A szív az egész szervezet elektromágneses motorja. Nemcsak, hogy életben tart az oxigéndús vér pumpálásával, hanem folyamatosan elektromos áramot vesz fel és továbbít a környezetünkbe, illetve a szervezetünkbe. A szív elektromágneses mezője a test által létrehozott legerőteljesebb mező, mely több tíz centiméterre terjed ki minden irányban. Lényünk minden egyes sejtjére kihat, és a test felületének bármely pontján kimutatható.
Egyszerűen fogalmazva, a szív jelenti elektromos kapcsolatunkat az élettel. Részei vagyunk a minket körülvevő elektromágneses környezetnek, és a környező elektromosság tart életben bennünket. Megtanultuk, hogy nem csupán oxigént lélegzünk be a levegőből, hanem plazmát, töltéssel rendelkező részecskéket, fényt és mozgást is. Ezt az energiát a szívünk pumpálja végig az ereinken minden szerv, szövet és csont felé, valamint a humán biomezőt jelentő plazmabuborékba is. Ez az energia tart minket életben. Csak gondoljunk bele: ha valakinek megáll a szíve, elektromosság segítségével indítják újra.
A biomező-anatómiában a szívközpont irányítja a fizikai szívet és a keringési rendszert, a karokat, vállakat, kezeket, ahogyan a tüdőt és a rekeszizmot is. A szeretet adásának és fogadásának megnyilvánulási helye, azonban otthont ad olyan nehezen viselhető érzéseknek is, mint a gyűlölet, neheztelés, gyász, szomorúság, depresszió és kétségbeesés. A szívcsakra egyensúlytalanságai fizikai szinten felületes légzésben, asztmában, váll-, kar- és kézfájdalomban, felső háttájéki panaszokban, rossz testtartásban és a szív- és érrendszeri megbetegedések számos fajtájában mutatkozhatnak meg. A harmonikus szívcsakra színe a zöld, magánhangzója „á”, a mantrája pedig „JAM”.
A szívbetegség első számú halálok az USA-ban. Beszélünk az étrend, a dohányzás, a telített zsírsavak szerepéről szívünk egészsége kapcsán, de ritkán hallom, hogy bárki is az érzelmek hatásáról beszélne, legalábbis a „stressz” kissé tág fogalmának emlegetésén túl. Úgy vélem, az elektromosság szempontjából nézve a szívbetegség a szervezet válasza a kezelhetetlen érzelmekre. Ha túl sokáig hordozzuk magunkban az emocionális terheket, fizikai értelemben megerőltetjük szívünket. Erősen befolyásolja a gyász, kétségbeesés, szomorúság és gyűlölet, és az utánuk maradó hordalékok gyengítik fizikai működését. Ha megkeményítjük puha, lágy szívünket, hogy kizárja magából a kemény érzelmeket, azt az élet- és elektromosságáramlást akadályozzuk, amely minden pillanatban keresztülhalad rajta. Ahogyan én látom, akkor lesz az embereknek szívinfarktusa, ha elvágják magukat önmaguktól, másoktól és az élettől, és megszakad az élethez való elektromos kapcsolódásuk.
A szívközpont két oldalán, különösen a bal és jobb váll környékén, az egészségtelen vagy kiegyensúlyozatlan szeretettel, valamint a szeretet hiányával vagy elvesztésével kapcsolatos információk és érzések tárolódnak.
A szív bal oldala a feldolgozatlanul maradt szomorúságot, depressziót és gyászt őrzi, nem ritkán akár generációs vagy még hosszabb, örökletes csatornákról érkezve. Ha valaki például depresszióban szenved, rendkívül sok megrekedt energia lesz itt.
A szív jobb oldalán pedig az alkalmazkodási és gondoskodási kényszer okozta kibillenéseket találom, amikor mások érdekeit a sajátunk elé helyezzük, igent mondunk, amikor nemet kellene, illetve neheztelés van bennünk. A gyűlölet érzésével pedig közvetlenül a fizikai szív fölött találkozunk. Ez bizony kemény dió, melyről sokan (főleg a kedves, spirituális beállítottságúak) nem hajlandóak elismerni, hogy érzik. Gyakran látom, hogyan nyomják el magukban az emberek a gyűlöletet és önutálatot, hogy végül azután másokra vetítsék ki azt.
Itt igazán kemény dolgokról van szó. A szívben rengeteg minden történik, s ez az egyik oka, hogy én inkább a napfonatcsakrát választom a tudatosságom lakhelyéül. Igen, ott a szeretet és a részvét, csakhogy előbb át kell gázolnunk ezeken az erős töltöttségű érzéseken, hogy eljussunk oda. Ha a tudatosságunk a középpontunkban gyökerezik, könnyebb nyitva tartani a szívünket.
Ha elég erős az énképünk és helyén vannak a határaink, képesek vagyunk szeretni és törődni másokkal úgy, hogy közben saját szervezetünket is tiszteletben tartjuk.
Hála és szeretet
Amikor a szívközpont nyitott és harmonikus, képesek vagyunk könnyedén, spontán módon szeretni önmagunkat, másokat és az életet általában. Nem arra gondolok, hogy azt mondjuk, „szeretlek” – hanem igazán megérezzük a bensőnk mélyéből feltörő szeretetet. Szeretjük magunkat. Szeretjük a családunkat. Szeretjük a barátainkat. Szeretjük a természetet. Szeretjük az univerzumot. Megpihenünk a szeretetben, lényünk teljességében, ami egyértelműen a legenergiahatékonyabb hely, ahol lehetünk.
Egyik barátom mindig azt mondja: „Ha közhely, akkor biztos igaz.” Igaz, hogy a szeretet a legerősebb gyógyító erő a bolygón. Komolyan hiszem, hogy a szeretet mindent legyőz. Ez a mindig felkelő nap. Egyes spirituális filozófiák azt is mondják, hogy ami nem szeretet, az félelem, amivel egyet kell értenem. Arra jutottam, hogy minden szeretet, ami pedig nem, az statikus zaj vagy zavar. A fájdalomtest zöreje alatt csak szeretet van.
De tágítsuk ki egy pillanatra a szeretetről alkotott felfogásunkat. Megtanultuk, hogy a romantika, szex, a heteroszexuális párok és a tündérmesébe illő happy endek összefüggésében gondoljunk a szerelemre, szeretetre. Csakhogy itt sokkal többről van szó. A természet tökéletes geometriájának megnyilvánulásáról, mely tökéletességet nevezzük jóságnak, igazságnak, szépségnek, szeretetnek. Ez mind ugyanaz. A tökéletes szinuszhullám, az adás lényege. Ha ebben a rezgésben vagyunk, amikor egy nyári napon ejtőzve minden kellemes, az szeretet. A természet ebben a tökéletességben létezik. Mindenki erre vágyik, nem csupán a hippik és a javíthatatlan romantikusok.
Ahogy végighaladunk ezen a fejezeten, javaslom, vizsgáljuk meg saját felfogásunkat a szeretetről. Cinizmus van bennünk ezzel kapcsolatban? Esetleg fájdalom? Félelem? Valamilyen hiányérzet? Fogadjuk el, bármire lelünk is, ugyanakkor hívjuk magunkba a tágabb értelmezés lehetőségét. Ha valamilyen korlátozó hiedelemre találunk, nem kell azt megváltoztatnunk vagy eldobnunk, de talán eljátszhatunk a gondolattal, hogy a szeretet győzedelmeskedik, sőt talán már győzött is.
A szeretet gyógyító ereje biológiai valóság. Ha kitárjuk a szívünket felé, nagyobb harmóniát hozunk létre a szervezetben és az életünkben egyaránt.
Számos egyéb fontos szerepe mellett, a szív a test mozgatórugója is. Minden egyébnek az alaptónusát meghatározza. Én úgy gondolok rá, mint az anyára a családban: „Ha anya nem boldog, senki sem az.” Harmonikus állapotban a szív stabil, ritmikus mozgást végez. A HeartMath Institute kutatói behatóan tanulmányozták e jelenséget, lekövetve a szívfrekvencia-variabilitás mintázatait, miközben a vizsgált személyek olyan pozitív érzelmeket éltek meg, mint a szeretet, hála és öröm. Úgy találták, hogy ezek hatására a szív ritmusa harmonikusabbá és rendezettebbé vált. Az így generált szívfrekvencia-variabilitás ritmusa tökéletes szinuszhullámot mutatott.
Legjobb módja, hogy harmóniába hozzuk a szívritmust, ha tudatosan átérezzük a szeretetet és hálát. Ne feledjük el, hogy mind színészek és színésznők vagyunk, s megvan a képességünk ezen érzések felkeltésére magunkban. A hála remek kiindulási pont, hisz nagyon könnyen hozzáférhető. Függetlenül attól, mi folyik épp az életünkben, nagyon sok mindenért hálásak lehetünk. Happy Money című briliáns könyvében Ken Honda azt írja, naponta tízezer alkalommal mondjunk köszönetet. Elmeséli, hogy egy apró, idős, japán férfitól hallott először erről, vagyis a kifejezés valójában így hangzik: „Arigato! Arigato! Arigato!” Bármiért és mindenért hálásak lehetünk. Hálát érzek, hogy fel tudok kelni az ágyból. A meleg zuhanyért. Hálás vagyok a kávémért. A nap folyamán is többször megállok és arra gondolok: Arigato! Arigato!
A hála érzéséhez valós energetikai hatás kapcsolódik. Jó barátom, dr. Paul Mills számos vizsgálatot végzett annak megismerésére, mennyiben javítja ez az érzés egészségünket és jóllétünket, az eredmények pedig elképesztőek. A hála azonnal visszaterel minket a szívünkbe, a középpontunkba, összehívja és elérhetővé teszi számunkra saját energiánkat. Jobban rálátunk, vajon tényleg többet kell-e tennünk vagy birtokolnunk, mint amit jelenleg teszünk vagy birtoklunk. Az elégedettség vagy a szükség állapotából jövünk-e? A hála pillanata azonnal rámutat.
Nemrégiben igen erős hálapillanatot élhettem át. Az ötvenedik születésnapom volt épp, s a sors úgy akarta, hogy ezen a napon indítottuk el a Tuners Without Borders (Hangolók Határok Nélkül) programot a jamaikai főváros Trench Town negyedének Boys’ Town nevű iskolájában, szemben az épülettel, ahol Bob Marley élt fiatalon. Sok minden esett egybe azon a napon, köztük Tony Robbins gáláns adománya a céljaink megvalósítására, s mind hozzájárult, hogy életem egyik legcsodálatosabb élményében legyen részem. A kingstoni hotel előcsarnokában sétáltam épp a nap ajándékain tűnődve, oly mértékű hálával telten a felsőbb hatalom felé, hogy egyszer csak a biomezőm kiterjedését érzékeltem, szinte mintha istent érintette volna meg, aki pedig megérintett engem ebben a robbanásszerű, eksztatikus, transzcendens élményben. Igazán az egyik legfelemelőbb, zsigeri élménye volt életemnek. Mintha a bennem lévő hála akkorára nőtt volna, hogy végül kirobbant belőlem. Miután megnyugodtam, Paul jutott eszembe. Ha van ember, aki megértheti, mi történt velem, az ő. Amikor elmeséltem neki, azt mondtam, az érzékelésen túli a legjobb kifejezés, mellyel le tudom írni, mire azt felelte, ez egy ismert jelenség – a neve pedig valóban transzcendencia!
Ne becsüljük alá a hála gyakorlásának erejét a változások előidézésében. Hatalmas erőről van szó!
Forrás: Elektromos test, elektromos egészség
Ajánlott könyvek:
ELEKTROMOS TEST ELEKTROMOS EGÉSZSÉG
–
CSAKRAGYÓGYÍTÁS
