrel és mások nem ismerik el érdemeiket, akkor csalódottá válnak (fájdalom), kihasználtnak (fájdalom) és nem kellőképpen méltányoltnak (fájdalom) érzik magukat, ez a sértettség (fájdalom) pedig addig fokozódik, amíg haraggá (fájdalom) nem duzzad.
Ha egy tett alapvető motivációja, amelynél mélyebbre már nem lehet ásni, az, hogy valaki másért cselekedjünk, akkor a tettet a szeretet mozgatja. Ha egy cselekedet alapvető motivációja – amelynél mélyebbre már nem lehet ásni – az, hogy magunkért cselekedjünk, akkor a tettet a félelem mozgatja. Csak mi magunk ismerhetjük valódi szándékunkat, és csak akkor láthatjuk meg, ha elég bátrak és elkötelezettek vagyunk ahhoz, hogy felfedezzük.
A szeretet nagyobb energia, mint a félelem. Úgy is mondhatjuk, hogy a szeretet a legnagyobb oktánszámú üzemanyag. (Nem az egyes személyek iránt érzett szeretet, hanem a mindenki iránt, az Élet, a Föld iskolája és annak minden alkotóeleme iránt érzett szeretet.) Ram Dass egyszer boldog mosollyal azt mondta nekem: „Szeretlek. Szeretem őt. Szeretem ezt az asztalt. Szeretem a padlót. A szeretet óceánjában létezem.” Legtöbbünk azonban a félelem óceánjában él.
A szeretet fáradhatatlan, gyógyító és kimeríthetetlen, amely összehozza az embereket, és amely semmivel nem mérhető. A szeretet a Hatalmas Együttérzés, amit a buddhizmus tanít, és a „minden ismeretet felül haladó szeretet”, amiről a Kereszténység beszél.
Gondoltunk már a fenti módon a szeretetre? Ránéztünk valaha a tevékenységeinkre, feltéve a kérdést, hogy „Szeretettől vagy félelemtől vezérelve cselekszem?”
Ez a legfontosabb téma, mert a legjelentősebb döntés elé állít minket: a szeretet és félelem közötti választás elé. Nem csupán képesek vagyunk erre a választásra, hanem arra születtünk, hogy minden pillanatban határozzunk. Ha azt választjuk, hogy szeretetből cselekszünk függetlenül attól, hogy mi zajlik bennünk (mint a félelem okozta fájdalmas érzetek) és körülöttünk (mint egy országos vagy nemzetközi válság), az valódi erővel ruház fel bennünket. A döntésünktől függ, hogy valódi erőt teremtünk-e. A félelmet majdnem mindig tudattalanul választjuk, a szeretetet viszont mindig tudatosan.
– Gary Zukav
Forrás: https://www.huffpost.com/
Ajánlott könyvek:
A LÉLEK LAKHELYE
AZ ÉBREDÉS KÖNYVE
ÉLET ADTA BÖLCSESSÉG
