Chani Nicholast – lelkes és kiterjedt hallgatósága miatt – gyakran „az internet kedvenc asztrológusának” nevezik. Chani több mint húsz éve értelmez horoszkópokat, úgyhogy már jóval az Instagram előtt is foglalkozott azzal, hogy mit mondhat el valakiről egy bolygóállás. New York Times sikerlistás könyve, a Sorsunk a csillagokban  útmutató a születési horoszkópunk értelmezéséhez, ami együtt használható azokkal a horoszkópokkal, amelyeket több mint egymillió olvasóval oszt meg új- és teliholdkor. Internetes műhelyeket és tanfolyamokat vezet, valamint kozmikus hangulatú lejátszási listákat állít össze a Spotify-ra – asztrológiai aláfestő zenét az adott hónapra.

 

Chani útja az asztrológiához nem egyenes vonalat követett – bár mindig is életének egyik állandója volt. Az asztrológia mentőöv volt számára függőség és elhanyagoltság dúlta gyermekkorában. Első elemzései – nyolcévesen egy rövidebb elemzés, majd 12 évesen saját horoszkópjának részletes kielemzése – adták meg neki először azt az érzést, hogy mások észreveszik. Az asztrológia sok éven keresztül vonzotta Chanit, ám évtizedek kellettek hozzá, hogy teljesen elköteleződjön mellette. Pincérnő volt, kipróbálta a színészetet, jógát oktatott, és félbehagyott egy hároméves egyetemi mesterképzést, mielőtt elkezdte volna írni az árnyalt, társadalmilag tudatos horoszkópokat, melyek végül összhangba állították energiáját életének küldetésével.

 

Chanival beszélgettünk az örömről, a Hold tanításairól és arról, hogy az asztrológia miként lehet a rendrakás eszköze. A beszélgetésre a COVID-19 miatti karantén első teliholdja alatt került sor, melyet Chani a feleségével Los Angelesben töltött.

 

A radikális önelfogadás nagyon drámainak hangozhat, de lényegében az ellágyulásról szól. Annyit tesz, mint tudtára adni saját magunknak, hogy nyugodtan lehetünk azok, akik vagyunk.”

 

KM: A megnövekedett szorongás és bizonytalanság korszakát éljük. Az asztrológia hogyan segíthet át ezen és a hasonló helyzeteken?

CN.: Az asztrológia a ciklusokról, a ritmusokról és a mintákról tanít minket. Elmondja, hogy mindennek van kezdete, közepe és vége; és emlékeztet rá, hogy a pillanatban élünk – legyen az bár rémes vagy dicső –, ami változni fog. Nem ragaszkodhatunk semmihez, de a kapcsolatot mindennel megtalálhatjuk.

Amikor széles látókörrel tekintünk a jelen pillanatra – és az elmúlt évtizedek-évszázadok kontextusába helyezzük –, láthatjuk a megjelenő asztrológiai mintákat, és megérthetjük, hogy a történelem során melyek jártak együtt nehéz időkkel. Riasztó lehet ezekre a nehéz momentumokra tekinteni, mielőtt mi magunk megtapasztaltunk volna egyet – utána viszont már furcsa módon megnyugtató foglalkozni velük.

Ha az asztrológia szemüvegével nézzük a világot, az segít megértenünk, hogy ez a pillanat nem tart majd örökké – és nincs elszigetelve sem. Kapcsolódik minden más kibontakozásához.

Amikor krízishelyzethez érkezünk, elő kell vennünk mindazt, aminek segítségével a „normális” élet során megőriztük az összhangot. Ekkor a spirituális gyakorlataink és önmagunk gondozásának módjai vagy remekül szerepelnek, vagy megmutatkozik, hogy nem működnek túl jól.

 

KM: Mi folyik most a kozmoszban? Tudnál olyan kerettel szolgálni, ami segíthet nekünk kiigazodni a mostani helyzeten?

CN.: Januárban két fogyatkozás után a Szaturnusz és a Plútó együttállására került sor, ami körülbelül 36 évenként következik be. A Plútó az alvilághoz tartozik, és felnagyítja annak a bolygónak a jelentőségét, amellyel együtt tűnik fel. A Szaturnusz a mértékletesség és a fegyelem bolygója – valamint a struktúráé és a formáé. Emellett az elszigeteltségről és a karanténról is szól. A Szaturnusztól érettebbé válunk. Arra kér minket, hogy komolyodjunk meg. A Szaturnusz szól, hogy állj meg, rossz fele mész – hosszú távon az utad nem vezet elégedettséghez.

Visszakeresve a két bolygó együttállását, láthatjuk, hogy legutóbb a 80-as évek elején történt, az AIDS-járvány fellángolásakor. Ha egészen az 1300-as évekig visszanézünk, egy Szaturnusz-Plútó együttállás tökéletesen egybeesett a bubópestissel.

Ez a kettő most a Bakkal áll együtt. A Bakot általában az anyagiakkal hozzák összefüggésbe – pénzügyi korlátozást ígér. De nem csak ez történik: a Jupiter is a Bak jegyében van, és együtt áll a Plútóval. Legutóbb 2008-ban volt a kettő így kapcsolatban a Plútóval. Nem volt teljes az együttállás, de nagyon közel voltak egymáshoz, és akkor történt a legutóbbi nagy pénzügyi összeomlás.

Oly sok minden történik ebben a pillanatban, de amikor mindent eltakarítunk az útból – amikor csak a legszükségesebbekre számíthatunk – akkor megérthetjük, hogy mi fontos igazán. Mivel a Szaturnusz korlátozó természete kezdettől fogva erősen jelentkezett, tudjuk, hogy a felszámolás és a visszahúzódás ideje jött el.

KM: Nemrég a következőt osztottad meg az Instagramon: „A magunkkal töltött idő megnövekedése közvetlenül ráirányítja a figyelmünket arra, ami mindig ott vár ránk a mindennapi élet felszíne alatt.” Mit tanácsolsz annak, aki most felkészül, hogy mélyebbre utazzon saját magában?

CN.: E pillanat ereje abban rejlik, hogy mindannyian mélyre utaztunk saját magunkban. Nem ugyanazt tapasztaljuk mindannyian, de mind ugyanazt a kollektív pillanatot éljük meg. Az alámerülés sokkal jelentősebbnek érződik – és felerősíti, hogy nem tudjuk, mikor változik meg ez az állapot.

Ami a tanácsomat illeti, ez a rendelkezésre álló külső és belső erőforrásokon múlik. A terápiához és a gyógyító módszerekhez való hozzáférés óriási kiváltság, ahogyan az is, ha van időnk rájuk. Én életemnek ezen a pontján úgy hiszem, sok belső kapacitásom van, és még így is meg kell küzdenem a napról napra felmerülő érzéseimmel.

Azt mondanám, hogy nyúlj mindazon tartalékokért, amelyek elérhetőek a számodra! Tedd azt, ami megnyugvást hoz az adott pillanatban – ami segít, hogy visszatérj a lélegzetedhez, és elidőzz a napban! Próbálj nem foglalkozni többel, ne vállalj többet, mint ezt az egy napot!

 

„Az örömöm forrása nem lehet valaki más – csak belülről fakadhat.”

 

KM: A rendrakás szembesülés az életünkkel. A maga módján a radikális önelfogadás egy gyakorlata. Beszélj még erről a kifejezésről – mit jelent a számodra, és miért fontos?

CN.: A radikális önelfogadás nagyon drámainak és tevékenynek hangozhat, de lényegében az ellágyulásról szól.

Az emberi lények oly sokat másokra vetítenek ki. Amikor azt látjuk, hogy valaki sikeres – az élet bármely területén – nekünk is kell, amit megszereztek. Sokunk azt gondolja, hogy ugyanazzá az emberré kell válnunk – vagy olyanná kell formálnunk magunkat, ami nem mi vagyunk, mert így kaphatjuk meg az elismerést, amelyre az egónk éhezik, és amelynek a megkívánására ránevelt a környező rendszer. A saját vágyaink megismerése egy egész életen át tartó feltárása a hatásnak, amelyet ez a rendszer a pszichénkre gyakorolt.

Ha megszólít téged az asztrológia, a horoszkópod gyors utat jelenthet az igazi vágyaidhoz. Azt mondja, amit kijelent. Üzenet csak neked – nem vita tárgya. Ezek a tulajdonságaid. Ez volt jelen a születésed pillanatában. Így bontakozhat ki.

Az évek során úgy láttam a horoszkópok értelmezésénél, hogy azt tartalmazzák, amire a lélek vágyik. Amikor elfogadjuk, hogy mihez van tehetségünk és mire vágyunk – amire a kíváncsiságunk és az energiánk irányul – és megengedjük magunknak, hogy elinduljunk felé, sok minden természetes módon a helyére kerül. Létezésünk áramlatával haladunk.

Az életünknek van egy fő vonulata, ami általában nagyon korai szakaszban kezdődik, és láthatjuk az évek során elejtett morzsáit. Megpróbálkozhatunk más dolgokkal, de általában újra és újra visszatérünk hozzá – ehhez az energiával és jelentőséggel teli helyhez.

Amikor ezt felismered, ellazulhatsz azzal kapcsolatban, hogy merre tart az életed. A radikális önelfogadás annyit tesz, mint tudtára adni saját magunknak, hogy nyugodtan lehetünk azok, akik vagyunk.

 

KM: A weboldaladon központi helyen áll a következő mottó: „Az élet sokkal rövidebb, mint gondolnánk. Alkossatok! Gondoskodjatok egymásról! Tegyetek kockára mindent az örömért!” A te kapcsolatod milyen az örömmel?

CN.: Az örömmel való kapcsolatomat tanulnom kellett, és még most is okulok. Nem olyasvalaki vagyok, aki természete szerint a kitörő öröm állapotában él. A feleségem, Sonya viszont igen, és vannak hasonló barátaim is; nagy áldás, ha ilyen emberekkel lehetünk.

Számomra a boldogság forrása az az érzés, hogy kapcsolódom magamhoz az adott pillanatban. Sok örömöt lelek annak megértésében, hogy milyen a belső világom, és hogyan kapcsolódik a külső tapasztalatomhoz. Leginkább abból merítek jókedvet, ha megerősítést nyer – az álmaim és az intuícióm követése által – hogy kapcsolódva vagyok. Hihetetlenül örömteli összeköttetést létesíteni másokkal. Örömöt lelek a házasságomban, a feleségem társaságában, de a derű forrása nem lehet valaki más – csak belülről fakadhat.

 

KM: Az asztrológiád középpontjában a Hold áll. Mi vonzott először a Holdhoz? Hogyan változott az idők során a kapcsolatod vele?

CN.: Ősi kapcsolatunk van a Holddal. Ez a legközelebbi égitest – a legbizalmasabb barátunk, és az egyik első tanítónk. Mindig is ott volt velünk, segítve a fejlődésünket, és az élet ciklusáról, a halálról és az újjászületésről tanított minket. Megtanítja, hogy szabad levetni és elengedni a dolgokat, elsötétülni, majd építeni, ragyogni és kivirágozni.

A Hold a testet jelképezi és a mindennapi élettel való kapcsolatunkat. Nagyszabású lelki küldetésünket az élet szerény, hétköznapi feladatai révén vihetjük véghez – az alvás, a fogselymezés, a baba megetetése, a megbetegedés… napi ritmusa van, és a Hold megtanítja, hogy az egész évet csak apránként élhetjük meg, egyik 28 napról a másikra.

Szükségünk van rituálékra, és a Hold lehetőséget ad rá, hogy szünetet tartsunk és újrakezdjünk. Amikor elsötétül, amikor teli, amikor újra növekedni kezd – mind kínálkozó lehetőség arra, hogy kisebb rituálékat teremtsünk az életünkben.

Az újholdra mini rendrakó fesztiválként tekintek – nagyon jó alkalom arra, hogy lomtalanítsunk a fejünkben. Az újhold a születési horoszkóp más területére esik minden hónapban, ezért ekkor megvizsgálhatod az életed egy adott területét. Minden újhold előrevisz a horoszkópod kerekén, így az év végére körbeérsz – és újból elkezdheted. Az újhold a megtisztulás és a felfrissülés érzését hozza el.

 

„Az újholdra mini rendrakó fesztiválként tekintek – nagyon jó alkalom arra, hogy lomtalanítsunk a fejünkben.”

 

KM: Mielőtt valaki rendrakó fesztivált tart, el kell képzelnie az ideális életstílusát. Lehet ennek egyik eszköze az asztrológia?

CN.: Amikor a rendrakó fesztivál elején átgondolod az életedet, az asztrológia segíthet emlékeztetni rá, hogy mikor teljesítesz a legjobban – mire van szükséged a boldoguláshoz.

Például, ha sok kardinális jegy van a horoszkópodban, a kezdetek különösen fontosak a számodra – a nekikezdés és a belőle jövő energialöket folyamatosan ösztönöz és előrehajt. Az asztrológia segíthet, hogy tiszteletben tartsd az életed különböző területeivel kapcsolatos szükségleteid alapvető természetét, bűntudat nélkül.

Amikor vizualizálni szeretnél egy olyan teret az otthonodban, ami a legfelsőbb énedet támogatja, nézd meg, hogy a horoszkópod szerint mi az, ami elengedhetetlen számodra a lakásodban. Nekem és a feleségemnek is a horoszkópunkban a Vénusz játszik nagy szerepet az otthon tekintetében. Nem is igazán vettük észre, de olyan lakóhelyet teremtettünk, ami nagyon vénuszi – van egy kertünk és egy oltárunk öt istennővel – így amikor szétnézek otthon, Vénuszt látom mindenütt. Mindig az egyéntől függ, hogyan értelmezi a horoszkópját, a lényeg, hogy megbecsüléssel forduljunk az ábrázolt felálláshoz.

 

„Amikor elfogadjuk, hogy mihez van tehetségünk és mire vágyunk – és megengedjük magunknak, hogy elinduljunk felé, sok minden természetes módon a helyére kerül. Az életünk áramlatával haladunk.”

KM: Milyen rituálékhoz fordulsz – krízishelyzetben, valamint napi szinten?

CN.: Fontos nekem, hogy a rituáléim aprók és könnyen kezelhetőek legyenek – valami olyan, amit könnyen beépíthetek a nap elkezdésébe.

Van a konyhában egy oltárunk, és minden reggel, mielőtt bármi mást csinálnék, lemegyek egy pohár vízért. Aztán gyertyákat gyújtok, tömjént égetek, és egy percet imával vagy meditációval töltök. Majd húzok három tarotkártyát, és elgondolkodom a jelentésükön.

Mivel az oltár a konyhában van, gyakran elmegyünk mellette napközben. Emlékeztet a legbelsőbb énemmel való kapcsolatomra, és arra, hogy van egy hely, ahol meglátogathatom.

KM: A KonMari MódszerTM arra biztat, hogy kérdezzük meg: „Ez örömet szerez nekem?”, amikor az életünk egy területét kiértékeljük. Van olyan kérdés vagy elgondolás, amit a fontos döntések meghozatalánál alkalmazol?

CN.: Igen. Fel szoktam tenni ezt a kérdést néhány változatban:

Ez valami olyan, amit éreztem belül, és most külső valóságként is megjelent? Összhangban van a munkámra irányuló szándékommal? Hogyan illik minden máshoz, amit teremtettem?

Tudom, hogy valami megfelelő, ha megkapom a hozzáillő, potenciális jeleket. Ez megtörténhet egy pillanat alatt, vagy néha álmodnom kell róla, és átbeszélnem a feleségemmel – megnézzük, milyen szimbólumokkísérték a felbukkanását, és hogy ezek mit jelentenek.

A saját élettapasztalatomban – és másokat figyelve – a megfelelő dolog olyan, mintha mindig is ott lett volna. Amikor megérkezik, minden más is elkezdhet megjelenni és áramlani. Többletet teremt az életem minden más területén is.

Ha pedig nem ezt teszi, nem éri meg.

 

Forrás: konmari.com

 

Ajánlott könyv:

Chani Nicholas –
SORSUNK A CSILLAGOKBAN